A Netflix sorozat-kínálata ősszel sem hagyja pihenni a nézőket. A számos újdonság mellett feltűnik egy északi gyártású széria, mely némileg kedvenc műfajunkhoz kapcsolható. Ebben a jóféle fekete humorral nyakon öntött, norvég természetfeletti drámában a halálból visszatért főszereplőnk fenekestől felborítja az eddig békésnek hitt szürke kisváros életét. Amely ráadásul arról volt híres, hogy az itt lakó emberek valamiért nagyon nem akarnak meghalni, éppen ezért a főszereplők által irányított temetkezési vállalkozás sem megy valami jól.

Izgalmas felütéssel indít a sorozat, ugyanis már rögtön az első epizód legelején holtan találják a középkorú Live Hallangent. Míg a temetkezési vállalkozást vezető apja és bátyja éppen megemészteni próbálja a (szociális otthonban dolgozó) főszereplőnk halálát, a lány a boncasztalon egyszer csak magához tér. Ettől kezdve pedig furcsa és bizarr események kezdődnek Skarnes városában, ahol eddig az emberek jellemzően nem igazán akartak meghalni…

Annak ellenére, hogy a sorozat cselekménye a borongós hangulatú északi produkciókhoz híven viszonylag lassan és megfontoltam bontakozik ki, az első évadot képező hat epizód alatt elég sok minden történik. Többek között az apa (is) hamar elhalálozik, és ennek következtében kiderül, hogy a báty által megörökölt temetkezési vállalkozás a csőd szélén áll. De Skarnes kicsit ügyefogyott rendőrpárosa is nyomozni kezd az ügyben, aztán ott van még egy múltban lappangó családi titok, amely Live édesanyjával kapcsolatos.

A halálból hirtelen magához térő főszereplőnk furcsa viselkedése, és az emberi vér iránti megmagyarázhatatlan szomjúsága (majd nem várt fordulatként egy önmagához hasonló tulajdonságokkal bíró egyén létrehozása) okán erősen gyaníthatunk ezt-azt, de a széria nem mond ki semmi konkrétat. Inkább csak egy homályban maradó központi rejtélyként kezeli – legalábbis ebben az évadban -, és a szemfogas horror alzsánere helyett megmarad a természetfelettivel kacérkodó (misztikus) drámai vonalnál.

A hellyel-közzel Sírhant Művekhez hasonlító alapvető drámai felépítménye mellett előszeretettel operál bizarr fekete humorral, legyenek azok az amúgy szerethető(en esetlen) szereplők szájába adott morbid beszólások vagy abszurd dialógusok. Némely esetben pedig már-már burleszkbe hajló motívumok is feltűnnek: a meztelenül és vakon rohangászós résznél mi például dőltünk a sírva röhögéstől. És nem utolsósorban a szereplők is jól hozzák a rájuk írt karaktereket.

Nyilvánvalóan hibáktól nem mentes a Post Mortem első évada, mégis meglehetősen szórakoztatóra sikerült ez a dráma, thriller, krimi műfajokból összeálló, komikumot és misztikumot egyaránt tartalmazó elegy. Elsősorban az északi sorozatokat kedvelő rajongóknak tudom ajánlani, illetve azoknak, akik szeretik a nem vegytiszta dolgokat, és mernek kísérletezni.

Értékelés: 8/10

eyescream