Kalandozások a német nyelvű irodalom rémpanoptikumában alcímmel bíró kötet mindenképpen egy hiánypótló kiadványnak minősül, ugyanis eddig még nem igazán gyűjtötték össze a szóban forgó nyelvterület kiválóságait. A kiadványban harminc szerző negyvenegy a német romantika gyökereiből táplálkozó fantasztikus, misztikus, meghökkentő vagy éppen természetfeletti  történetét olvashatjuk.

Oldalunkon megosztottunk már kortárs világi és modern magyar, mint XX. századi rémírók műveiből összeállított válogatást, klasszikus rémtörténeteket vagy kifejezetten az angolszász szerzők írásait tartalmazó antológiát, ám a német nyelvterület eddig még feltérképezetlen, szürke területnek számított. Szerencsére csak eddig a pontig, ugyanis Fülöp József szerkesztésében most harminc, jobbára radar alatt maradt szerző negyvenegy alkotásaival ismertet meg minket ez a kiadvány.

A kötetben tíz nagyobb tematikus egységre bontva – úgymint: Hétköznapi fantazmagóriák, közönségek tévképzetek; Fatális véletlenek?; Alakmások, mimikrik; Az átjáróban; Lidérces órán; Tengeri fertelmek; Ember embernek farkasa; Vámpírok; Szerelmes történetek, valamint Paródiák, travesztiák – tárják elénk a különféle terjedelmű, bizarr vagy éppen szörnyűséges, rémes elemeket tartalmazó történeteket.

A 360 oldalas, helyenként tusrajzokkal kiegészített gyűjteményben találkozhatunk tehát mágiával, átkokkal, vérszívókkal, emberfarkasokkal, boszorkákkal, sellőkkel, akadnak túlvilágról visszatérő vagy a síkok között ide-oda cikázó entitások, különféle csodaszáma menő, természetfeletti és/vagy okkult jelenségek és még sorolhatnám. Ráadásul, ami a nálam pluszpontot ér, hogy külön fejezetet szentelnek a parodisztikus hangnemben íródott alkotásoknak, kifigurázásoknak.

Helyhiány miatt nem szeretnék minden egyes a kötetben helyet kapott írásra kitérni, inkább csak azokat említem meg, amelyek az átlagból kiemelkedve különösen tetszettek vagy maradandó hatást gyakoroltak rám. Ludwig Heinz Goebel Nicodemus Erwin von Prettin cipőgyűjteménye című meglehetősen szürreális művében az említett úriember halott emberek lábbelijét bírja mozgásra, Leopold Günther-Schwerin novellájában (A gyaluforgács) pedig különféle furcsa látomások formájában az elhunyttal kapcsolatos titkokra derül fény. Gustav Meyrink Dr. Cinderella növényeiben hősünk valamilyen hasonló és megmagyarázhatatlan iszonyattal találja magát szembe egy elhagyatott ház pincéjében. Nem tagadom, nekem egyből Lovecraft munkássága ugrott be.

Hans Watzlik Az erdő peremén című novellájában a szóban forgó festőművész egy rejtélyes képben váratlanul eltűnik. Karl Hans Strobl írása (A sellő) egy partra vetett idegen entitás csodás és egyben szomorú története, Beat Von Müller Az Ellen Haig hazatérése pedig egy ködbe veszett hajó tragikus kálváriáját mutatja be. A másik nyílt vízen játszódó novella (Georg Heym: A hajó) mintha csak SPOILER Poe A vörös halál álarcának egyfajta tengeri parafrázisa lenne, bár ezt sokáig nem lehet tudni.

Habár semmilyen túlzott meglepetés nem ér minket, Hans Waltzik Farkasnépsége szintén egy korrekt história, akárcsak Leonard Stein A vámpír című műve. Paul Busson Tormento ékkövei viszont egy igen formabontó ötlettel bír, ugyanis a drágakövek tulajdonosa különféle egykoron élt nőket idézhet meg, azonban mindennek ára lesz. Wilhelm von Scholz A lélekvándorlás művészete pedig zseniális humorral és groteszkséggel mutatja be a démonok által megszállt holttestek testrablási kísérleteit.

Nem akarom magam ismételni, de összességében tényleg egy sokszínű és hiánypótló gyűjteményről van szó, amely akár párja is lehetne az angol nyelvterületen született rémtörténeteket bemutató Düledék palotának. A mai olvasó túlontúl magas ingerküszöbének köszönhetően az írások többsége talán nem üti meg a modern korban elvárható rémület-mércét, én mégis azt mondom, aki a horror műfaján belül szeretne egy retrospektív kirándulást tenni, és ezzel együtt rémirodalmi ismereteit bővíteni, annak egy kiváló választás lehet.

Értékelés: 8/10

eyescream

A könyvért köszönet a Napkút kiadónak, akiktől ITT tudjátok megrendelni a kötetet.