A napokban mozikba került Post Mortemmel kapcsolatban a film hazai forgalmazójának és PR-osának köszönhetően néhány exkluzív interjúval is készülhettünk számotokra. Ezek közül az elsőben Benyó Zoltánt, a Digital Apes VFX effektekre specializált csapatának vezetőjét faggattuk a filmben használt látványelemekről, digitális effektusokról, illetve Kósa László veterán kaszkadőrszakértőt a film által támasztott, a magyar filmen tulajdonképpen újdonságnak számító kihívásokról, amelyek egy horrorfilm forgatása során merülhetnek fel.

Benyó Zoltán

CG: A Post Mortem az első nagy, mainstream horrorfilm, amit mi magyarok készítettünk. Milyen érzés volt dolgozni a filmen, volt-e megfelelési kényszer?

BZ: Bergendy Péterrel az elmúlt évek során számtalan közös munkában vettünk részt, a film tervéről pedig már egy ideje beszéltünk, így nagy várakozással tekintettem a Post Mortem-re. A feladat nagysága és egyedisége ebben az esetben is ösztönzően hatott rám. Szóval a kezdeti lendület adva volt, ahonnan már nincs megállás. Egy sikeres film és a filmkészítés sokszor csak ezen múlik.

A munka, mint minden nagyobb film esetében, rázós és hullámvölgyekkel tűzdelt, de ez már csak ilyen. Ahol a technológia és az alkotó elképzelések összehangolása a feladat, az sosem egy gyaloggalopp. Képletesen egy száguldó mentőautóra emlékeztet, amiben éppen egy sebészeti beavatkozás zajlik, és mindeközben még a rendre is ügyelni kell. Kicsit furcsán hangozhat, de a legnagyobb kihívást a film esetében számomra a műfaji hiányosságaim okozták. A sok gyerekkori horrorfilmes rettegés ellenére, a megélt élményék referencia szintű újraélése volt az első nagyobb kihívás. De összeségében nagyon hálás vagyok, hogy végre egy olyan film kapott támogatást, amiben a vizuális trükk, mint adekvát filmnyelvi eszköz célirányosan került bevetésre. A mai fogyasztói igények kiszolgálását egyébként sem tudom elképzelni ennek az elfogadása nélkül, szóval remélem a létrehozott látványvilág mások számára is ösztönző erejű lesz, és az elkövetkező években egyre többen kapnak bátorságot belépni a trükkök világába…. Aki nem hiszi irány a mozi. Egyszóval, jöhet a második rész! És egy kis helyesbítés, ami a film körüli sajtóanyagokban láttam több helyen is. A speciális effekt megjelölés a képi tartalom esetén vizuális trükk utómunkára vonatkozik.

CG: Függetlenül a műfajtól, egy film elkészítése mindig tartogat új és bonyolult helyzeteket, és ez főleg elmondható a ti szakmátokról. Volt-e bármi olyan mozzanat, amivel a tapasztalt filmkészítőknek is meg kellett bírkózniuk?

BZ: Valóban. Mivel filmgyártásról beszélünk, minden nap tartogat új és megoldandó helyzetet, ami egy gyakorlott szakmabelinek is kihívást jelenthet. Az alkotás folyamata összetett, a tervezési fázistól a dobozba helyezett kópiáig rengeteg ponton formálódik a film sorsa. Trükkök alkalmazása esetén ez még összetettebb, mivel a felvétel és a vágás általában a végleges trükkök megléte nélkül készül, egymás szakmai tudására és a közösen elkészített kezdetleges, úgymond nyersen-vizualizált vázlatokra hagyatkozva. Továbbá a trükkök végleges befogadhatóságát és sikerességét elsődlegesen az alapként szolgáló felvétel határozza meg, ami egy összetett vizuális-trükk esetében nagyon sok kihívást tartogathat. A mi esetünkben példaként Imre eltüntetését mondanám. A történet alakulásával őt is eléri végzete, egy kis plafonhoz csapkodást követően a mennyezeten megjelenő sötét nyílás végleg elnyeli. Ebben az esetben is a legfontosabb trükk-elem a felvétel volt, amit hosszú és mókás tervezés előzött meg. Ennek ellenére a forgatás napján a díszlet adottságai és az idő szorítása igencsak kikezdte a tűrőképességünket és némi improvizálásra kényszerített minket. Az idő szorításában a lebegő test megfelelő ritmusának eléréséhez erőteljesebb és intenzívebb mozgásra volt szükség, ami sokkal több felvételt és nekifutást igényelt. Mindezek mellett a színészi játékot sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A film megtekintését követően szerintem mindenki számára érthető lesz, hogy a kötélen töltött időt egy színész sem szeretné újraélni. Ezúton is, le a kalappal Zsolt ( Anger Zsolt ) kitartása és profi hozzáállása előtt, megszenvedett percek egyértelműen hozzák, amire gondoltunk. És most értünk arra a pontra, hogy a indulhat a trükk kivitelezése, irány a számítógép…

