A brit Hammer Studio neve egyet jelent a klasszikus, vérbeli gótikus horrorfilmekkel. A Countess Draculát még egy halloweeni mozimaraton keretein belül néztem meg, részben azért, mert Harry Potterékkel épp mostanában kezdték feltámasztani a Hammer Studiot (alig várom, hogy kijöjjenek az első filmek), részben pedig mert eyescream Blood Scarab című foshordóról írt cikke után elhatároztam, szent küldetésre indulok, hogy találjak egy nézhető Báthory Erzsébet filmet (az Ezt éld túl! nem számít, az videojáték horror)

A Countess Dracula egy másik ténnyel is felkeltette az érdeklődésemet: elég sok benne a magyar kapocs. Maga a téma, a helyszín, a szereplők nevei mind kis hazánkból származnak (bár azt kétlem, hogy nálunk is forgatták volna), sőt a rendező, és az egyik főszereplő neve is arra utal, hogy volt magyar horrorfilmes élet Lugosi Béla után is. Magát a cikket amúgy éppen a magyar utalások miatt vicces, kissé bunkózós stílusban akartam megírni, és a véglegesnek szánt változat így is hevert pár hónapig a gépemen… csakhogy utána törölnöm kellett, méghozzá egy meglehetősen szomorú hír miatt. Ugyanis Ingrid Pitt, aki a filmben Báthory Erzsébet grófnőt játszotta, sajnálatos körülmények között nemrég elhalálozott (R.I.P.). A tiszteletadás pedig nem csak a Hammer horrorokért jár neki, a metal rajongók ugyanis a Cradle of Filth együttes Cruelty and the Beast című lemezén is halhatták őt, szintén Báthory Erzsébet grófnő szerepében.
De térjünk a történetre. Hosszas betegeskedés után meghal Báthory Erzsébet grófnő férje. Az idős grófnő és szeretője, Dobi kapitány, úgy tervezik, hátralevő napjaikat békésen eltengetik a kastélyban, a gond csak annyi, hogy a férjet nem ejtették a fejére, és a kastélyon, valamint a régi katonai páncélokon kívül semmit sem hagyott a párra. Az örökség jelentős részét a grófnő lánya, Ilonka, és egy régi háborús barát, Tóth Imre hadnagy élvezi, akik közül utóbbi meg is tetszik Erzsébetnek, kár, hogy már eljárt felette az idő… A grófnő szolgálólánya később megvágja magát, és ügyetlenül összespricceli vérével a vén boszorkányt. Erzsébet először dühöng, később viszont észreveszi, hogy ahol a vér az arcát érte, a bőre kisimult és visszanyerte a régi színét. Természetesen ezután le is öli a szerencsétlen lányt, és megfürdik a vérében, majd az esetleges félreértések elkerülése végett kiadja magát a saját lányának, Ilonkának. A valódi örököslányt Dobi elraboltatja néhány baromarcú hegyi paraszttal, és a zseniális terv működne is, ha Erzsébetnek nem kellene időről-időre újra friss vérhez jutnia, hogy fenntartsa a fiatalságát. Ez az idő pedig nemcsak egyre rövidebb, de a grófnő is mindig egyre torzabb és öregebb formába változik vissza. A vár körüli lányok eltűnése, illetve “Ilonka’ hasonlósága a grófnőről készült fiatalkori képekhez idővel felkelti az udvarban élő idős tudós, és Imre gyanúját is. Mikor azonban felfedezik az igazságot, már nem tudnak mit tenni – Erzsébet hálójába kerülnek, és képtelenek menekülni, így csak a valódi Ilonkán múlik, hogy sikerül-e leleplezni a grófnő titkát az emberek előtt.
Remélem senkit sem lep meg, ha azt mondom, a modern horrorfilmeken jobban paráztam, mint a Drakula grófnőn. Klasszikus film, minden egyes percére profizmus, remek rendezői munka és csodálatos színészi teljesítmény jellemző, de kétlem, hogy a film valaha is ijesztőnek számított volna. Ha esetleg nem Erzsébetet és Dobit (a fickó nevét amúgy mindenki úgy mondja a filmben, mint a Harry Potterből a manóét) tették volna meg főszereplőknek, és sikerült volna a nézőt ugyanolyan tudatlanságban tartaniuk, mint a pozitív szereplők közül bárkit, a helyzet más lenne, de így nemhogy nem félünk, hanem egyenesen Erzsébetnek szurkolunk, hogy valóra válthassa a terveit. Erre pedig csak rásegít a többi szereplő karaktereinek gyengesége a gonoszokkal szemben – Imre egy barom, aki a nyilvánvaló dolgokat nem képes észrevenni, ráadásul jó hazánkfiához méltán nőkön és italon kívül semmi máson nem töri a fejét, Ilonka pedig nagyon kevés játékidőt kap, és a szerepe kimerül annyiban, hogy riadtan néz vagy angyalian mosolyog. Főbenjáró bűn lenne alul pontoznom a filmet, de arra mindenki készüljön fel, hogy a parafaktor valahol az 1931-es eredeti Drakula szintjén mozog.

értékelés: 7/10

Zoo_Lee