„Egy helyszínes” tematikus hetünk keretében vettem elő ezt a tavalyi brit gyártású fesztiváltfilmet. Az író-rendező Damien Mc Carthy rövidfilmeken edződve vágott bele első egész estés filmjének megalkotásába, és a végeredmény komoly művészi értéket felmutató darab lett.

A történet felütése thriller-szerű: egy Moe Barrett nevű férfi megkéri hősünket, Isaac-et, hogy vigyázzon pár napig a mentális problémákkal küzdő húgára, Olgára. A kishölgy fixációja, hogy régi, elhagyatott házukban kóvályog, így a felvigyázás helyszínére kell majd utaznia. Isaac le van égve, mert egy évvel korábbi balesetéből kifolyólag elvesztette emlékeit, így jól jön neki az alkalmi munka, ami ráadásul nem ígérkezik túl nehéznek, ezért kapva kap az alkalmon. Megérzései azonban hamarosan baljósra váltanak, amikor olyan körülményekkel szembesül, melyekre előzőleg nem figyelmeztették: a ház egy teljesen elhagyatott környezetben, magányosan áll egy szigeten, amit csak csónakkal lehet megközelíteni; a házban pedig Barrett ragaszkodik hozzá, hogy viseljen egy furcsa, alvajáróknál használatos mellényt, aminek a hátához lánc van erősítve – így korlátozva viselőjének közlekedését a házban. Barrett magyarázata szerint Olga csak így érezné magát biztonságban. Isaac végül elfogadja a feltételeket, és kettesben marad a fiatal lánnyal, aki lassacskán beavatja a ház és családjuk hajmeresztő történetébe.

A cselekmény számos fordulatot tartalmaz, melyek – mint az sejthető – elsősorban azon alapulnak, hogy Isaac emlékei fokozatosan elkezdenek visszatérni, így rá kell jönnie, hogy nem először jár a kísértetházban, sőt, emlékvesztéséhez nagyon is sok köze van az itteni, egy évvel korábbi eseményeknek.

A Caveat története érdekes, nem nem nevezném erősnek, és semmiképpen sem ez adja a film savát-borsát, hanem a kiemelkedő tehetséggel megalkotott atmoszféra. Mint azt a bevezetőben is említettem, a film megálmodója, Damien Mc Carthy elsősorban rövidfilmekkel remekelt eddigi karrierje során, és ez határozottan meglátszik a munkáján. A cselekmény talán nem kellően kifejtett, rengeteg kérdésre nem ad választ, és homályban hagyja az egyes szereplők motivációit, ami egy érdekes, de nem túl népszerű írási metódus.

Valójában azt is nehéz eldönteni, hogy milyen történettel állunk szemben: egy thrillert nézünk az amnéziás Isaac főszereplésével, vagy egy kísértetsztorit? A gótikus elemek felismerhetősége mellett a készítők meghagyják a lehetőséget, hogy minden egyes néző a maga ízlése és gondolatai alapján interpretálja ezt a kamaradarabot, ami dicséretre méltó művészi eszköz.

A kis költségvetés bár meglátszik, egyáltalán nem zavaró tényezőként van jelent, az operatői munka pedig egyenesen kiváló – a zene- és hangszekció mellett ez a film egyértelmű húzóereje. A Caveat a valóságban is létező helyszín minden egyes sarkát kihasználja, és sikeresen teremt a nézőben klausztrofóbiás érzéseket. Az atmoszféra és az itt-ott fellelhető ijesztegetések helyezik fel a Caveat-et a horrorskálára, de véletlenül se gondoljunk jumpscare-ekre, ez a film csak igényesen felépített jelenetekkel operál.

Sajnos az első 30 percben a nézők minimum felét el fogja veszíteni, annyira lassan építkezik. Nagyon sokáig fogalmunk sincs, miről is fog szólni a film – és biztos vagyok benne, hogy vannak, akik még a végén sem teljesen biztosak benne.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy elsőfilmes rendezői szárnypróbálgatással állunk szemben. Biztos vagyok benne, hogy Damien Mc Carthy sokat fog tanulni az e filmre kapott visszajelzésekből, és érdemes megjegyeznünk a nevét, mert egy nap még sokkal jobbat is láthatunk majd tőle.

Kinek ajánljuk: Lassú folyású, thrillerbe hajló horrorok kedvelőinek ajánlom kizárólag, akiket nem riaszt el, hogy nem egy tökéletesen kidolgozott válaszokkal dolgozó történetet fognak végignézni.

Értékelés: 7/10

Blissenobiarella