CG: Felhasználtatok-e olyan látványelemeket, amelyek újdonságnak számítanak a szakmában akár hazai, akár nemzetközi tekintetben?

BZ: Ez egy visszatérő ügy nálunk is, mivel minden trükk egy referencia, már korábban elkészített filmváltozat kiértékelésével kezdődik. Ennek alapján már a tervezési fázisban eldönthető, hogy a keresett lélektani hatás, vizuális világ mennyire passzol a filmhez, van-e értelme a kiszemelt úton haladni. Esetleg abból kiindulva egy, a filmhez igazodó újabb verziót létrehozni. Mivel már mindent egyszer megcsináltak, itt sincs új a nap alatt. Gondolnánk. De időnként ez nem így van, amibe a jelen esetben is belefutottunk. Pl. a korábban említett mennyezet-szétfolyós-tintás-hatásra nem találtunk használható, korábban készült megoldást. Ennek eredményeként a kivitelezési szakasz időigényes vállalkozásba fordult. A filmbe került verziók száma valahol 100 felett végződött.

CG: Mik a kedvenc horrorfilmjeid? Ezek közül volt-e olyan amelyik inspirált a Post Mortem készítése során?

BZ: Már nem rajongok nagyon a műfajért. A felfokozott lelkiállapot eléréshez elég csak az internetet bekapcsolni, és a világ körforgásába tekinteni – ezzel pedig számomra a borzongás be is fejeződik. De természetesen a nagy klasszikusokat ki nem hagynám. Kedvenc darabom John Carpenter egyik legnagyobb alkotása, Az őrület torkában. Ezt időnként kötelezően újranézem és elképedve konstatálom, hogy a műfajban milyen értékek rejlenek. És egy friss darab, ami az elmúlt években húzott be, az pedig Robbert Eggers filmje, A boszorkány. A környezet hitelessége és nyers valója megkérdőjelezhetetlen, a hatás ebből adódóan lehengerlő.

CG: Ha a te kezedben lenne a döntés, milyen magyar horrort készítenél következőként?

BZ: Mondjuk egy a múltban játszódó ’fantasy horrort’ egy kis lélektani szállal, amiben a valóság és a fantázia világa realisztikusan ábrázolva keveredik. Az ismert démonvadász kosztümös verziója.

Kósa László

CG: A csapatotok számos világklasszisban dolgozott már, többek közt a Trónok harcában is. Külföldi produkciókhoz viszonyítva hogy éltétek meg a Post Mortem forgatását?

KL: A filmes stábok és a filmes dolgozók Magyarországon legalább annyira profik mint a legtöbb A listás amerikai/angol produkciókban dolgozók, ezért is volt szerencsénk nekünk is sokat dolgozni ezekben a projektekben. Ami alapvető különbség az a költségvetés. Míg a szuperprodukciókban sokkal több időnk van próbálni és összerakni a jeleneteket mert van pénz próbanapokra addig itt mindent minimális próbával kellett megoldani. Ezért hívtam olyan kaszkadőröket a Post Mortem-be dolgozni akik nagyon tapasztaltak voltak az adott feladat végrehajtásában. De el kell mondanom, hogy adott körülmények között a produkció mindent biztosított és mindent megtett, hogy a feladatokat biztonságosan hajtsuk végre. Azt gondolom az eredmény önmagáért beszel…

CG: Milyen felkészülést kíván egy horrorfilm, gondolunk itt esetleg halottak/kísértetek mozgáskoordinációinak leutánzására?

