Az utóbb időben Kína is elég látványosan felzárkózott a mindenféle óriásira nőtt mutáns és/vagy bazári CGI-lényekkel hasító, szemkápráztató műfaji kavalkáddal bíró (értsd: fantasy-akció-kaland-sci-fi-thriller, némi romantikával és rémkedéssel) mainstream filmek terén. A teljesség igénye nélkül készült már pókot, csótányt, százlábút, méheket, cápát, kígyót, polipot, krokodilt, sőt hidrát is bemutató mozi, ezúttal viszont egy dinoszaurusz és egy óriáskígyó epikus összecsapására számíthatunk enyhén Jurassic Parkos keretek között.

A címben nevezett hüllő a számozás szerint immáron harmadszor tér vissza a képernyőre, de szerintem inkább csak az a helyzet, hogy alanyunk kb. a harmadik, bármilyen Kínából származó modern óriásira nőtt CGI-kígyóról szóló installáció a nemzetközi piacon. A Monty Pythonról írtam már régebben, azóta viszont nem néztem hasonlót, de valahogy csak túlélem eme hiányosságot. Egyébként sem kapcsolódnak egymáshoz ezek a mozik, szóval térjünk is rá gyorsan aktuális alkotásunkra.

Egy mindentől távol fekvő szigeten robbantást hajtanak végre, aminek eredményeképpen a földből kitörve elszabadul egy hatalmas kígyózó jószág. Ugyanerre a szigetre (Desert Island Paradise) érkezik a hatalmas lényekből álló látványosságot megcsodálni óhajtó kirándulócsoport, de már az elején balesetet szenved a buszuk. Míg egyeseket egy óriásvarangy fal fel, addig a kettévált csoport egyik fele a főszereplő mozgássérült gyerkőc kutatására indul az aggódó anyukával és a sziget élővilágát ismerő tudóssal. A másik bagázs pedig a parkot irányító pénzemberrel az adótorony felé tart. A kígyó és dinoszaurusz támadását is túlélő srácot végül meglelik, a szigetről való egyetlen menekülési módot jelentő komp hívását biztosító állomás viszont porrá van zúzva, így a túlélők kénytelenek végignézni – helyenként pedig besegíteni – a film csúcspontjának számító dinoszaurusz vs. óriáskígyó párharcába.

A főcím alatt adnak némi információt erről a szigetről, amely egy Jurassic Park alapokon nyugvó extrém látványosság szeretne lenni, de aztán egyre-másra jönnek a logikai bukfencek és érthetetlen, megmagyarázhatatlan hülyeségek. Persze, nyilván szórakozni jöttünk, csak hát amikor anyuka a kezdésként otthon kommandós kiképzésben részesíti az amúgy járógépet viselő gyermekét, hogy felnőjön a feladathoz, félórával később pedig már tüskéket szedeget kis a kissrác az óriáskígyóból, és emiatt országos cimbikké vállnak. Ha így nézzük, lehet fogni a fejünket.

A sziget élővilágát – melyet látva a Skull Island misztikusan világa is eszünkbe juthat – egyébként a varangyon kívül tövissel támadó húsevő növények jelentik, meg persze ilyen update jellegű tyrexek, akik olyan kanyar-ugrásokat meg félreharapásokat hajtanak végre, hogy öröm nézni. A végső harc során pedig kapunk egy óriási anya-tyrexet vagy mit, aki ideális partner a feje melletti részen szarus lebenyeket/kinövéseket viselő sárkányszerű kígyónak. Ami az emberi karaktereket illeti, aggódó anyuka, vicces professzor és dögös asszisztense, buszsofőr hero, valamint a már említett gonosz pénzember és samesze terpeszkedik a palettán a lehető legvékonyabb módon kidolgozva.

Konkrét halálozásokat vagy véres dolgokat ugyan nem láthatunk, helyette a CGI-ből felépült látványvilág tűrhetően pofás, legalábbis egy Asylum hulladékmozi átlagos szintjét magasan üti, és csak néha lóg ki a lóláb, mint például a roppant kínosan lerendezett autós üldözésnél. Összességében egy teljesen fogyasztható szombat délután matiné (tudjátok: a mozigépész felesége), az ázsiai filmekre oly jellemző hihetetlenül dús műfaji keveredéssel, enyhén kidolgozatlanul, kissé összecsapva, de legalább nincs felesleges sallang és kétórásra nyújtott játékidő.

Értékelés: 6/10

eyescream