Egy alapjáraton nem túl combos Hellboy-epizód alapján próbálták meg rebootolni Mike Mignola pokoli hősének történetét, de sajnos Brian Taylor (Crank 1-2, Szörnyszülők) rendezésében egy szürkébbnél is szürkébb kalandot kapunk főhősünk korai éveiből, amelyen az érdekesnek ígérkező boszorkányosan misztikus témaválasztás sem segít.

Hellboy, és a B.P.R.D-beli ügynöktársa éppen egy mutáns-óriáspókot szállítanak a vonaton, amikor a teremtmény megszökik, ők pedig utánaerednek és az Appalache-hegység kietlen vidékére kerülnek. Útközben összefutnak egy Tom Ferrell nevű háborút megjárt veteránnal, aki Cora Fisher nevű ex-barátnőjéhez készül, aki egyebek mellett boszorkány. Ám sajnos már csak az üres testére (bőrére) bukkannak. Ekkor Tom mintegy mellékesen megemlíti, hogy mindez egy Effie Kolb nevű helyi boszorkány műve, aki szoros kapcsolatban áll a Görbe Ember fenyegető entitással…

Ha egyszóval akarnám jellemezni a The Crooked Man című produkciót, akkor annyit mondanék rá, hogy visszafogott. Míg a Guillermo Del Toro-féle első két rész a pokolból származó főhősünk érdekesebbnél-érdekesebb side-karakterekkel és ellenségekkel telezsúfolt szövevényes dimenziók közötti kalandjairól szóló dark fantasy mixtúra volt látványos akció-horrorral. Az első kettő nyomába nem érő, nem kicsit túltolt és koherenciáját tekintve alig-alig összeálló, egyébként is hatásvadász látványorgiákkal operáló harmadik szegmens Hellboy autentikus rajongójaként legbelül fájt, ám egyszer kibírtam.

Ez a Hellboy korai éveit bemutató epizód viszont minden tekintetben szürke és lapos. Szűkre szabott költségvetése okán Bulgáriában forgatott, másfélórás játékidejében javarészt csak vánszorgunk, néha történik egy-egy misztikus momentum, ám baromi lassú és unalmas. Döcögős. Hellboy nagy pofájú, vagány és néha már-már idegesítően arrogáns karakterét feledjük, be kell érnünk a szivarozás helyett már-már túlzó módon cigarettázó fiatalabb és jóval visszafogottabb, kissé garázsbarkács külsejű kiadással, aki mintha nem is főszereplője lenne a történetnek, hanem csak egy eltévedt statiszta, aki esetenként odamond valamit, néha meg kisegít a bajban, ha erővel kell valamit kezdeni. Előtörténetével nem bajlódnak sokat; fellépése is sokszor olyan, mint egy noir filmekben szereplő álmatag, lusta és életunt detektívnek.

Kapunk néhány mitologikus álomszerű betekintést Hellboy anyjának kilétét illetően, ugyanis az eddigi mozikból ez valamiért kimaradt, ám ez is csak amolyan gyors toldásként jelenik meg, igazi drámai súlya nincsen. Csupán néhány szereplőt mozgató forgatókönyvébe egyébként maga az eredeti képregényt jegyző Mike Mignola is beszállt, ám sajnos csak néhány helyen sikerül igazán a boszorkányos tematikára épülő, folklorisztikus nyomasztást megteremtenie. A CGI nem valami mutatós, az akcióktól sem esünk hasra, leginkább szegényesek és erőltetettek; sem hangulatügyileg, sem pedig technológiai oldalát nézve sem győzött meg. Ami képregényben működik, az a filmvásznon teljesen máshogy jön át. Vagy éppen nem jön át, mint esetünkben.

Összegezve tehát a Hellboy: The Crooked Man egy gyenge próbálkozás egy ikonikus karakterrel, mely sem látványát tekintve, sem történetében nem győzi meg a nézőket. Miután ezt megnézed, tutira nem fogod kezedbe venni az eredeti képregény, az is biztos. Ne szépítsük, ez most félrement. Ami azt illeti, sokan másokkal együtt én is reménykedve várom, hogy egyszer majd a jövőben Guillermo Del Toro végre győzedelmeskedik a producer-sereg felett, és a saját képére formált harmadik résszel befejezi az eredeti trilógiát. Ám ez sajnos csak álom marad.

Értékelés: 5/10

eyescream