KL: Külön felkészülést a gyermekekkel való munka jelentett. A kaszkadőrök többsége kimondottan klasszikus elemeket hajtott végre (riggelés a robbanásoknál, riggelés a lebegéseknél, egész alakos egesek, víz alatti munka stb…) erre külön nem kellett készülnünk. A gyermekekkel és dublőreikkel kellett külön gyakorolnunk és beszélgetnünk arról, hogy mit is csinálunk. Gyarmati Erik dublőre Solymos Levente volt Hais Fruzsináé pedig Gáspár Gréta. Ok is és a színészek is nagyon ügyesek és fegyelmezettek voltak a néha kimondottan zord forgatási körülmények ellenére (télen éjszaka forgattunk sokszor).

CG: A filmben a kísértetek alakítását táncosokra bízták, mivel ők a munkájukból kifolyólag eleve fegyelmezetebben és koordináltabban dolgoznak a testükkel. Mennyiben más ilyen képzett emberekkel a dublőri munka?

KL: Sokszor van olyan természetesen, hogy egy-egy jelenetben együtt kell dolgoznunk másokkal. A táncosok-artisták a kedvenceink közé tartoznak 🙂 Fegyelmezettek, tapasztaltak és profi a hozzáállásuk. A Post Mortemben is gyorsan és hatékonyan dolgoztunk együtt. Van azonban egy határ amit ha úgy ítélem meg, nem lepünk át mert a lehetséges veszélyek megítélése az én feladatom. Ahogy emlékszem ebben a filmben ezt nem léptük át és gond nélkül ment a közös munka.

CG: Voltak-e kimondottan emlékezetes vagy nagy kihívást okozó jelenetek a csapatotok számára a forgatás során?

KL: A mar említett időkorlát miatt mindegyik akciójelenet komoly előkészítést és szervezést igényelt de volt közöttük egy, ami vitte a pálmát. Az ominózus “vacsora” jelenet amikor 12 embert lebegtettünk – mindenkit a Bergendy Péter által beállított művészi pózban- és a jelenet végen egyszerre le is kellett dobnunk. Mindezt a Skanzenben egy pajtában ami szigorúan védett! A mi eszközeinket semmihez nem rögzíthettük, semmihez nem nyúlhattunk és nagyon rövid idő állt rendelkezésre az építésre és bontásra. Szóval az, hogy ez így összejött az abszolút csúcsteljesítmény volt a csapatomtól. Külön köszönet Molnar Zoltán-nak és Kovács Norbert-nek akik key riggerként feleltek a jelenet megvalósításáért!

CG: Mik a kedvenc horrorfilmjeid? Ezek közül volt-e olyan amelyik inspirált a Post Mortem készítése során?

KL: Be kell valljam nem szeretem a horrort. Igazi vígjáték párti vagyok. De ha mar horror akkor az akciódús horrort kedvelem természetesen! Mondjuk a 28 nappal később kifejezetten tetszett.

CG: Ha a te kezedben lenne a döntés, milyen magyar horrort készítenél következőként?

KL: Ha én döntenék biztos, hogy meg a Post Mortemnel is akciódúsabbat!:) De viccen kívül. Magyarországon tényleg világszínvonalú kaszkadőrök dolgoznak akik barmikor megálljak a helyüket a legnagyobb, legnehezebb hollywood-i szuperprodukciókban is. Szóval ezt mindenképpen kihasználnám…

Köszönjük a válaszokat 🙂 A Post Mortemről írt kritikánkat itt olvashatjátok, a filmet pedig október 28-tól megtekinthetitek mozikban.