Hát a Troma-tól mar sok mocsok szar filmet láthattam (“mocsok szar” értsd “kurva jó”). Meg is voltam róla győződve, hogy a legszarabb (értsd tényleg szar) általuk forgalmazott vagy készített film a “SURF NAZIS MUST DIE”, dee tévedtem. Belépett a képbe ugyanis egy igen kemény versenyző, és ez a RABID GRANNIES. A film 1988-ban látott napvilágot Emmanuel Kervyn rendezésében, de hogy hogyan került ez a Troma-hoz, az rejtély számomra. A story akár lehetne Troma stilusú is, de maradjunk annyiban, hogy az egész egy nagy kalap szar.

A történet közeppontjában – mint az már a címből is kiderül – két kedves, aranyos, szeretnivaló nagymami áll. Egyiküknek születésnapja van, igy hát felkerekedik az egész család hogy a nagymamikat meglátogassák hatalmas kastélyukban. Merthogy ezek a nagymamik ám rettenetesen gazdagok (hatalmas palota, pénz, ékszerek, miegymás). Így hát minden rokon megragadja a lehetőséget, hogy jó színben tetszelegjen a 2 nagymami előtt. Mindenkit csábít a hatalmas vagyon, ami egy esetleges elhalálozás utan megkaparintható lenne. Természetesen a rokonok között nem éppen idilli a kapcsolat: mindenki igyekszik befeketíteni a másikat, hogy így nagyobb eséllyel szerezhesse meg a vagyont. Össze is gyűlik a szép népes csalad, van itt mindenféle nyomoronc 🙂 – pap, leszbik, unoka, aggszűz, nagykepű macsó idióta. Este összeül a család egy kellemes esti vacsorához, hogy felköszöntsék a nagyit… megkezdődik a lakoma, majd a tortaevés, és az est fénypontja… az ajandékbontás. Ám az egyik ajandék – ami egy különös kis dobozka – fura füstöt áraszt ki magából, és átváltoztatja a nagyikat démoni szörnyetegekké. A rokonság szalad szerte széjjel ki merre lát – menekülnek a dühöngő pszihopata démon nagyik elől, akik szisztematikusan elkezdik lemészárolni a rokonságot. A családtagok szétszóródva, kölönböző szobákban elbarrikádozva próbálják menteni az irhájukat. De a nagyik vérengzésének semmi és senki sem szabhat határt.

Érdekes történet nemdebár? Akár még jó is lehetne, amolyan tipikus Troma féle tálalásban – de erről itt szó sincs. Ez a film egy rettenetesen bugyuta, idióta, primitiv szar film. Az effektek és a maszkok középszerűek, uncut jellege ellenére sem valami brutalis a film. A karakterekben sincs semmi különös és semmi kreativ. Aztán itt van még a szinészi játék, ami több mint szánalmas. De ez sem az a “tipikus módon szar” ami szórakoztat, sokkal inkabb kurvára idegesitő és szörnyű. A zene lagymatag és semmit mondó – bár próbálták néha valami kis zenei betéttel feldobni a hangulatot vagy valami izgalmat kelteni, de nem nagyon jött össze. A film első 30 perce tömény unalom, semmi sem történik, csak iszonyatosan szar dialógusok tömkelegét hallgathatjuk végig. Az ember azt várná, hogy majd jönnek a démon nagyik és pergöbb lesz a film, de ugyanúgy marad az unalom, jobb esetben az alvás (mintha ez lenne a film fő koncepciója). Egyetlen jelenet volt, ami tetszett és amiért nem adtam neki nulla pontot: a “komornyik halála” című jelent – emberünk sétál és a nagyi egy béldarabot eléhajít, amin a faszi megcsúszik és az arca az ablaküvegben helyeződik el. 🙂 De azért ez édes kevés ám. Én nem tudom, ezt a filmet nem azért csinálták hogy jó legyen? Mintha az lenne a lényege, hogy csináljunk egy olyan filmet, amit mindenki utál mert egy szar. Hát azt kell mondjam, ez sikerült. Mert még egy ilyen unalmas fos filmet nem nagyon láttam eddig. Ha valaki nagyon meg akarja nézni, ám tegye, de nem sok értelmét látom. Aki igazi Tromát akar látni, annak inkább a Toxic Avenger bármely részét ajánlanám.

 

értékelés: 2/10

Berzerker