Magyarországon játszódó, jellegzetes hazai környezetbe helyezett sci-fi regényt nem is olyan régen olvashattunk  (Veres Attila: Odakint sötétebb), most pedig itt egy újabb lehetőség. Az 1973-ban született Székelyhidi Zsolt eddig leginkább a versesköteteiről ismert, ezúttal viszont a Spanyolnátha könyvek 39. részeként megjelent önálló kötetében a próza műfajában alkotva bizonyítja, hogy a magyarok nem elveszett emberek. Ők is meg tudnak birkózni a maguk sajátos módján a természetfelettivel – legyen szó éppen lezuhant földönkívüli űrhajóról vagy egy visszajáró északi-metálos kísértetről -, mindezt roppant szórakoztató módon, sok-sok vidámsággal.

A kékkőkúti csillag című kötetében két kisregény lapul a rendkívül jól eltalált borító mögött. A címadó elbeszélésben egy bükki nyaralóövezet szezonon kívüli lakói indulnak ufóvadászatra, merthogy valami szokatlan hullott alá a határban, és azt bizony meg kell nézni. A grinnyei gőzgombócban pedig egy baranyai település éves (gasztró)fesztiválján okoz némi rendbontást és ezzel feszültséget egy természetfeletti jelenés a finn-magyar-sváb összetételű szórakozni vágyó lakosság körében.

A két írás közül a Lovecraft és Stephen King idézettel kezdődő A kékkőkúti csillag áll hozzám közelebb. Egy viszonylag komolyabb hangvételű, sejtelmes és feszültséggel teli sci-fi, melyben a lezuhant földönkívüli űrhajó után nyomozó suta hőseink szájából csak úgy ömlenek a popkultúra ilyetén jellegű mozis élményei (úgymint: Alien, Predator, Harmadik típusú találkozások, A testrablók támadása, A függetlenség napja, Érkezés stb., és persze Daniken, valamint Stephen King  Rémkoppantói sem maradhat ki a szórásból), melyekből esetlegesen felhasználható ötleteket, illetve figyelmeztetéseket, tanácsokat próbálnak meríteni.

A grinnyei gőzgombócban ezzel ellentétben inkább a szimpla szórakoztatási faktor dominál; végig felszabadult és könnyed (színes-szagos-zajos) vidéki élménybeszámoló, egy bizarr természetfeletti szállal. Ez utóbbi igazán csak a kisregény végén kap nagyobb jelentőséget, addig csak szó szerint ide-oda lebeg a cselekmény különböző pontjain.

Elmondható, hogy mindkét kisregény hősei teljesen hétköznapi, szimpatikus falusi kisemberek, akik a maguk egyszerű észjárásával próbálják megoldani a problémáikat, felülkerekedni a helyzet okozta nehézségeken, nem egyszer humoros, de legalábbis megmosolyogtató módon. Ehhez a kiválóan bemutatott jellegzetesen vidéki környezethez persze elengedhetetlen némi alkohol. Bármi történjék is, szereplőink gyakorlatilag bármikor, bárhol, bármilyen szituációban koccintanak. Az egy oldalra (és főre) jutó pálinkázások száma toronymagas, de (az egyébként tényleg kiváló) Szent András kézműves sörfőzde termékei is meglehetősen sűrűn felbukkannak.

Az olvasás közben nagyon jókat lehet szórakozni, mivel minden egyes helyzet, szituáció, megnyilvánulás vagy reagálás annyira magyar, illetve szerintem mindenkinek akadnak bizonyos karakterekre hasonlító ismerősei, és ilyenkor önkéntelenül is őket helyettesíti bele a cselekménybe. Egyedül talán csak a szereplők szájába adott (és velük egy szuszra ledaráltatott) hosszabb okfejtések nem volt számomra annyira életszerűek, de ezenkívül nem találtam benne semmi kivetnivalót.

Aki tehát természetfeletti eseményekkel operáló, ámde könnyed és vidám szórakozásra vágyik, egy echte magyaros környezettel és letagadhatatlanul hazai karakterekkel, annak mindenképpen ajánlom ezt a kötetet.

A kötetért köszönet a szerzőnek. 

Értékelés: 8/10

eyescream