Tovább zakatol a V/H/S-expressz, amely idén már a hetedik (!!!) felvonással jelentkezett, és ne feledkezzünk meg a spin-off filmekről (Siren, Kids vs. Aliens), valamint a mini-sorozatról sem! A Shudder töretlen lelkesedése szerencsére kreativitással is párosul, bár a franchise minőségi szempontból még mindig egy hullámvasút utazásra hasonlít leginkább.

Az első két rész erős kezdését a Viral mélypontra húzta, a hosszabb kényszerszünet után a V/H/S94 (2021) remekül sikerült, de a tavalyelőtti V/H/S99 a nézhetetlenség határát súrolta. Ehhez képest a közel egy esztendővel ezelőtt debütált V/H/S 85 egészen kellemes látnivaló lett, az alkotók pedig úgy érezték, hogy ideje szakítani az évszámos tematikával. Ennek tükrében a szokásos Halloween közeli (október 4.) időpontban be is futott a Beyond alcímmel ellátott alkotás, amely a sci-fi/földönkívüli témakört tűzte ki alapkoncepciójaként.

Vajon a V/H/S Beyond tovább öregbíti a franchise hírnevét, vagy másnapra el is felejtjük majd? A kérdésre visszatérő alkotótársammal, Murphy kollégával, kerestük a választ:)

afiaf: Bevallom őszintén az ufós témakörrel szinte azonnal el is veszett a legújabb V/H/S epizód, ehhez képest meglepően jól szórakoztam a szűk kétórás játékidő alatt. Ezúttal hiányoztak a húzónevek a direktori székből, számomra a legizgalmasabb szegmensnek mindenképpen Kate Siegel rendezői debütálása ígérkezett, mivel Mike Flanagan történetét vitte vászonra.

A rejtélyes videokazettákról szóló dokumentumfilm (Abduction/Adduction), amelyek állítólag bizonyítékot tartalmaznak az idegen életre, öt másik sci-fi rémtörténetet keretez. A korábbi részekkel ellentétben ezúttal a kerettörténet is egészen jól sikerült, bár gyakorlatilag csak interjú részletek vannak benne, de kellően érdekes a téma. A Stork szegmensben egy rendőri egység egy másvilági borzalmakkal teli házba botlik, miközben egy sor csecsemő eltűnése után nyomoz. Pörgős, és véres akció-horror, amely egy percre sem engedi el a figyelmünket.

A V/H/S Beyond legegzotikusabb része minden kétséget kizáróan a Dream Girl, amelyben két paparazzi lopakodik be egy feltörekvő bollywoodi zenei sztár forgatási helyszínére. Nagyon jól viszi tovább a korábban felépített tempót, és váratlan képsoroknak sem leszünk híján az igazság leplének lerántásakor.

A Live & Let Dive fókuszában egy ejtőernyős ugrás őrült túlélési harccá válik, amikor a repülőgép összeütközik egy idegen űrhajóval. Tovább maradunk az akció-horror mezsgyéjén, és a V/H/S-franchise leglátványosabb jelenetei közé bevonuló zuhanás kifejezetten szórakoztató darab lett.

A legbizarrabb sztori díját kétség kívül a Fur Babies vitte el, amelyben radikális állatvédők belepiszkálnak a kutyás napközi tulajdonosának hobbijába. Inkább érdekes, mintsem izgalmas történet, rendezői székben a rengeteg horrorfilmben áldozatot játszó, Justin Long.

Végezetül elérkeztünk az általam leginkább várt részhez, a Stowaway egy családi koprodukcióban (Kate Siegel, Mike Flanagan) készült darab, amelyben egy UFO-hívő a Mojave-sivatag felett lebegő különös fények után nyomoz. A váratlanul kialakuló lehetőség kihasználása életre szóló következményekkel jár. Némileg meglepő a testhorror alműfaja, nem erre számítottam Mike Flanagan tollából, de elgondolkodtató, és jól kivitelezett szegmenssel zárul a 2024-es V/H/S antológia.

Összességében a Beyond mindenképpen az erősebben sikerült epizódok közé tartozik a franchise történelmében. Ezt leginkább annak köszönheti, hogy a kerettörténettel együtt konstans minőségű szórakoztatást kínál, amiből egyedül a Fur Babies zökkent ki egy időre. Kíváncsian várom, hogy mit tartogatnak számunkra az alkotók következő Halloweenkor.     7.5/10

eyescream: A különféle, valódinak beállított rejtélyes és/vagy megmagyarázhatatlan eseteket videókazettákon bemutató (ál)dokumentumfilmes keretbe ékelt öt szegmensből nekem egyértelműen az első, a Stork című fejezet a kedvencem. Ebben egy rendőr különítmény eltűnt kisbabák után nyomoz, majd egy társuk fülese nyomán egy rajtaütésnél már-már Evil Dead franchise-ba illő zombiszerű emberek támadnak rájuk, azonban ez még mind semmi ahhoz képest, ami a padláson vár rájuk, haha. Annyit mondhatok, hogy igazán bűnös élvezet a javából, minimális sci-fi beütéssel (8/10)

A Dream Girlben látott népszerű filmszínésznőből átalakuló robot-démon ámokfutása elég bugyuta (5/10), míg a Live and Let Dive születésnapos ejtőernyőzőinek találkozása a földönkívüliekkel egynek simán elmegy, bár rendesen meresztettem a szemem a rózsaszín szöcskeszerű alienek látványától (6/10). A Tusk és az Emberi százlábú vonalán mozgó Fur Babies inkább szimplán weird kategóriás, mintsem sci-fi vagy horror lenne, ám még így is közepes színvonalon muzsikál (6/10). És sajnos a Mike Flanagan által írt és felesége, Kate Siegel által rendezett Stowaway – ebben egy lány a Mojave sivatagban lezuhant földönkívüli űrhajóba merészkedik be, hogy aztán több mint fura dolgok történjenek vele – sem tudta túlzottan fenntartani az érdeklődésemet (6/10). Összegezve tehát az a Shudder idei, földönkívüliekre és a sci-fi műfajra kihegyezett VHS-antológiáját – melyben a misztikus fiktív eseteket taglaló átvezetők elég profik voltak – erős közepes érdemjeggyel jutalmazom, vagyis 6/10.