Az “európai horror” műfaji megnevezés hallatán az emberek általában Olaszországra asszociálhatnak (mármint azok, akik valamilyen szinten érdeklődnek eme stílus iránt), ami Dario Argento, Lucio Fulci és a két Bava munkásságának köszönhetően nem is csoda. Persze kiemelkedő alkotások máshol is születtek, melyek egyik jeles példánya Amando de Ossorio spanyol filmrendező “Vak halottak” kvadrológiája – ennek első része, az 1971-es Tombs of the Blind Dead 1989-ben nálunk is megjelent a Hungarovideo jóvoltából, Vakrémület címmel. Az azonban kurva régen volt, úgyhogy ideje felfrissítenünk az emlékezetünket, kik is voltak azok a nagyon kedves sátánimádó zombi-múmia lovagok, akiket ma már csak vak halottakként emlegetünk.

Virginia és barátja, a jóképű Roger egy ismerősükhöz indulnának vonattal, amikor teljesen véletlenül összefutnak Betty-vel, Virginia régi barátnőjével. A lányok olyannyira jó barátnők voltak, hogy anno a koleszban egymást nyalták-falták a hatalmas, ágy fölé lógatott feszület alatt, melyről természetesen filmbejátszást kapunk, elvégre enélkül nem tudnánk összerakni a meglehetősen bonyolult sztorit. Mivel Betty meglehetősen csinos teremtés, a kanos Roger ragaszkodik hozzá, hogy a lány velük tartson, aki – noha ezért az ötletért már láthatóan nem annyira lelkesedik Virginia – elfogadja a férfi invitálását, így aztán hárman szállnak fel a vonatra. Roger és Betty meglehetősen rövid idő alatt igencsak összemelegednek, a féltékeny Virginia pedig ezt már nem bírja nézni, úgyhogy fogja magát és leugrik a robogó vonatról.

Magára maradt főhősnőnk a sivatagos lófasz közepén rövid bóklászást követően talál rá egy sírok közötti romhalmazra, amelyről később derül ki, hogy ez valaha egy Borzano nevű falu volt, ami valamikor a középkorban “rejtélyes módon” kihalt. És ugyebár mihez kezd egy szép lány a temető közepén egy lepukkant, pókhálóval teli romos épületben: levetkőzik, bekapcsolja a kis sokol rádióját, tüzet rak és lefekszik olvasgatni. A zene azonban meglehetősen idegesítő, így talán pont annak hatására odakint a sírkövek körül elkezd füstölni a föld (?) és gonosz zombi-múmia-lovagok másznak elő, hogy azok az intézetekbe deportált kisnyugdíjasokat megszégyenítő lassúsággal totyogjanak oda az áldozatukhoz, előre megfontolt vérkiszívás szándékával. Szegény Virginia megpróbál ugyan elmenekülni, ám az életére törő zombik – a lány sebességfölényét látva, pontosabban érezve, mivel hulláink egytől egyig vakok – lóra pattannak és bekerítik szerencsétlen lányt, aki elkeseredettségében meghal.

Másnap Roger és Betty magánjellegű nyomozásba kezdenek, melynek során kiderül, hogy a faluban (ahol Virginia halálát lelte, noha csak szállást keresett) egykoron egy sátánimádó lovagi rend ténykedett, akik a helyi jobbágyokat terrorizálták. Ezen szekta, miután tagjai visszatértek Egyiptomból, az örökélet reményében emberáldozást is végzett, melynek elszenvedő alanyai a helybéli fiatal lányok voltak. Idővel aztán a lovagokat perbe fogták és egytől-egyig felakasztották, szemüket pedig hollók vájták ki.
Hőseink természetesen nem hiszik el eme történetet, így elindulnak a faluba, hogy kiderítsék az “igazságot”. Út közben csatlakozik hozzájuk egy másik (kevésbé jóképű, de legalább annyira kanos) macsó is a szomszéd faluból, illetve annak kurvája. Így éjszaka már négyen próbálják menteni irhájukat a lovakkal megtámogatott zombi-lovagok elől.
A történetet innentől nem árulom el, annyit azonban igen, hogy lesz még itt nemi erőszak, lovagoló csontváz sereg, végtag-amputáció és még számtalan sok remek móka, amit a gyermekek annyira imádnak!

A végső konklúzió előtt lássunk néhány érdekességet, amelyek nem kerülték el a figyelmemet a film megtekintése közben:

• A spanyol nők annyira erősek, hogy simán kiugorhatnak egy mozgó vonatból, utána felállnak és tovább sétálnak. Chuck Norris után szabadon.
• A spanyol mozdonyvezetőket nem érdekli, ha nők ugrálnak le a vonatról, ennek tudatában sem állítják meg a szerelvényt.
• Ha hirtelen, nagyon gyorsan rázoom-olnak egy zombi fejére, olyankor felordít egy ismeretlen férfi – akkor is, ha az adott jelenetben egyáltalán nincs is férfi (ez többször előfordul, pl. a 30. perc környékén, amikor az első főhőst megtámadják)
• Bár a zombi-lovagok a klasszikus zombikhoz képest is hihetetlenül lassan mozognak, így is képtelenség megmenekülni előlük.
• Ha a zombik járni is alig bírnak, vajon hogyan másznak fel a lovak hátára? Ezt sajnos nem tudjuk meg, mivel sohasem mutatják… pedig biztos viccesen néz ki.
• A zombi lovak – a zombi lovagokkal ellentétben – normális sebességgel közlekednek
• Mielőtt kimásznak a zombik a földből, mindig füstöl a föld.

A felsorolást valószínűleg lehetne még folytatni, de ne gondoljátok, hogy ezzel a filmet szeretném leminősíteni – éppen ellenkezőleg! Amando de Ossorio ezen alkotása egy rendkívül hangulatos lovagos-zombis spanyol horror móka egyik(!) legjobb epizódja. Kétlem, hogy bárki összefosná a bokáját ezen film megtekintése közben (legalábbis félelmében biztosan nem), de a jól eltalált helyszínek, hangulatos zenék, a szép női mellek (ízlés szerint férfi seggek) és mókásan viselkedő zombik kellemes egyveleget alkotnak ebben a meglehetősen egyszerű, de jópofa lovagos-megerőszakolós-csontvázas mesében.

értékelés: 8/10

Blizz