A nemsokára oldalunk olvasható farkasemberes toplista összeállítása közben a szubzsánerbe tartozó filmeket keresve bukkantam erre a kevésbé ismert produkcióra, és kicsit sem bántam meg, hogy lecsekkoltam. Ugyanis ez az alkotás a már csontig lerágott vérfarkasos toposzt próbálja meg modern és realista módon magyarázni, miközben feszült, krimis jellegű cselekményében a remek operatőri munka mellett brutális gyilokjeleneteket is találhatunk.

Egy amerikai család tagjait rejtélyes (állatias) körülmények között gyilkolják meg Franciaországban. A feltételezett elkövető a közelben lakó, román felmenőkkel rendelkező Talan Gwynek, aki genetikai betegsége miatt hatalmasra nőtt és az átlagosnál jóval szőrösebb. Egy empatikus ügyvédnő, Kate egyből a szerencsétlen, ám jámbor viselkedésű óriás védelmére siet két amerikai társával, hogy bebizonyítsa: nem ő az elkövető. Később Talan fogvatartása idején újabb gyilkosság történik, amely ártatlanságát bizonyítja. Különös betegségének bizonyítása okán orvosi vizsgálatokat rendelnek el, ám a történet itt még nem ér véget…

Direkt nem akartam folytatni a cselekmény további ismertetését, ugyanis ez a nyomozós-krimis vonal tartogat nekünk még meglepetéseket, ahogy maga a produkció is. Az eddig csak jobbára feledhető műveket (The Devil Inside, Stay Alive) dirigáló William Brent Bell ezúttal írói és rendezői oldalról is rendesen odatette magát, és egy egészen újfajta megközelítést alkalmazott egy már ezerszer bemutatott természetfeletti toposz tálalását illetően. Adott tehát a misztikus lycantropia jelenség, amelyet korunk civilizált közegébe helyezett és realistán, mindenféle tudományos megközelítéssel próbál magyarázni. Nekem tetszett ez a koncepció, ötletes.

Továbbá nem csak és kizárólag hagyományos minimalista horror-kelléktárral (állatmarás-furcsaérzés-átváltozás-dühöngés) dolgozott a cselekmény felépítése során, hanem inkább a krimikre jellemző attitűddel. A franciahonként előadott környezet – melyet valójában Romániában forgattak – szintén üdítő a megszokottnak szürkés amerikai atmoszférához képest, az operatőri munka és a vágások meg igazán klasszul sikerültek. Viszonylag kevés, ámde annál brutálisabb (és persze hatásosabb!) gyilok-jelenet található a filmben, szóval a durvasági faktor is el-elszabadul a játékidő szelídebb, inkább nyomozgatós első feléhez képest. Karaktereink nincsenek túlgondolva, egy ilyen kaliberű filmben megállják a helyüket, közöttük lévő konfliktusaik egyébként megfelelően motiválttá teszik őket, így aztán néhány sutábbnak tűnő akciójelenet kivételével (szuperhősökként egymásnak feszülve ugráló lények) nem leltem benne ordas hibákat.

Akad egy-két kötelezően sablonos jumpscare, viszont végig fent tudja tartani a figyelmet, kellően feszült és érdekes ahhoz, hogy egy igazán szórakoztató másfél órát tudjunk magunkénak. Ha mondjuk nem csak és kizárólag a vicsorgó agyarak, ezüstlövedékek és telihold szűklátókörű, behatárolt bűvöletében élünk. Ezért állítom, hogy lényegi elemeiben igencsak kiemelkedik a vérfarkasos témában készült természetfeletti, misztikus thriller-horror alkotások átlagos mezőnyéből. Emiatt pedig bérelt helye lesz a hamarosan elkészülő farkasemberes TOP10 listán.

Értékelés: 8/10

eyescream