Coralie Fargeat második egészestés alkotása szinte a semmiből lett az idei esztendő legjobb horrorfilmje versenyének egyik legígéretesebb jelöltje, pedig a francia hölgy debütáló munkája is komoly szakmai visszhangot váltott ki. A 2017-es A bosszú (Revenge) még a kedvenc műfajunkon belül is perifériára szoruló rape and revenge szubzsáner XXI. századi felhozatalának egyik legprominensebb képviselője, de a nemi erőszak és bosszú témája után Fargeat a testhorror irányába fordult.
Május végén bombaként robbant a hír, hogy a roppant sikeres vetítés után végül egy horrorfilm nyerte el a 77. cannesi filmfesztivál legjobb forgatókönyvének járó díjat, amelyben Demi Moora unortodox módszerrel harcol az öregedés ellen.
Szerkesztőségünk azóta tűkön ült, hogy láthassa végre A szer kritikák által piedesztálra emelt őrületét, úgyhogy következzen az immár 38. Cinegore-kerekasztal 2024 egyik legjobb horrorfilmjéről!
afiaf: Valószínűleg azon horror műfaját kedvelő kisebbséghez tartozom, aki annyira nem esett hasra Coralie Fargeat második filmjétől, bár ez leginkább az alkotást megelőző kritikák által generált hype-nak köszönhető. Viszonylag ritkán fordul elő, hogy a VOX-csapata 100 %-ot ad egy horrorfilmnek, A szer kapcsán azonban ez is megesett, a cannes-i filmfesztivál hatalmas presztízzsel bíró legjobb forgatókönyv díjáról nem is beszélve.
Ha mindenféle előzetes információ nélkül látom ezt a művet, akkor a stáblista lepörgésével párhuzamosan elégedetten konstatálom, hogy a francia hölgynek sikerült szintet ugrani bemutatkozó munkájához képest, és meg van az esztendő egyik top 10-es horrorfilmje. Ehelyett azonban csalódást éreztem a záró képsorok után, mivel a közel két és fél órásra duzzasztott játékidő számomra nem adott semmilyen új impulzust, vagy gondolatot.
Azt is mondhatnám, hogy a zseniálisan megkreált alapötletnél (Egy halványuló híresség feketepiaci sejtmásoló anyaggal létrehozza önmaga legjobb változatát.) tulajdonképpen „elfogyott a lőszer”, és onnantól kezdve leginkább kliséket puffantott az alkotó, a lezárásra pedig teljesen kifutott az ötletekből. Persze mindez mívesen van prezentálva, vizuálisan kifogástalan A szer, és a főszereplő színésznők is mindent beleadtak a siker érdekében, de valahogy számomra a végeredmény üres lett.
Ezen érzéseimtől függetlenül A szer egy nagyszerű ötletre (szívesen megnéznék egy ilyen Fekete tükör epizódot is) felépített fontos mondanivalóval bíró, egyedi látásmódú alkotás, csak sajnos nem sikerült semmi újat hozzátennie a témához, ráadásul a szó semmilyen értelmében sem félelmetes. Így nálam biztosan nem lesz versenyben az év legjobb horrorfilmjének járó megtiszteltetésért, de természetesen a top 10-ben bérelt helye lesz. Mindenki nézze meg, és döntse el maga, hogy mit ad neki A szer, csak óvatosan az elvárásokkal! 7.5/10
varin: Miután a kollégák egyértelműen közölték, hogy ezt bizony látni kell, nyilván nagy elvárásokkal ültem le a képernyő elé, noha a body horror azért messze van a kedvenc zsáneremtől. És megmondom őszintén, az első 40-45 perc nehezen is telt, már-már untatott, de azért láttam benne a fantáziát. A maradék játékidő viszont pontosan hozta azt a nyugtalanító atmoszférát, amit egy body horror képes produkálni. Megvolt bennem az az érzés, hogy érdekel, tetszik, amit látok, de valahogy mégsem nézem szívesen egyes részeit, mert annyira morbid és természetellenes.
