Egy gyilkos láma érkezik a világűrből, hogy elpusztítson bárkit, aki keresztezni meri az útját! – ennél részletesebb leírás szerintem teljesen felesleges, mert aki amatőr és/vagy eleve trash produkciókban utazik, annak eleve megindul a nyálelválasztása. Mások meg nyilván jogosan teszik fel a kérdést, hogy mi szórakoztató lehet abban, hogy egy idegen civilizáció lézerszemű négylábúja idiótán viselkedő bulizókat mészárol le egy roppant alacsony költségvetésű, viszont annál komolytalanabb produkcióban? Pontosan az, amit leírtam, erről szól a láma fáma.

Egy animációban láthatjuk, amint a világűr távoli részén lévő lámabolygóról egy szárnyakkal felszerelt galaktikus állatszállítóban (közben egy drága űrállomást tönkretéve) Földünkre keveredik a lámageddon elkövetője. Valahol Rednekfalva közelében landol, de nem sokat teketóriázik: este már le is hentel egy békés földművelő házaspárt. A nagyszülők megüresedett házát nem sokkal később egy testvérpár – egy hatalmas gyökér srác, és rá vigyázó nővére – örököli meg.

Ez utóbbi pedig csak erre vár: szinte azonnal bulit rendez, ahol kivétel nélkül megjelennek az amerikai vígjátékokból unalomig ismeret sztereotípiák. Részegedős játékokat játszanak meg drogoznak, kefélnek, lámáznak drámáznak, no és az Evil Dead részeit rangsorolják, ami szintén elég fontos. Aztán a film egy pontján beköszön a mariskával előzékenyen megkínált láma, és elkezdi levadászni a mihaszna fiatalokat. A buli az egyre fogyatkozó résztvevők okán egy idő után abbamaradt, a számtalan vödör piros folyadékkal pofán locsolt túlélők kétségbeesésükben kiszaladnak a természetbe, míg végül rendőrség helyett a felhívott apuci siet a segítségükre, aki egy kombájnnal darálja le a galaktikus fenevadat.

Láma szeme lám szeme sötétkék – mondhatnám, de ez persze nem igaz, mert vörös, és alkalmanként bizony lézert ereget belőle. Földönkívüliről származó jövevényünk emellett még számtalan egyéb kreatív módokat is bevet, ha az emberek meglámadásáról…izé támadásáról van szó: mellső lábbal halálra pofoz, boxol, szívet kitép vagy nyakon harap, esetleg éppen egy elektromos tárgyat lök a jakuzzi vizébe. Akit fenyegetően világoszöld nyálával köp le, az pedig egy idő után ember-láma hibriddé kezd változni – készítők bizonyára nagyon szerethették a Black Sheep című új-zélandi agymenést, haha! Sőt, az így keletkezett vérláma-hibrid egy idő után még szépen tojást is rak, hogy szaporodjon!

Bár gyilkos lámánk kevesebb, mint nettó öt percet tölt el ebben az alig egyórás produkcióban – főleg zablában, néha pedig a vezetőszár is felbukkan -, azért bőven az is szórakoztató baromság, amit a játékidő fennmaradó részében láthatunk. A sLAMAsztikába kerülő, direkt túljátszott tinédzser-karaktereink a legkülönfélébb bulis kliséket és szituációkat hozzák, amik csak amcsi vígjátékokban (vagy úgy egyáltalán) előfordulhatnak; kedvencem a színes bőrű dagi gyerek, akin például minden jelenetben más póló van vagy a metálos arc, aki hol körszakállat visel, hol nem…

A haverokkal leforgatott, amatőr filmes büdzsé nagy részét nyilván az alkalmanként előforduló kezdetleges, ámde élvezhető VFX viszi el: különféle lézernyalábok, amelyek robbanáskor már-már tűzijátékra emlékeztetnek, villámok meg energiakisülések és hasonlók, viszont a film elején (és a vége felé) megjelenő animácós kiegészítés teljesen vállalhatóra sikerült. Továbbá ugyanolyan mókás, amikor rajzfilmes hangokat kevernek bizonyos cselekmények alá vagy infantilis kameraszögeket használnak, indokolatlanul belassítanak stb.

Nem is ragoznám tovább: aki tehát elég pihent ahhoz, hogy például ezen sorok olvasása közben beugorjon neki a fergetegesen szexi Láma Szutra szóvicc, annak szerintem semmi maradandó károsodást nem fog okozni a földönkívüli láma – egyébiránt teljesen komolytalan – ámokfutása. Merthogy bűnös szórakozásnak egyszerűen verhetetlen mutatvány! Nem akarok riogatni senkit, de van rá esély, hogy lesz folytatása: Llamageddon 2: Alpacalypse…

Értékelés: 10/10

eyescream