Egy szörnyű vallomással tartozom: Dél-Afrika horrorfilmes termését egyáltalán nem ismerem, így ha szakmai körökben kérdeznének, sajnos egyetlen produkciót sem tudnék említeni. Durván nyomasztó tud lenni. Eme szégyenteljes hiányosságomat pótolva vágtam neki ennek a tavalyi alkotásnak, amelyet a világháló mindenek felett álló algoritmusai dobtak elém, mert ők igazán törődnek velem. És, hogy maximálisan autentikus legyen az élmény, az egyik négybetűs német élelmiszerláncból származó African Rock Selection Cabernet Sauvignon Pinotage akciós száraz vörösbort kortyolgatva vágtam neki ennek a felejthetetlen kalandnak.

A nettó hetven perces nettó játékidő alatt két eseménysort látunk kibontakozni, már ha a borfogyasztást nem feltétlenül vesszük ide. Az első (mindössze alig negyedórás) kis epizód alatt négy barát kempingezni indul a vadonba, hogy aztán egymás után halálozzanak el csuklyás idegenek síkesztyűs (!) kezei által. A cselekmény nagyobbik részét lefedő történetben viszont már egy szülői tiltás ellenére összeházasodó friss házaspár útját követhetjük végig. Egy ismeretlen tájon autókázva a verdájuk hirtelen felmondja a szolgálatot, szerencsére a közelben éppen található egy kastély, ahova estére behúzódhatnak.

A lakatlannak tűnő ingatlanban Catherine egyből feltalálja magát: kellemes fürdőt vesz. Ezután a kastélyban való kíváncsi császkálása közben egy-két múltban történt esemény elevenedik meg rövid képek formájában, mígnem egy idegen csuklyás alak támad rá. Mivel zárt ajtón keresztül nem tud utánamenni a fürdőszobába, feladja a hajszát. Főszereplőnk ezután szemtanúja lesz, hogy férjét elrabolja az idegen, majd nemsokára ő is megkötözve tér magához az alagsorban. Kész szerencse, hogy eszméletlen állapotban sem nyelte le (!) a még fürdőszobában szájába helyezett pengét, így könnyedén kiszabadul. És jótét lélekként eloldozza a szintén szobába zárt, megkötözött másik áldozatot, akiről hamar kiderül, hogy valójában az örökbefogadott testvére, aki egyébként nem válaszolt az üzeneteire…

Arish Sirkissoon az iMDb tanúsága szerint eddig többnyire zeneszerzőként ért el kreditet, most viszont ambícióinak engedve tető alá hozta ezt a produkciót, amit egy személyben írt és rendezett. A kezdetben és a film vége felé slasherszerű jegyeket magán hordozó – költségvetését, illetve szakmaiságát tekintve elég alacsony szinten tartó – alkotás a játékidő közepén valamiféle gótikus atmoszférát sugárzó feszültségkeltő rémkedés szeretne lenni. Eme törekvése viszont sok száz ezer sebből vérzik.

Kezdjük talán azzal, hogy a címben említett elhagyatott erdei kastélynak beállított ingatlan szinte minden képkockája mást sugall számunkra. Drónos felvételek egy hegyvidéki templomos vár látszatát keltik, a főszereplőnk bolyongását alátámasztó belső felvételek egy fancy (rommá gipszkartonozott) wellness apartmanhoz illenek inkább, ám akad szinte már-már múzeumokba való beállítás, illetve családi házban forgatott scene, de a kedvencem mégis az indokolatlanság csúcsának számító kastély melletti (most figyelj!) madárház, telis-tele szerencsétlen papagájjal. Emellett előfordul, hogy két egymás mellé rakott kastélyt ábrázoló vágókép sem hasonlít egymásra, ergó simán lerí, hogy teljesen másik épületről van szó.

Ismeretlen kastély ide vagy oda, atmoszféra-teremtésből durván elégtelenre vizsgázik filmünk. Továbbá olyan szinten nem tud kelteni bennünk semmiféle izgalmat és/vagy feszültséget, hogy ha nem tudnánk, hogy egy horrorfilmnek címkézett műről van szó, simán elmenne mondjuk egy délután sugárzott, alacsony igényszinttel rendelkező családi romantikus filmnek, csak mondjuk reklámok nélkül. Ezen a megítélésen nem javít a modern fiúbandák profiljába illő divatosan meleg férfi főszereplő, ám az esetek többségében szenvtelen arccal bíró lány sem éppen mutogatni való típus, akármennyire cél nélkül rohangászik piros köntösében.

Mi viszont kiválóan szórakozhatunk, amennyiben erőteljes trash-film rajongók vagyunk. Ugyanis az elmondottakon túl még számos elemében kedvez nekünk eme produkció. Idétlen gyolcsmaszkos idegenjeink badass vezére például pufikabátot visel és bottal jár, nem vicc!! Ahogy a film vége felé kicsit sem didaktikus módon kifejti a főnök a nézőknek, hogy a tízévenként megújításra szóló örökélet (!) elérése érdekében minimum két családtagot + két szüzet kell áldozni, ez szintén priceless momentum. A világon mostanság tomboló infláció eléggé felvitte a halhatatlanság árát, nemde?! Egy-két vérpacsmag, levágott ujj és random találós kérdés (pl. Hol született Nelson Mandela?) néhány momentum, amely megmaradt bennem a megnézést követően. Ja, és majdnem kihagytam: messenger-üzeneteket a képernyőre projektáló esztétikája modern és fiatalos közeget csalhat közelebb.

Ha egy borzongás mindenféle igénye nélküli unalmas és röhejes slasher-horrornak álcázott, alacsony ingerküszöbbel bíró, olcsó, ámde a maga félresikerült módján egészen szórakoztató produkcióra vágytok, ennél a Castle-nél jobb alanyt nem is találhattok. Amennyiben pedig mégis kihagynátok a filmet, mert nincs ennyi időtök egy ennyire ergya műhöz, a száraz, vulkanikus talajon termesztett szőlőből készült African Rock Selection Cabernet Sauvignon Pinotage magában is kellemes választás lehet.

Az említett film egyébként ITT elérhető, aki nem bír magával.

Értékelés: 3/10

eyescream