“Farkas, cigányok, gyilkosság! Mi ez?”
Ez kérem szépen nem más, mint az 1941-ben készült The Wolf Man című “horrorfilm”, amit a közelmúltban volt szerencsém megtekinteni. Mielőtt bármibe is belekezdenék, szeretném leszögezni, hogy ennek a filmnek az értékelése egyáltalán nem reális. Már az első pillanatban, mikor kezembe vettem a filmet tartalmazó dvd-t, akkor tudtam, hogy a film korára való tekintettel más szemmel kell megnéznem, mint a napjainkban készülő filmeket. Ez a film 62 éve készült, s ha a ma emberének szemével nézzük, akkor egészen egyszerűen el lehetne intézni ezt az ismertetőt azzal, hogy nevetséges. De persze ez nem lenne igaz – sem tisztességes -, s épp ezért határoztam el, hogy úgy nézem meg a filmet, mintha hatvan évvel ezelőtt lenne, s én akkor lennék húszéves. A gond csak ott van, hogy megnéztem, és képtelen voltam úgy tekinteni rá, mintha 60 évvel ezelőtt láttam volna. Ezért írtam, hogy az értékelésem nem reális. Lehetne 10/1-es, lehetne 10/10-es, meg 3/3-as is akár (remek poén :-)) – Blizz), a valóságot értékelésem nem hiszem, hogy hűen tükrözné. Legszívesebben nem írtam volna semmit ebbe a rublikába – de hát mégsem hagyhattam üresen. Mindenesetre, egy csöppet sem bántam meg, hogy megnéztem, igazi farkasember-sztori ez, abból a korból, amikor a témát még nem csépelték el sokszorosan, s nem hat annyira sablonként, ha teliholdról, ezüst fegyverről, cigány javasasszonyról hallunk. Lényeg, ami lényeg, jöjjön a történet:
Mr. Larry Talbot (Lon Chaney), jómódú család sarja, hazatér ősei kastélyába, hogy átvegye a családi gazdaságban halott bátyja helyét. Elso útja a faluban – apjánál tett látogatása után – egy ajándékboltba vezet, azzal az alig burkolt szándékkal, hogy randira hívja a nagyon is csinos eladónot, Gwent. (Evelyn Ankers). A kishölgy beleegyezik, hogy este nyolckor sétálni menjenek. Közben a faluba vándorcigányok érkeznek, akik, mint tudjuk, a jövendőmondás nagymesterei. Hová is vezethetne hőseink útja a séta alkalmával, mint a cigányokhoz. Közben történt egy apró módosulás az esti programban: főhősnőnket – gyaníthatóan a vágytol fűtött udvarlója legnagyobb bánatára – anyja is elkísérte erre a kis randevúra. ő lesz az első, akinek jövendőt mondanak. Illetve, nem mondanak, mert amikor Béla, a cigány jós megnézi a nő kezét, meglátja rajta egy pillanatra a farkasember jelét (egy ötágú csillag, ami olyan, mint a vörös csillag volt, csak nem vörös, és ráadásul pentagrammának is nevezik :-)), és azonnal befejezi a jóslást, és elküldi a nőt. Ennek oka nem más, minthogy akin rajta van ez a jel, az lesz a farkasember következő áldozata. Na, kitaláljátok, ki játssza Béla szerepét a filben? Nem? Eláruljam? Egy ember, aki örökre beírta magát a filmtörténelembe Drakula gróf halhatatlan megformálásával: Lugosi Béla. Azért, sokat kellett gondolkozni a forgatókönyírónak, mire kitalálta, mi legyen a filmben a Lugosi Béla karakterének neve. Biztos kapott érte oszkár díjat, mint legjobb fedőnév-kitaláló filmes :-). Na, de hiába szalad a nő, mert egy villanás, és már “tépi is széjjel” a farkas. Vagy farkasember? Júúúj, de izgi. Larry segítségére siet, s le is győzi a farkast – szétveri a fejét ezüst végű sétabotjával – a gond ott van, hogy közben kap egy-két harapást a mellkasába. Persze túléli, hazaviszik, ahol ágyba fektetik. Másnap, mikor felébred, megdöbbenve tapasztalja, hogy a sebei eltűntek. Sajnos, a nő meghalt, de a farkas hulláját nem találták. Ellenben a Béla, az meghalt. Ezüst fejű bottal verték szét a fejét… Végigfutott a hideg a hátatokon, mi? Miféle titok lappanghat itt?
