C. J. Cooke vagyis Carolyn Jess-Cooke Észak-Írországból származó, jelenleg Skóciában élő, negyvenes éveit taposó írónő nemzetközi porondon már nagy sikereket ért el 16 regénye által, ám hazánkban még mindig csak ismerkedünk a nevével. A Metropolis Media kiadónak köszönhetően immár három könyve is megjelent Magyarországon. A Kísértetjárás északi vizeken ismét a múltba repít bennünket, ezúttal Izland partjaira, egy bálnavadász hajóra.

Izland szerelmese vagyok, így talán minden eddiginél jobban vártam ezt a regényt, bár mint kiderült, a helyszín viszonylag kis szerepet tölt be a történetben. A több szálon futó cselekmény A világítótorony boszorkányaihoz hasonlóan több korban játszódik: egyrészt 1901-ben, az Ormen nevű bálnavadász hajón, majd 1973-ban ugyanazon a fedélzeten, ám ezúttal már kutatóhajóvá átminősítve a Spitzbergák közelében, és 2023-ban Izland partjainál, ahol a hajó megrekedt, és csak arra vár, hogy a hatóságok hivatalosan is elsüllyesszék. (már az elején megjegyzem, Skúmaskot falu neve izlandi nyelven azt jelenti, „sötét sarok”, és a valóságban nem létezik)

1901-ben főszereplőnk egy Nicky nevű fiatal nő, az Orment birtokló cég tulajdonosának lánya. A hajó legénysége kezdetben ismeretlen okból elrabolja, és a hajóra hurcolja – ezzel kihívva a régi tengerész hiedelmet, miszerint a nő a fedélzeten balszerencsét hoz. Nicky-t fogolyként tartják egy aprócska kabinban, és egy régi mese alapján „selkie feleségként” kezdenek hivatkozni rá.

A selkie-k a kelta és az északi germán népek folklórjában is megjelennek, így Izlandon, a Feröer-szigeteken, Írországban és Skóciában is ismeretesek. A selkie-k olyan alakváltó lények, melyek váltogatni tudják bőrüket, vízben fókaként élnek, míg a szárazföldön emberi formát öltenek. Természetük ehhez hasonlóan kettős: míg egyes történetekben barátságosak és segítenek az embereknek, máskor veszélyesek és bosszúállók, akárcsak ismertebb társaik, a sellők. Van, hogy szörnyalakban jelennek meg, de sok esetben csábító, fiatal nőként. A selkie feleség meséjében egy férfi ellopja egy selkie-nő fókabőrét, ezzel arra kényszerítve őt, hogy emberi formában éljen, és megzsarolja, hogy legyen a felesége. A selkie feleség fogságnak érzi a szárazföldi életet, és valódi otthona után, a tengerbe vágyakozik. Több gyereket is szül a férfinek, de amikor tudomást szerez bőre hollétéről, gondolkodás nélkül hagyja őket hátra, és tér vissza a vízbe. A történet más változatában gyermekei szerzik vissza számára a fókabőrt. Gyerekeknek általában úgy mesélik, hogy a selkie ezt követően évente meglátogatja gyermekeit a szárazföldön, de a népmese jellemzőbb formájában soha többé nem látják őt. A selkie-meséknek több száz formája ismert az északi országokban, eredetük pedig a vadoncokéhoz hasonlóan a különböző gyerekbetegségek magyarázatában kereshető (ti. a különböző születési rendellenességekért a selkie felmenő hibáztatható), illetve a korai skót telepeseknek az állatbőröket viselő inuit népekkel való kapcsolatteremtésével.

A Kísértetjárás északi vizeken 2023-ban játszódó történetszálának főszereplője egy fiatal Dominique nevű nő, aki amolyan önjelölt kutatóként felkeresi az Orment Izland partjain, hogy dokumentálja a hajó utolsó napjait megsemmisítése előtt. Hamarosan társai is akadnak, és négyen próbálják feltérképezni a hajó múltját a viszontagságos izlandi tél körülményei között. Fokozatosan feltárulnak előttük a múlt titkai, ám az ő kapcsolatukat is baljós események árnyékolják be. Valamennyiüknek rémálmai vannak, és Dom visszatérően, újra és újra látni vél egy titokzatos nőt.

C. J. Cooke könyveinek egyik központi témáját mindig a női sorsok alkotják. Ezúttal is egy nagyon fájdalmas történetbe vezet be minket, mely talán a legborzalmasabb mind közül. A szerző saját elmondása szerint az emlékezetet és a traumákat, illetve azok feldolgozását akarta a fókuszba helyezni, a végkifejlet pedig meglepő fordulataival arra tanít bennünket, hogy a bosszúállás hogyan mérgezheti a lelket hosszú időn keresztül, míg a megbocsátás gyógyulást hozhat.

Mindezen üzeneteket azonban korántsem szájbarágósan, és roppant élvezetes formában tárja elénk a szerzőnő. A történet remekül van felépítve, kellemesen keveredik a mítológia, a történelmi fikció, a horrorisztikus elemek és a modernkori sztori, sajnos mégis úgy érzem, hogy hiába Izland, hiába a kísértettörténet, számomra eddigi könyvei közül ez volt a legkevésbé sikerült. Sok ponton kidolgozatlannak éreztem a cselekményt, a modernkori csapat megpróbáltatásai korántsem voltak olyan érdekesek, mint amilyennek igyekeztek beállítani (kit érdekel, hány új TikTok feliratkozója van az embernek, amikor Izlandon hánykolódik a mínusz fokokban csurom vizesen?), és sokszor bosszantott Dominique felkészületlensége, aki „kutatóként” először hall a Baffin-öböl létezéséről is többek között.

Cooke rendkívül tehetséges írónő, de ezúttal kevésbé éreztem ihletettnek a munkáját. Míg a Szellemerdő esetében is érezhető volt, hogy komoly kutatómunkát fektetett a regény megírásába, itt ez számomra kissé megbicsaklott. Az volt a benyomásom, hogy korábbi regényeinek dicsért tulajdonságait (például a több idősíkon játszódó történetszálak összefűzése) igyekezett egybegyúrni egy klasszikusabb vonalat követő horrorregénnyé, és ennélfogva bár hatásos a végeredmény, de kevésbé hatol mélyre a történet, mint a korábbi munkáiban – de színvonala még így is a középszer felé helyezi.

Lankadatlan lelkesedéssel várhatjuk a magyar kiadások folytatását, a magam részéről remélem, hogy a korábban „kimaradt” The Nesting is megjelenhet majd fordításban, de Cooke legújabb könyve, az alig pár hete napvilágot látott The Book of Witching is jó jelölt, melyben ismét a boszorkányságot járja körül a szerző.

Kinek ajánljuk: A folkhorror szerelmesei ezt a regényt is szeretni fogják, ahogyan én is szerettem, még ha kisebb csalódást is okozott az írónő korábbi munkái mellé helyezve.

Értékelés: 8/10

Blissenobiarella

A könyvet köszönjük a Metropolis Media Kiadónak, akiktől IDE kattintva tudjátok megrendelni!