Az Agave folytatja általunk nagyra becsült kampányát, és olyan horror klasszikusokat jelentet meg sorra, melyek korábban nem voltak elérhetőek magyar kiadásban. Jack Ketchum Dead River-sorozata és A szomszéd lány mellett ilyen volt idén az A kikiáltó is és a Pokolfajzat. Ezek mind olyan, mára némiképpen feledésbe merült művek, melyek a horror zsáner aranykorában, a ’70-es, ’80-as években láttak napvilágot, és szolgáltak olyan példaképpen, melyekből akár még ma is inspirálódnak a műfaj alkotói.

Ken Greenhall egy viszonylagos ismeretlenségben megragadt író volt, akinek két regénye aratott sikert. Az Elizabeth-et (1976) Jessica Hamilton álnéven adta ki, a Hell Hound-ot (1977), már saját neve alatt – ez utóbbi az, amit Uram Tamás fordításban Pokolfajzatként üdvözölhetünk. A Hell Hound még egy francia filmadaptációt is a magáénak mondhat 1989-ből Baxter címen.

A történet különlegessége ugyanis annak főszereplőjében rejlik. Baxter egy bullterrier, és magán viseli a fajtával szembeni előítéletek valamennyi jegyét. Baxter nem csupán állatias, de kifejezetten önző, harcias, számító és mondjuk ki: egy pszichopata. Őrülete mindvégig racionális, és nem terhelik emberi érzelmek. Alig 200 oldalra rúgó sztorijában – melyet az Agave a magyar kiadás során a tőlük megszokott magas színvonalon öntött formába – kenterbe veri a jó öreg Cujót is.

Ebben az időszakban taroltak az „állatos” horrorok, gondoljunk csak a Cápa 1975-ös sikerére, ami valódi dömpinget indított el a különféle ragadozók, csúszómászók, vagy éppen patkányok, rovarok nyújtotta undort és olcsó félelemkeltést alkalmazó filmek terén. A kutya e tekintetben kivételesnek tekinthető, hiszen ha a sztori „az ember legjobb barátját” alkalmazza a borzongatás eszközeként, az már képes arra, hogy kiemelkedjen a tucat ponyvaművek közül.

Greenhall kíméletlen őszinteséggel tárja elénk a történetet, éppen ezért bizonyul letehetetlennek még akkor is, ha közben mindvégig azt kívánjuk, csak lenne már vége. Baxter keresi a helyét a világban, az ideális társat maga mellé, miután úgy ítélte meg, hogy az idős asszony, akivel felcseperedni volt kénytelen, nem a legalkalmasabb számára. Először a szomszédba költöző fiatal házaspár tetszik meg neki, vibráló szexuális energiájuk magához csábítja Baxtert, de később innen is továbbáll, és egy tizenkét éves fiú lesz következő áldozata.

 

Baxter, a kutya mellett szűkebb környezetének gondolatait is megismerjük, valamennyi szereplő fejébe bepillantást nyerünk. Az események láncolatának a bullterrier fejezetei adnak egyfajta ritmust, amelyek egyben ráerősítenek a szerző távolságtartó hangvételére, melyet briliáns, borotvaéles pszichológiai meglátásai tűzdelnek, nem csak a kutya megfigyeléseinek bemutatása során.

 

Sokan gondolhatják azt, hogy a mai, megemelkedett ingerküszöb mellett a Pokolfajzat már nem igazán tekinthető horrornak. Nincsenek benne véres vagy szadista jelenetek, az agresszió sincsen csúcsra járatva. Mégis, Greenhall mindvégig az olvasó idegein táncol.

Ezt a könyvet számomra kifejezetten kellemetlen élmény volt elolvasni, mert nem csak cselekményében, de gondolatiságában is valódi kegyetlenség testesül meg – és mi ez, ha nem a horror egyik legalapvetőbb ismérve?

Kinek ajánljuk: Kutyabarátok nem fogják kedvelni, úgyhogy ők inkább kerüljék is el. Aki nyitott a régi iskola szerinti borzongatásra, és nem óhajt szépirodalmi igényre törekedni, annak érdekes, abszurd kirándulást nyújthat ez a rövidke történet. Azért az én szívemben a Cujónak nyomába sem érhet.

Értékelés: 6/10
Blissenobiarella

A könyvet köszönjük az Agave Könyveknek, akiknél ITT kiadói áron vásárolhatjátok meg a regényt, sőt, bele is olvashattok az első fejezetekbe!