Hát, a történet innentől kezde nem túl bonyolult (jó, eddig sem volt az), újabb gyilkosság történik, mindenki farkasemberre gyanakszik, a cigányok az ősi kór, a Lycantropia felbukkanásával magyarázzák az esetet, az orvos skizofréniával. Larry lelkivilága az összeomlás határára kerül, ahogy egyre inkább rádöbben a benne rejtőző fenevadra (és láss csodát: nem jön össze a nővel, mert kiderül: már vőlegénye van neki. De azért egy csók belefér…). Az egész falu hajtóvadászatot rendez a gonosz farkasember ellen. A farkasember pedig gyönyörűszép főhősnőnket szemeli ki következő áldozatként. Hogy elkapja-e? Hogy meggyógyul-e Larry? Vagy talán meghal? Vagy valami más? Nem árulom el, nézzétek meg a filmet!
Semmi értelme elkezdenem kritizálni ezt a filmet. Sok mindent fel lehetne hozni ellene: naív felfogásban rendezték, a trükkök csapnivalóak (az ötágú csillag, ami megjelenik az eljövendő áldozatok kezén csak egy árnyék), az egész egy studióban játszódik (egy-két jelenet kivételével), a farkasember nem több, mint egy maszk, egy gyenge maszk, a járása pedig esetlen, és így tovább. De hát nincs jogunk – sem a hozzá való látásmódunk -, hogy megítéljük ezt a filmet, hogy milyennek tűnhetett 60 évvel ezelőtt. Persze, ha itt abbahagynám ismertetőm, azzal a váddal illetnétek, hogy miért beszélek mindig 60 évvel ezelőttről, mikor az akkor volt, most meg most van. Így elmondom, hogy mai szemmel nézve mi a benyomásom a filmről. Először is, szerintem remek színészek játszanak benne. A főhős férfiú jóképű, elegáns, sármos, jószívű, a főhősnő csinos, elbűvölő, törékeny, és érzékeny. Nem részletezem, de a többi szereplő is pont olyan, mint amilyennek lennie kell. (A rendőr határozott, ravasz, pipázik, az orvos kicsit sunyi, nyúlképű, tudáléos, bajszos…)
A dialógusok nem egy-két mondatból állnak, hanem egészen komoly párbeszédek. És ami a leglényegesebb, Lugosi Béla is szerepel egy ideig, ami miatt már megéri megnézni ezt az alkotást (az elfogultság beszél belőlem :-)). Nem is ragozom tovább, mert nincs értelme. Döntse el ki-ki saját belátása szerint, hogy a Wolf Man egy sablonos tömeggyártmány, vagy minden hibája ellenére is egy kellemes, szórakoztató kis történet. Én az utóbbi felfogás pártján állok.
Útravalóul egy kis érdekességgel ajándékoználak meg benneteket: a farkasember definíciójával, ami a film elején hangzik el, a narrátor előadásában, mintegy tájékoztatva a tudatlan nézőt:
LYCANTROPIA:
Olyan elmebetegség, amikor a beteg farkasnak képzeli magát. Egy régi legenda szerint, amely bizonyos helyeken mindmáig él, az áldozatok ténylegesen felveszik az állat fizikai jellemvonásait.
értékelés: 6/10
Banshee
Nos egyet értek a szerzővel, az idő meg látszik a filmen de ennek ellenére is kiváló munka lett. Klasszikus régi horror mikor még más szinten értelmezték a horror film fogalmát, mert ma már nem annyira tud ijesztő lenni, a film mint a maga idejében volt 1941-ben. De ettől függetlenül kellemes kis nosztalgia darab, csak ajánlani lehet mindenképp meg nézésre.