A repülőgép elég extrémnek mondható helyszín egy horrorfilmhez, bár egyáltalán nem szokatlan. Láthattunk már utasokat, ahogy egy mágneses vihar miatt a múltba repülnek (Langolierek) vagy természetfeletti események történnek velük  (Flight 7500). Támadtak már odafent kígyók (Snakes on a Plane), skorpiók (Tail Sting), élőhalottak (Flight of the Living Dead: Outbreak on a Plane) és földönkívüli entitás is elszabadult már (Flight to Hell), a további lehetőségek ITT elérhetőek. A Netflix Blood Red Sky című német gyártású természetfeletti produkciójában pedig terroristák és a vérszívás kerül a középpontba.

Egy ritka és súlyos betegségben szenvedő, ezért magát folyamatosan injekciózó anyuka és életkorához képest meglehetősen okos kisfia repülőgépre szállnak, merthogy az USA-ban állítólag van gyógymód a kórra. Csakhogy a fedélzeten velük együtt terroristák is utaznak. A felfegyverzett bűnözők előbb eltérítik a gépet, majd pedig az elszökő gyermeke után eredő anyukát lövik le. De a mindenki által halottnak hitt mutter nem adja fel, és gyógyszer híján valami egészen mássá alakulva szépen megkezdi a terroristák levadászását.

eyescream: A Die Toten Hosen klipeket is rendező Peter Thorwarth alkotása első ránézésre egy kissé hosszúra nyúló, ámde bűnös élvezetet nyújtó vámpíros B-film is lehetne, azonban nekem ennél bőven többet nyújtott. A két-három idősíkon zajló, majdnem kétórás narratíva lehetőséget nyújt, hogy az alapvetően horror-thriller keretek között mozgó cselekmény kiindulási pontját is megmutassák, jelesül mi történt anyukával, amiért ilyen lett. Ráadásul ezen idő alatt az alkotás egy olyan plusz dimenzióval is bővíti a jobbára vérgőzös akciók és halálozások témakörét, ami műfaját tekintve bizony kőkemény dráma. Hogy lehet a legszörnyűbb körülmények között is anyukának maradni? Vagy a világ megmentése fontosabb dolog? Mit és kit lehet, kell vagy éppen szükséges feláldozni ezért az anya-gyermek kapcsolatért…

Ahogy tehát kifejtettem, ez sokkal több mint egy látszólag bűnös élvezet. Maga játékidő nem fullad unalomba, mindig történik valami: ha más nem, egy-egy mellékkarakter sorsának beteljesülése. Szerencsére a főbb szereplők elég hitelesen játsszák ilyen vagy olyan események miatt megbélyegzett karaktereiket. Az egy-egy aktuálpolitikai adalékkal hitelesebbé tett történetben szükségszerűen akad nem egy-két logikátlan lépés vagy konkrét a legvégén lévő jelenet (aminél elkerekedett a szemem, hogy ez meg hogy a fenébe), de összességében a technikai kivitelezést teljesen rendben találtam, és a CGI is pofás.

Én például külön örültem, hogy a vámpírságot, mint olyat egy misztikus és elátkozott (tudomány szempontjából gyakorlatilag gyógyíthatatlan) természetfeletti betegségként definiálták, és nem mentek bele keletkezésének vagy egyéb körülményeinek részletezésébe. A megharapott alanyoknál lévő elváltozás után azok vadállatias ösztön-lény mivoltja került előtérbe, konkrét megjelenésüknél (kopasz fej, fura fogsor, mozgó fül) is a bestiális kinézetet preferálták, akárcsak a sötét hangulatú 30 Days of Night esetében. Ráadásul a vámpírmítosz unalomig ismételt kliséi közül csupán egyetlen elem került előtérbe, szóval inkább maradt rejtélyesnek az egész, mintsem kommersznek.

Összességében én kellemeset csalódtam a Blood Red Sky-ban. Talán mert német a produkció, és máshogyan állt egy unalomig ismételt, klisékben dúskáló témához. A természetfelettiből induló akció-horror külsőségeken és a kötelező vérbő rémkedésen túl az emberi érzelmekből fakadó dráma éppen úgy szerves részét képezte, éppen ezért volt számomra egy tényleges élmény, nem pedig egy kétszáznegyvenedik ugyanolyan vámpíros izé, ami extrém helyszín ide vagy oda, a megtekintése után nem sokkal elfelejtek. 8/10

afiaf: Néha jól esik, ha egy film pontosan azt nyújtja, amire a bemutató megtekintése után számítunk. Semmi meglepetés, túlgondolás vagy művészieskedés. A napokban debütált, Vérvörös égbolt címmel ellátott Netflix exkluzív pontosan ilyen alkotás, Peter Thorwarth munkája igazi bűnös élvezet. Az alaposan megtervezett gépeltérítés (és tőzsdei manipuláció) terroristái egyetlen faktorral nem számoltak csak, de magunk között bevallhatjuk, hogy ezzel mi sem kalkuláltunk volna. A fiát foggal-körömmel (leginkább foggal) védő anyuka sötét titka egy darabig rejtve marad, de a túlélés érdekében fel kell fednie kilétét. A repülőgépen szépen lassan elmosódik a határvonal a jó és a rossz között, a káosz elszabadulása elkerülhetetlen.

A német akció-horror egy hajszálnyival átlag feletti iparosmunka, amelyet az érdekes alapsztori emel a megtekintésre ajánlott Netflix filmek közé. Kellően izgalmas és véres, hogy lekösse a figyelmünket, bár a közel kétórás játékidőn lehetett volna kurtítani. Az atmoszféra a zárt tér miatt sokkal feszültebb, a szereplők az Elias-t alakító kissé idegesítőre hangolt kisfiút leszámítva rendben vannak. Itt bizony nincs zsákbamacska, pont azt kapjuk, amire befizettünk, tökéletes kikapcsolódást egy nyári estére. 7/10