Jajj, ne, már megint egy csontig lerágott klisékből építkező, dögunalmas és érdektelen slasher a nyolcvanas évekből – gondolhatnánk elsőre. Azonban ha kicsit alaposabban górcső alá vesszük a brit Normaj J. Warren moziját, mindjárt kiderül a turpisság. Ugyanis nem kifejezetten mezei slasher, hanem inkább természetfeletti kategóriába sorolható, sőt továbbmegyek: egyenesen tudomány-fantasztikus jellegű a fenyegetés, amely szerencsétlen hőseinkre vár. Ünneplés helyett elképesztően szürreális eseményekkel találkozhatunk egy elhagyatott sziget szállodájában!

Tengerparton vakációzó fiatalok előbb egy vidámparkba mennek szórakozni, ahol magukra haragítanak néhány rosszarcú egyént, majd vitorlázni támad kedvük. Csakhogy a hajó egy sziklának csapódik, és elsüllyed, ők pedig egy ismeretlen szigeten érnek partot. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a sziget közepén találnak egy minden vágyukat kielégítő hotelt.

Kissé furcsa, hogy (egy ritkán felbukkanó idősebb hölgytől eltekintve) nincs benne személyzet, illetve hogy a nyár közepén az Új Évet ünneplik, de különösebben nem zavarja őket. Legalábbis egy ideig: ugyanis furcsábbnál-furcsább dolgok történnek: lábnyomok jelennek meg és tűnnek el, ajtók csapódnak, mintha valamiféle bizarr kísértetjárás közepébe toppantak volna. Később pedig már ők maguk is kezdenek elhalálozni viszonylag megmagyarázhatatlan módokon, ráadásul a film elején bemutatkozó rosszfiúk is megtalálják őket…

Egy 1987-es filmhez képest a Bloody New Year egy egészen ügyes (tudományos-fantasztikus) alapötlettel áll elő, amelynek egy B-29 repülőgéphez van köze, viszont a forgatókönyv enyhén bugyuta húzásai, hihetetlen fordulatai nem minden esetben képesek ezt a fajta misztikusságot alátámasztani. Maga a rejtély megfejtésére apránként talán magunktól is rá lehet jönni, a folyamatosan sugárzott televíziós és rádiós híradásokból, viszont mindenképpen dicsérendő, hogy nem egy unalomig ismételt maszkos gyilkossal operáló slasher vagy egy szellemjárta ház koncepcióját kívánták meglovagolni, ahogy az elsőre látszik.

A Ragyogás félelmetes hoteljéhez hasonló atmoszférájú helyszínen rengeteg paranormális és/vagy szimplán megmagyarázhatatlan esemény történik, hirtelen nem is tudjuk hova tenni őket. Karomban végződő és megragadó lépcsőkorlát, éjjeliszekrényből kitörő moszatszörny, főszereplőre támadó halászkötél, levegőben repkedő konyha felszerelések, szobában tomboló téli időjárás – csak néhány a filmet cselekményében helyet kapó szürreális elemből. A lift falából egyszerűen előtörő és az egyik lányt behúzó kezek a gyártás évében szerintem például elég látványos sikernek örvendhettek. A gazfickót megemésztő majd böfögő főzőedény pedig szimplán vicces, haha.

Bár a sminkelés és a haláljelenetek a kornak megfelelő színvonalon lettek tálalva – ezek sajnos nem öregedtek szépen – mégsem bántja a szemeket. Szétrobbanó fejeket és elporladó testeket pedig már láthattunk ennél bőven gyengébben is kivitelezve. A folyton visszatérő zenei motívum egészen klassz, a már-már közönség nevetésére hasonlító zajok és zörejek, valamint szintetizátorral csiholt akciós betétek mondjuk nekem eléggé furcsák voltak.

Összegezve a Bloody New Year egy érdekes alapkoncepcióval bíró retro-mozi ez, amely furcsa és szürreális, ámde újszerűséget sem nélkülöző merész ötletekkel próbál kitörni az a nyolcvanak évek kliséséket klisékre halmozó horror-kínálatából. Bár forgatókönyve helyenként bőven hagy maga után kívánnivalót, egyszerű múltbeli szórakoztatásra kiválóan alkalmas.

Értékelés: 7/10

eyescream