Hat évvel a helyes kis zöld földönkívüli paraziták megfékezése után újra színre lép Takashi Miike Gyalogátkelőhely-embere, hogy „fekete-fehér extázis” felkiáltással rendet tegyen az ideológiailag elzebrásított, anti-utopisztikusnak látszó, de mindenképpen posztmodern fővárosban…

2025-ben járunk (15 évvel az első részben történtek után), amikor is egy Aihara Kouzo nevű kormányzó került hatalomra. Tokyo-t átkeresztelte Zebra City-re, a rendet pedig bizonyos Zebra Time nevű tényezővel kontrollálja, vagyis minden nap két alkalommal (délelőtt és délután) öt percre a Zebra Police szabadon legyilkolhatja az általuk szükségtelennek ítélet embereket. Első részben megismert lúzer tanár – később már a városát megmentő Zebraman -, Ichikawa egy ilyen akció során kerül egy rögtönzött kórházba, ahol felismeri őt az első részben szereplő, mára már felnőtt Asano. Bökkenő csupán annyi, hogy Zebraman az idők során mindent elfelejtett, azt sem tudja, hogy anno ki volt. Így aztán szép lassan aztán megpróbálják visszahozni az emlékeit…

Mindeközben a kormányzó – angyali szépségű, de belül rothadt lelkű – lánya, Zebra Queen az előző rész fináléja után életben maradt földönkívüli nyomára bukkan, hogy őt megszerezve világuralomra törjön. A kislány, akiben a földönkívüli parazita lakozik, egészet véletlenül ott tartózkodik, ahol Ichikawa és többi túlélő, s mielőtt Zebra Queen elrabolná, még segít Ichikawa-nak zebrásulni. Harcuk során kiderül, hogy Zebraman és Zebra Queen lényegében ugyanazon személy jó és rossz oldala -, de az erőszakos Queen kiszabadítja a kislányban rekedt parazitát, aki mega-monszterkedést visz véghez, nyilván nem parancsol neki senki. Zebraman és Queen közösülése után visszatért az egységes fekete-fehér állapot, és ahogy a róla készült zebrás sorozat utolsó részében, egyszerűen bekajálja a mega-földönkívülit…

Míg az első rész főként műfajok találkozásának színhelye lett, a második már jóval „egységesebb” képet mutat – bár itt is akad minden, akár a búcsúban. Kormányzó mintha csak a Mechanikus Narancsból lépett volna ki, néha meg előkerül a Tim Burton-féle Batman fő témája, legalábbis én úgy hallottam ki. Zebra Queen baromi szexi egy dög, cselekménybe kevert j-pop videója is fenomenálisra sikerült! Ichikawa karaktere most talán nem annyira szerencsétlen, mint az előző részben, hangsúly most inkább az elveszettségén van. Kinézete is teljesen megváltozott, mivel ő lett a Fehér, vagyis jó oldal, Zebra Queen pedig a fekete, bár a film végi addíciónál újra a régi formáját ölti magára. Földönkívüli mega-monster most is ugyanolyan jópofa meg Godzilla-szerű, mint az első rész végén, úgyhogy rá nem lehet panasz. Filmben található még egy csomó parodisztikus jelenet, de szerintem úgyis észreveszitek…

Értékelés: 7/10

eyescream