Öt esztendővel ezelőtt egy lyukas garast sem tettem volna rá, hogy 2021-ben még téma lesz a Slasher címre keresztelt horror-antológia sorozat. A misztikus felütésű sztorik a slasher alműfaját vegyítik a klasszikus bűnügyi nyomozás világával, az American Horror Story sikere inspirálta széria évadai különálló történeteket mutatnak be, a visszatérő szereplők pedig különböző karaktereket alakítanak.

Amilyen nagyszerűnek hangzott Aaron Martin elképzelése, olyan nagy terhet vett a vállára a sorozat, hiszen ha a horror egyik legnépszerűbb szubzsáneréről nevezed el magad, akkor bizony erősen a rajongók kegyeiben kell járnod a nézettség érdekében. Vándorolt is elég rendesen a széria az elmúlt évek során, de a túlélés legjobb bizonyítéka, hogy pár hete fejeződött be a negyedik szezon, amely egészen szórakoztatóra sikeredett. Lássuk, mit tartogat az explicit tartalom rajongóinak a harminckét epizódot felölelő franchise!

The Executioner (2016)

Az első felvonás 2016 márciusában került képernyőre a Chiller saját gyártású sorozataként. A nyolc epizódból álló történet a The Executioner alcímet kapta és egy átlagos amerikai kisvárosban játszódik. A középpontban Sarah Bennett (Katie McGrath) áll, aki férjével visszaköltözik szülővárosába több évnyi távollét után. Waterbury szörnyű eseményeknek adott otthont 1988 Halloween éjszakáján, Sarah születésének estéjén szüleit lemészárolta egy ismeretlen, maszkos gyilkos. Visszatérésükkel a terror és a félelem is újra felüti fejét a városban, megint elkezdődnek a kegyetlen gyilkosságok.

A sajtó által kivégzőnek keresztelt sorozatgyilkos valóban rászolgált a nevére, hiszen a bibliai főbűnök alapján ítéli meg a város lakóit, felfedi sötét titkaikat és kegyetlen módon végez velük. Mindegyik rész egy főbűn és az érte járó büntetés (értsd: kivégzés) körül forog, Sarah pedig folyamatosan versenyt fut az idővel, de általában mindig egy lépéssel a tettes mögött jár. Egyértelmű, hogy ő a final girl, így mire eljutunk a befejezésig nagy eséllyel ki is találhatjuk a tettes kilétét, bár némi bizonytalanságot azért sikerült az alkotóknak megtartaniuk a befejezésig.

Habár a film slashernek titulálja magát, itt inkább egy Hetedik-jellegű sorozatgyilkosról van szó, akinek komoly morális meggyőződése van a kiszabott büntetés jogosságáról. Az ötven perc körüli epizódok játékidejét többször hosszúnak találtam, ráadásul nagyon kevés igazán szerethető karaktert sikerült felvonultatni. Így általában rezignált nyugalommal fogadtam a következő szereplő elvesztését, ami nagyban rányomta bélyegét a felépített feszültségre és dramaturgiára.

A sorozat nagy erénye a szép fényképezés, hasonló témában ritkán látható felvételekkel örvendeztették meg a nagyérdeműt, de nyilván nem a tájképek szerelmesei az első számú célközönség. A kivitelezett gyilkosságok valóban fogcsikorgatóak, ötletesen felépített kivégzésekről van szó, amit kellő alapossággal be is mutatnak, így ebből a szempontból nem érheti sok kritika az első felvonást.       5/10

Guilty Party (2017)

Mivel az első évadot finoman szólva sem vette szárnyai alá a kritika, valamint a nézettség sem szökött az egekbe, így a Chiller köszönte szépen az együttműködést. A Netflix személyében érkezett a nagy megmentő, a hentelős sorozat az Original Series szekció keretein belül kapott lehetőséget a folytatásra. A második évad 2017 októberében került képernyőre, szintén nyolc epizódot számlál és a roppant frappáns Guilty Party alcímet kapta. Ugyan az elnevezés sok mindent elárul, amit a későbbiekben láthatunk, de az okosan prezentált sztori egészen az utolsó képkockákig tartogat meglepetéseket.

Az események öt évvel korábban egy nyári táborban kezdődnek, ahol főszereplőink látszólag gondtalanul tengetik felügyelői életüket. Tervezik a jövőt, barátkoznak, szerelmesek lesznek és megpróbálják remekül érezni magukat. A kezdő képsorokban bemutatott party azonban egy csapda, ahol néhányan megpróbálják megleckéztetni egyik társukat. Talvinder mindegyiküket megbántotta, de ahogy az lenni szokott, az események kontrollálása kicsúszik a kezeik közül, és tragikus véget ér a táborozás.

Ugrunk az időben, a jelenben bemutatott néhány képsor tökéletesen bemutatja, hogy egyikük sem tudott túllépni a történteken, a múlt továbbra is megkeseríti életüket. Egy felröppent építkezési hír hatására úgy döntenek, hogy mindannyian visszatérnek a táborba eltüntetni a nyomokat. Ez persze elsőre egyszerűnek tűnik, de a tél kellős közepén kellene a kietlen tájon eligazodniuk, valamint a tábor azóta már új tulajdonos kezében van, aki egy zárt kommunát vezet. Természetesen a lakók gyanúval fogadják az érthetetlen okok miatt felbukkanó csapatot, de az igazi izgalmak az első gyilkossággal kezdődnek.

