Sokat töprengtem azon, hogy írjak-e egyáltalán erről a filmről vagy hogy megérdemel-e egy légüres térbe eresztett bolhafingnyi figyelmet is. A szerepjátékos énem majdnem kidobta D20-szal, hogy mi legyen, ám a végén úgy döntöttem, hogy mégiscsak elkészítem ezt a cikket; ha másért nem, hogy legalább megóvjak tőle olyan nézőket, akik potenciális áldozatok lettek volna e téren. Ha netalántán még a trailer sem rettentette el őket a gagyi CGI-rémmel, akkor álljon itt figyelmeztető gyanánt ez a kritika, hogy miért NEM KELL megnéznie senkinek.

E friss Hulu-produkció főszereplője egy átlagos (majdnem) amerikai család, ahol digitális kütyükkel való függést ápoló gyerekek állnak a középpontban. Egy internetes mém üti fel a fejét a fiatalok között, és nem kell sok idő, hogy a tinédzser Asha is látni kezdje a mások számára megmutatkozni nem akaró Grimcutty nevű rémséget, aki valamiért késelős mutatványairól lett híres a médiában. A szülők nem akarnak hinni a képzelt szörnyben, így a lázadó tini természetesen egyedül indul csatába, később viszont már néhány segítőtársa is akad, hogy bebizonyítsa, a rémség igenis létezik, nem ő bolondult meg.

Értem én, hogy a főleg sorozatok egyes részeit dirigáló John Ross írt egy igencsak aktuális problémákat feszegető forgatókönyvet, majd ugyanő megrendezte ezt a digitális világ potenciális veszélyeiről szóló produkciót… viszont olyan szinten didaktikusra és már-már szörnyen irritálóra sikerült, hogy tényleg nem tudom eldönteni, vajon ezt most hiteles dokumentumfilmnek szánta az Z-generációs gyermekeket nevelő szülőknek avagy szimplán egy újabb esetlen és béna próbálkozás az említett korosztály számára valamiféle ijesztgetés gyanánt.

Ha az előbbi volt a cél, akkor a film első kétharmada még akár hellyel-közzel rendben is volna, tényleg már csak egy Morgen Freeman-féle mélyről duruzsoló narráció hiányzik hozzá, hogy “ejnye-bejnye fiatalok, mégis mit képzeltek, igazán leállhatnátok már ezzel…” és akkor a digitális prevenció jegyében egyúttal a rusnya CGI-monstert is megspórolhatták volna, mondjuk rossz minőségű fantomképekkel helyettesítve. 

Amennyiben viszont a közösségi médiában való folyamatos aktív jelenlét, veszélyesnek tűnő ámde divatos applikációk és úgy en bloc az internet sötétebb oldaláról szóló rémfilmek táborát szerette volna gyarapítani – hasonló módon, mint a Countdown, Unfriended, Friend Request, Like.Share.Follow, CAM, Host stb. -, szintén nem tud igazán helytállni. Túlságosan lebutított, és dögunalmasan vánszorog előre – még egy hirtelen bevágott reklámblokk is jobban felrázott volna -, majd egy erőltetetten kell-bele-csavarral és némi didaktikus konzekvenciával zárul, mintegy igazán hanyag befejezés. Erőtlen az egész, mintha a forgatókönyv csakis nevelő szándékkal íródott volna. A leginkább japán halálistenről mintázott rémről meg inkább hallgatnék, annyira pazar.

Összegezve tehát, aki aktuális trendekre épített szinte alig-költségvetéssel készült mobiltelefonos, internetes vagy éppen közösségi médiás, enyhén misztikusnak tűnő tini-drámát/thrillert/horrort akar nézni, mert annyira imádja az ilyesmiket, az sürgősen forduljon orvoshoz keressen mást. Ez a produkció pont annyira nyújt érdemi szórakozást, mint anno mondjuk a Slender Man. Jövőre meg majd gondolom előkerül a következő digitális rém-mém, merthogy egy ideig szerintem még kapni fogjuk ezeket…

Értékelés: 4/10

eyescream