Mit tippeltek Kedves Olvasók, vajon milyen idősíkban játszódhat egy minimális büdzséből összekalapozott rém ötlettelen vámpíros mozi? Kicsit segítek: természetesen a poszt-apokaliptikus jövőben, ahol nem kell semmiféle drága stúdiós kellékekre költeni, mert minden a szabad ég alatt játszódik, a sivatagban, ráadásul nappal. Egy szupermarketes blokk hátuljára felfirkantható tőmondatos cselekményünk sem hazudtolja meg önmagát: pusztában vándorló hőseink egyetlen célja, hogy mielőbb megöljék a Mestert, hátha a fővámpír halálával majd nem vegzálják többet az emberiség maroknyi túlélőit…

Sokat elmond egy filmről, ha a legfőbb szerepekben olyan klasszikus B-filmes ikonok láthatóak, mint az akciófilmek állig tetovált, néma és körszakállas ásza (Robert LaSardo), illetve az arcát felismerhetetlenségig rommá plasztikázó, és manapság csak és kizárólag ipari hulladékokban felbukkanó egykori pités némber (Tara Reid), aki ráadásul jelen produkcióban olyan szintű vaskos fehér vakolatot kapott pofázmányára, hogy éppen pislogásra képes. Szerepe szerint egyébként többre nem is hivatott, néha mond csak egy-egy mélyenszántó mondatot, ám a többi komplexen kidolgozott karaktert sem kell félteni.

Akadnak itt magukat vagány és lázadó, kései Avril Lavigne-nak klónnak képzelő, forrónacis ötvenes tyúkok, motoros badass keményfiú, meg persze aranyszívű igazságosztóként funkcionáló hős, továbbá bármiféle színészi játékra képtelen, kamerát eleve taszító bárgyú fogdmeg-legények és olcsó sminktől bűzlő vámpírhorda-tagok. Bugyuta és semmitmondó dialógusok, amatőr smink és trükkarzenál, totálisan logikátlan megmozdulások, képernyőről leeső filléres díszletek és persze agyzsibbasztó képtelenségek minden mennyiségben. Kedvencem az iskolabuszban lévő nagyipari szesz-előállítás, haha!

Az általában főként operatőri feladatok ellátó Michael Su rendezte minden szempontból igénytelen és vészesen ingerszegény, másfél órás unalombombájában a vámpírok például rendre úgy lékelik meg az embereket, hogy utána nyitott szájukon keresztül kifolyatják az összes kiszívott vért – igazán megtaníthatnák már nekik valaki, hogy lehetne gazdaságosan megtartani az éltető nedűt, ha már egyszer táplálkozás céljából nyírják ki őket. Hősünk, John a film elején spéci gázmaszkban indul portyázni, amely aztán a későbbiekben többet már nem kerül elő – az azonban nem derül ki, hogy az esztétikán kívül milyen funkcióból is vette fel, merthogy nem mérgező a levegő.

Annyira sablonos jelenetek követik egymást, hogyha csak mondjuk minden huszadik percben kelünk fel hosszan tartó szendergésünkből, akkor is bőven update vagyunk a cselekmény szempontjából, és kevésbé csesszük fel agyunkat a sok elénk táruló ordenáréságon. Mert szinte csak abból áll a játékidő; nincs semmi érdemleges esemény, amely kicsit is izgalomra adna okot vagy legalább az elégségesnél picivel ütősebben muzsikálna; tizenöt percben bőven lerendezhető lenne minden releváns fordulat és akció. Remek poszterén kívül sajnos nincs mit dicsérnem a filmben, úgyhogy ha elolvastátok ezt a cikket, akkor gyorsan felejtsétek el, hogy valaha is létezett ilyen bődületes és ingerszegény hulladék.

Értékelés: 4/10

eyescream