Afiaf kollégával ellentétben nekem a lezárás morbidsága kifejezetten tetszett és habár sokkolni nem tudott, azért a kéjes vigyor nem hiányzott az arcomról. A vége főcím előtt pedig nagyon szépen keretbe foglalták az egész filmet – kifejezetten szeretem az ilyen lezárásokat. Láttam már jobb művet életemben, idén is többet, így nálam a top5 környékén tud csak kopogtatni, de különösen Dennis Quaid játéka és néhány “kényelmetlen” kamerabeállítás és jelenet miatt azért lehet, hogy mégis jobban a fejemben marad ez a film, mint egy-két magasabb pontszámot kapó társa. 8/10
Blissenobiarella: Kerekasztalunknál én leszek a kivétel, akinél ez a film nagyot ütött a gyomorszáj környékére. Mindig igyekszem kerülni, hogy magával ragadjon a hype, így A szerről sem tudakozódtam semmit megtekintése előtt – feltűnt persze, hogy mindenki erről beszél, tudtam azt is, hogy testhorrorról lesz szó Demi Moore-ral, de semmi többet. Ami a történet egyediségét illeti, egyáltalán nem vagyok meggyőzve mindarról az erényről, melyeket a filmhez társít a kritikusok egy része: miszerint bátran odamond Hollywood-nak és a szépségiparnak – tették ezt már sokan korábban is, bár tény, hogy nem feltétlenül ilyen igénnyel szóltak a témáról. Szóval a hype óriási a film körül, és mint a legtöbb ilyen esetben, kontraproduktív is, hiszen egyre-másra megjelentek azok a vélemények is, melyek csalódottságot fejeztek ki a filmmel kapcsolatban, és ezek szinte kivétel nélkül a történetet jelölik meg ennek okaként (illetve a film végét, de erről később).
Engem sem a cselekmény ragadott magával elsősorban, sokkal inkább a film tökéletes vizualitása, és a testhorror kezelése. Évek óta nem láttam ilyen tudatosságot, precizitást horrorfilmben. Ami a body horror elemeket illeti, bár a jelentéstartalmat illetően nem jutunk cronenbergi magasságokba, de kifejezetten jól működő, látványos megoldásokat alkalmaz A szer. E ponton szeretném méltatni a két főszeplőt, Demi Moore-t és Margaret Qualley-t akik tökéletes munkát végeztek szerepükben: az egykori szexszimbólum, a 62 évesen is gyönyörű Demi Moore olyan volt a vásznon, mint egy hervadt virág, Qualley pedig erősen túlszexualizált jelenetei révén rengeteg ember rajongását nyerheti el most (de saját bevallása szerint borzasztóan érezte magát ezek forgatása közben, amiből mi semmit nem fogunk észrevenni).
A film befejezése a közönség jelentős része számára túl elvontra és groteszkre sikeredett, amit megértek. Számomra ez nem okozott visszatetszést, éppúgy élveztem, mint a film többi részét, de elismerem, hogy szokatlan megoldást választottak, ami a mainstreamben… legalábbis bátor vállalás.
Visszatér a régi mantra: ne hallgassunk a hype-ra, mindenki ítélje meg a filmet a maga ízlése szerint. Az én pontszámom elsősorban a kivitelezés professzionalizmusának szól, amivel nálam egyértelműen elnyerte A szer az év horrorfilmje címet. (és nem, ehhez nem kell félelmetesnek lennie!) 10/10
eyescream: szerény személyem Blissenobiarella kolléganő véleményét osztja, már ami a film professzionalizmusát illeti. Coralie Fargeat író-rendező által megálmodott, ötletes, ámde mégsem öncélúan alkalmazott body horror elemekben bővelkedő szatírája valójában egy feminista fennhangokkal operáló hatalmas dráma a női test modern kizsákmányolása jegyében. Megtűzdelve mindezt a fogyasztói társadalmunk által fenntartott divatvilág és sztáripar bemutatásával, és még sok minden mással. Egyfajta lassan kibontakozó és visszafordíthatatlan Dr. Jekyll és Mr. Hyde parafrázist láthatunk, ha úgy tetszik, amelyben a három főszereplő – hatodik X-ben járó, még mindig csodaszép testtel bíró Demi Moore, a főleg eyecandy Margaret Qualley, illetve az überrohadékot hibátlanul megformáló Dennis Quaid – kiváló alakítása mellett a fényképezés, a vágás, és az egész filmen végigvonuló metaforák mind-mind egy többszörösen rétegzett jelentéstartalommal ruházzák fel.
Tény, hogy némiképpen ráérősen indul be, és egy átlag(horror)nézőnek talán kissé túlnyújtott vagy művészfilmes lehet, mégis egy iszonyatosan szórakoztató, minden ízében tudatosan felépített, precíz alkotás kerekedik belőle – egyszóval megéri a bele fektetett időt. Ráadásul az elképesztő módon túltolt, szürrealitásban lubickoló fináléján trashmesterként mind a tíz ujjam megnyaltam. Hype ide vagy oda, nálam szintén az Év Legjobb Filmje lett, tehát vitathatatlan 10/10.
Be the first to comment on "Kerekasztal #38 – The Substance (2024) (A szer)"