A fiatal szerzőnk harmadik kötetében rövid horrornovellákat (ún. „rémperceseket”) olvashatunk; szám szerint huszonöt természetfeletti írásában hozza ránk a frászt. A történetek főszereplői döntő többségében kisgyermekek és/vagy kamaszok, de legalábbis a fiatalabb generációba tartoznak, akiket aztán borzalmas dolgok érnek. Figyelmeztetés ellenére vagy éppen pusztán kíváncsiságuk miatt, de igazából az esetek egy része elkerülhető lenne.

Gyilkos ​játékok, túlvilági gyerekek, életre-halálra szóló bújócska. Emberi szörnyeteggé vált szülő, bosszúszomjas diák, gyerekekre vadászó rémség. Csupán néhány téma Az emelet sötét novellái közül, amelyekkel a viszonylag csekély számú magyar horrorirodalmat igyekszünk most kibővíteni. Ezekben a rövid, ütős „rémpercesekben” felnőttek és gyerekek küzdenek meg hol egymással, hol legbelsőbb félelmeikkel – olvasható az 1994-ben született Szollár Bence harmadik kötetének hátulján.

Főszereplőink sorsa szinte már az írások elején megpecsételődik, pár mondat vagy bekezdés után nagyjából sejteni lehet, hogy milyen tragédia fogja beárnyékolni eddigi hétköznapi, békés kis életüket. Rögtön a kezdő Kutyus című írás megalapozza a kiadvány drámai alaphangulatát, meghökkentő és morbid fordulata egyik legjobb a kötetbe kerülő írások között. A múlt árnyai szintén a csattanója miatt emelkedik ki a sorból.

A művek többsége a horrorfilmekben előszeretettel alkalmazott, már-már klisésnek mondható (elátkozott) tárgyakkal vagy azok köré épített szituációkkal foglalkozik – úgymint ouija-táblás szellemidézés, zenedoboz, babaház, festmény vagy éppen egy múltban gyökerező (családi) tragédia. Az amerikai nevekből csak következtetni lehet, hogy ezek a természetfeletti esetek az USA-ban játszódhatnak, és valószínűleg jelenkorunkban, merthogy a szűkre szabott történetekből ez nem igazán derül ki. Párbeszédeket jócskán találunk mindegyik „rémpercesben”, de annál inkább hiányoltam a szereplők valódi bemutatását, a bővebb leírásokat és a szóban forgó események részletesebb kifejtését. Cselekményük lineárisan halad az elkerülhetetlen végkifejlet felé, nincs feleslegesen bonyolítva. Néha pedig csupán egy-egy hatásvadásznak tetsző mondatot kapunk konkrét lezárás helyett. Én például szívesen olvastam volna még tovább, de mindig olyan hamar elfogytak ezek a “rémperces” szövegek.

Összegezve tehát egy könnyen olvasható, természetfeletti történetekkel bíró rövid válogatást kapunk, amely egészen biztosan szórakoztató lesz a horror műfajért rajongók – főleg az időhiányban szenvedő, gyors impulzusokra kiéhezett fiatalabb generáció tagjai – számára. Ha pedig a szerző a későbbiekben kicsit jobban odafigyel az általam említett hiányosságokra (vagy éppen a néha fellépő logikai bakikra), akkor szerintem minőségibb és hosszabb történeteket, kvázi csiszoltabb novellákat olvashatunk tőle a jövőben. Sok sikert, várjuk a következőt!

A kötetért köszönet a szerzőnek és a Pergamen Libro kiadónak.

eyescream