Mi tagadás, kicsiny hazánk nem éppen egy horror- vagy thriller nagyhatalom, annak ellenére, hogy az utóbbi években számos remek film készült e két témában. A rendszerváltás előtt még ennyire sem álltunk jól hátborzongató alkotások terén, és bizony nagyon kellett keresgélnie annak, aki ilyesféle szórakozásra vágyott. Ám aki keres, az talál! Az alábbiakban bemutatni kívánt film ugyanis pont egy ilyen üdítő kivétel: következzen az 1989-es Mielőtt befejezi röptét a denevér.

Robi (Csontos Róbert) tizenöt múlt, szakmunkásképzőben esztergályosnak tanul, hobbija a zenélés. Egyedülálló anyjával élnek kettesben, egy komor bérházban, Budapest belvárosában. A mama – Teréz (Bodnár Erika) – magányos és lestrapált, pénztárosként dolgozik egy büfében. A papa Svájcba disszidált, hosszú évekkel ezelőtt. Robi, akárcsak minden kamasz, keresi helyét a nagyvilágban, emellett szenved apjának hiányától. Egy nap a csonka család élete gyökeresen megváltozik, amikor feltűnik a színen László (Máté Gábor). A férfi heves természetű, sőt, idegbajosnak is lehetne mondani, de mindenképpen határozott és szuggesztív jelenség, így hát Teréz nem sokáig tud ellenállni udvarlásának. A kapcsolatból hamarosan összeköltözés lesz, amely mintegy megágyaz a készülő tragikus események láncolatának.

 

A film formabontónak számított annak idején, ugyanis tabutémákat tárt a közönség elé: homoszexualitást, pedofíliát, családon belüli erőszakot. Ahogy azt már a bevezetőben írtam, bár 1989-ben a Kádár-korszak már végnapjait élte, s a vasfüggöny jókora repedésein át évek óta özönlöttek a kultúrcikkek Nyugatról, a magyar filmművészetből mintha kifelejtették volna a horror és a thriller műfaját. Azért csak majdnem, mert néhány bátor rendező mégiscsak bele merte vágni fejszéjét abba a bizonyos nagy fába, gondoljunk csak az 1972-es Jó estét, nyár, jó estét, szerelemre (r.: Szőnyi G. Sándor és Marton László), az 1977-es Defektre (r.: Fazekas Lajos), vagy az 1980-as Az áldozatra (r.: Dobray György).

 

 

A Mielőtt befejezi röptét a denevér rendezője Tímár Péter volt. Tőle meglehetősen szokatlan ez a stílus, sem előtte, sem utána nem rukkolt elő még csak hasonlóval sem. Jellegzetes motívumai itt is megfigyelhetők, mind a cselekmény szövése, mind a vágóképek esetében is, hiszen a vágásért is ő volt a felelős. A forgatókönyv megtörtént esetet dolgoz fel: Tímár egyszer egy rádióműsorban hallott egy tizenéves fiúról, aki anyja szeretőjének szexuális jellegű közeledése elől bemenekült egy gyárba és ott töltötte az éjszakát, s mindezt a rendező saját kamaszkori élményeivel egészítette ki (rendőri erőszakosság, esztergályos műhely, stb.). A történet kamaradráma benyomását kelti, a kevés szereplőjével, a gyér helyszínekkel, a szűkszavú dialógusokkal. Jó ideig nem történik semmi, csupán érezhetjük a zenéből, a sötét, klausztrofóbiás képekből, hogy a veszély minden zugból leselkedik a szereplőkre, míg nem a dolgok felgyorsulnak és megtörténik mindaz, amitől szorongtunk.

 

 

A Denevér részt vett a 39. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. A főszereplők mellett olyan nevek is szerepelnek a stáblistán, mint Garas Dezső, Andorai Péter, Gáti Oszkár, és Galla Miklós is látható pár percre, no meg persze még sokan mások. Máté Gábor kiválóan hozza a gonosz karakter hálátlan szerepét, a mozdulatai, a mimikája, minden apró részlet a helyén van, a néző a film végére szívből meggyűlöli őt, azt garantálom! Érdekesség, hogy a film címét inspiráló verssor William Shakespeare Macbeth című drámájának harmadik felvonásában, egészen pontosan a harmadik színben hangzik el:

,,Mielőtt befejezi vaksi röptét
A denevér, mielőtt álmosan
Elzümmögi Hecate szaruszárnyú
Bogara az éj altató dalát:
Iszonyú tett történik”

(Szabó Lőrinc fordítása)

 

Tímár Pétert rendkívül tehetséges rendezőnek és még tehetségesebb vágónak tartom, akinek voltak – bizonyára megélhetési megfontolásból elkövetett – ballépései szép számmal. Ha eltekintünk a tömegek ízlésének kiszolgálását a minőség elé helyező, butácska és kínos filmjeitől, a megmaradt produktumok kifejezetten nívósak. A Denevért abszolút ezek közé sorolom, tetszésemet maximálisan elnyerte, vontatottsága (bár ha jobban belegondolunk, thrillereknél ez nem is igazán baj) és kádár-kori kopottassága ellenére.

 

Értékelés: 8/10

 

Kinek ajánljuk: Mindenkinek, aki kedveli az 1980-as évek magyar filmjeit, azok minden jellegzetes stílusjegyével együtt, és akit nem riaszt el a témaválasztás.

 

Norka