Innentől nincs megállás, a társaság szépen fogyatkozni kezd, valamelyikük nem tudja elfeledni a múltat és bármire hajlandó, hogy bosszút álljon a bűnösökön. A két csapat klikkesedése elkerülhetetlen, de ez is hamar egyértelművé válik, hogy itt bizony mindenkinek vannak sötét foltok a múltjában. A faház falai közé bekúszik a paranoia és a klausztrofóbia, ehhez pedig minden részben társul egy roppant durva gyilkosság. Az egyetlen menekülési lehetőség a hétvége túlélése lenne, de ez bizony sokkal nehezebb feladat, mint amilyennek hangzik.

Összességében a második évad dimenziókkal élvezetesebb, mint a debütáló szezon. Az amúgy lineárisan nézve talán kissé unalmas sztori remekül fel van dobva flashback jelenetek sorával, ráadásul a szereplők múltjában bekövetkezett események mindig rezonálnak a jelen történéseivel. Színész-fronton is sikerült javulni, itt valahogy nagyobb szimpátiát éreztem a karakterekkel, pedig igazán szerethető figurát ezúttal sem sikerült összehozniuk. A feszültség remekül lett felépítve, a végső csavart sikerült elég sokáig titokban tartaniuk, ráadásul az első évadból átemelték az explicit erőszakot, így ezúttal Aaron Martin teljes egészében valóra tudta váltani eredeti elképzelését.

Egyetlen kritikai észrevételem lenne, nevezetesen az eredetiség hiánya. Látszik, hogy bizony sok helyről merített az alkotó, így a befejező nagy poén sem durran akkorát. Ettől függetlenül az ismert paneleket okosan (és véresen) mozgatja, így míg az első évadot csak „idő-ölésre” (remélem vetted a szópoént:)) tudom ajánlani, addig a Guilty Party, a klisés befejezés ellenére is igazi bűnös élvezet.     8/10

Solstice (2019)

Egy év kihagyás után következett a harmadik etap, amely 2019 májusában került fel a Netflix digitális kínálatába. Ez a leginkább társadalomkritikus szezon, amely górcső alá vette a közösség társadalmi felelősségét tagjai iránt. Itt a legnagyobb a fókusz a modern kor technikai vívmányain, középpontban a közösségi média negatív hatásaival.

A történet egy társasház nem éppen közkedvelt lakójának meggyilkolásával indít, a nyári napforduló éjszakáján történt tragikus eseményt több szomszéd is megakadályozhatta volna. A passzivitásba süllyedő közösség tagjai másképpen számolnak el lelkiismeretükkel, egy esztendővel később azonban újra felbukkan a gyilkos, aki látszólag mindent tud a szomszédság bűneiről. Ezúttal is elindul a versenyfutás az idővel, hiszen közeleg a tragikus esemény évfordulója.

A Solstice alcímmel ellátott szezont kis csalódásként éltem meg a Pazar Guilty Party után, de még így is erősebb, mint a debütáló évad. Ekkor már elég jól kirajzolódott, hogy mik a sorozat erősségei, és milyen területekre érdemes nagyobb hangsúlyt helyezni.     7/10

Flesh & Blood (2021)

Amikor már beleélhettük volna magunkat, hogy végleg új otthonra lelt Aaron Martin szerelemgyereke, érkezett a hír, hogy a Netflix dobta a Slasher-t. A létbizonytalanság okozta stresszt Amerika elsőszámú digitális horror ellátója a Shudder oldotta fel, így az idei esztendő már nem múlhatott el kaszabolás nélkül.

A Flesh & Blood alcímmel ellátott felvonásra abszolút illik a nomen est omen kifejezés. A történet egy izolált szigeten játszódik, amely a dúsgazdag Galloway-család birtokában van. Mondhatnám, hogy szebb napokat is látott a família, de a szépen lassan kinbontakozó múlt egyre szomorúbb emlékeket tár elénk. A családfő minden előzmény nélkül bejelenti, hogy halálos beteg, és a kegyes kiutat választja. Az összegyűlt vérrokonok kénytelenek egy olyan játéksorozatban részt venni, amelynek csak egy győztese lehet. A legkitartóbb és leggátlástalanabb versenyző jutalma a teljes családi vagyon, a többiek pedig nem kapnak semmit. Ha szerencséjük van, legalább az életük megmarad, de a méltóságuk biztosan nem.

Ahogy az várható hamarosan felbukkan egy maszkos gyilkos, így már Spencer Galloway (David Cronenberg, a test-horror koronázatlan királya) előre eltervezett halála sem nevezhető fájdalommentesnek. Egyre fogyatkozik a sziget lakossága, amikor nem a gyilkos elöl bújkálnak, akkor pedig a szadista játékok tizedelik a hozzátartozókat. Ez a szezon két végéről égeti a gyertyát, így unatkozni biztosan nem fog senki sem.

Összességében elmondható, hogy sikerült megőrizni a sorozat legfőbb erényeit, így véres gyilkosságokban, sötét titkokban és izgalmakban nincs hiány. A flashback jelenetek továbbra is nagyszerűen rezonálnak a jelen eseményeivel, így tulajdonképpen nincs sok okunk a panaszra. Mondjuk a gyilkos azért kitalálható, de a végső befejezést nem hiszem, hogy sokan eltrafálják. Jó formában a Slasher, kérem a következőt!     8/10

afiaf