A tizenhat éves kora óta folyamatosan publikáló szerző a természetfeletti fenyegetéssel operáló folk-horror, A székkészítő sikere óta sem ült a babérjain. Előbb a fiatalabb korosztály hétköznapjairól és problémáiról szóló regénye jelent meg Szemét dolgok címmel, idén pedig egy nyomasztó hangulatú thriller követte, mely egy múltbeli titkokkal övezett válás történetét meséli el.

A Fekete szív főszereplője a komlói telefonközpontosként dolgozó fiatal Mária (Ria), aki megelégelve munkakerülő és alkoholista festőművész férje kicsapongó életmódját, úgy dönt, hogy elválik tőle. Főszereplőnk a bírósági tárgyalás kapujában, egyetlen gyermekét féltve nyomozni kezd kedvese korábbi életével kapcsolatban, azonban olyan titkokra bukkan anyósáról, amelyre rémálmaiban sem gondolt volna…

Fritsi Péter negyedik regénye egy elég nyomasztó drámai történetet tár elénk; visszafordíthatatlan döntés következményeiből fakadó események láncolatát meséli el, egy egzisztenciális problémákkal tűzdelt, boldogtalan párkapcsolatból való kilépést, és az azt követő vélt és valós sérelmek elképesztő megtorlását. A műfaji besorolásnál használt thriller jelzőt én azért kicsit zárójelbe tenném, mert a regény kezdetén bizakodtam, hogy a baljós előjelek felbukkanásakor, illetve későbbiekben az anyós után való kutakodáskor valamiféle természetfeletti elem is keveredik az ügybe, ám ez most kimaradt. Én személy szerint sajnálom, mert a folk-horrorként ilyen szempontból maximumra járatott A székkészítő precízen felépített, fenyegető atmoszférája önmagáért beszélt. Bár hozzá kell tennem, amit most kapunk, az így is bőven ijesztő, ugyanis az emberi gonoszság egy olyan alávaló fajtáját mutatja be, amivel legfeljebb Stephen King drámai regényeiben találkoztam.

A tetszetős borítóval bíró, tizennégy fejezetre osztott Fekete szív viszonylag rövid terjedelmű (alig kétszáz oldal, én olvastam azért volna még tovább is), ám az előzőekben elmondottak okán egyáltalán nem egy könnyed olvasmány. Ha valami negatívumot kellene mondanom róla, akkor csak azt említhetném, hogy kicsit néhol kapkodós a tempója, rohan. A 1979-ben Komlón játszódó cselekménye egyébként hasonló hitelességgel lett megjelenítve, mint A székkészítő esetében, ám ezúttal a könyvtárosként dolgozó szerző a fejezetek végén korabeli újságcikkekkel és egyéb kordokumentumokkal tette még autentikusabbá az akkori hétköznapokat leíró részeket.

Bár én eleve egy kicsit másra számítottam – jóval inkább egy természetfelettivel (mondjuk ki: boszorkánysággal) kecsegtető családi drámára -, végeredményben egyáltalán nem vagyok csalódott a művel kapcsolatban, így az itthoni környezetben játszódó, feszült drámai történetek iránt érdeklődő közönségnek csak ajánlani tudom. Egy biztos kézzel megírt, ízig-vérig magyar sajátosságokat (és történelmi traumákat) felmutató sorsdráma.

A szerzőnek köszönjük a rendelkezésünkre bocsátott példányt.

Értékelés: 8/10

eyescream