Minden embernek található egy (vagy éppen több) sötét folt a múltjában, amit jogosan titkol, kivéve, ha az illető nem a rettenthetetlen ZS-guru, Uwe Boll, akinek az egész filmes munkássága egy összefüggő sötétség, egy hatalmas fekete lyuk. (Egyébiránt nem tiltakoznék ellene, ha őt magát is lassan beszippantaná, legalább nem készülne több emberiség ellenes celluloid-bűntett.) Amiről azonban most szó lesz, az a Kölykök, a Külvárosi rockerek, valamint a Ken Park rendezőjének, a szókimondó és provokatív stílusáról elhíresült Larry Clark-nak válhat mérhetetlen szégyenévé…

A távoli jövőben vagyunk, ahol az emberek barlangokban élnek egy primitív apokaliptikus világban. Régi rendet és a történelmet sem ismerik, csakis hallomásból, ráadásul mindent ezzel kapcsolatos dolgot tiltanak nekik. David-nek marhára nem tetszik, amikor apja meg akarja erőszakolni egyik barátját, s kinyírja a fatert. A nép megbünteti (kikötözik), de jönnek rendkívül jófej társai, és kiszabadítják, majd együtt elhúznak a búsba, mert szabályszegőként kiközösítették őket, ergó többé már nem maradhatnak a csapattal. Nem tudni hogyan, de egy kihalt, ám mégis modern városba csöppennek egy misztikus vihar folytán, ahol egy berendezett kéróban ébrednek félmeztelenül. A két házigazda roppant kedves, és megmutatja ezeknek a primitív őstuskóknak, hogy mi a pija és a drog, majd pedig bevezeti őket a harmadik jóságoságosság, a szeksz rejtelmeiben. Ez konkrétan úgy zajlik, hogy egy istentelen nagy orgiát rendeznek (nem kell mondanom, hogy berúgva meg beszívva) és hát mindenki töcsköl mindenkivel, mint a nyulak! Nem sokkal az eset után az egyik csaj aztán fura módon beadja a kulcsot: szétnyílik a hasa, és felrobbannak a szervei. Aztán egy másik tinédzser ősember is kipurcan, mire a többiek akármennyire ostobának is látszanak, nyomozni kezdenek. Gyanújuk persze nem alaptalan, ugyanis a két házigazdájuk egy szexuális úton terjedő vírussal fertőzte meg őket, s most éppen tesztelés alatt állnak, hogy ki éli túl…

Amikor láttam is alig bírtam elhinni, hogy ilyen televízióra készült hitványság bizony létezik, és mindez Larry Clark lelkén szárad. Aki láttam már a tabudöntögetésben kultikus státusznak örvendő Ken Parkot, annak bizonyára feltűnhet a maláj bige meg a súlyemelős csávó pár évvel fiatalabb korában, de ők szintén szánalmasat alakítanak, mint ahogy az összes szereplő. Teljesen rendben van, hogy a koncepció szerint a fiatalok naturalisztikusra veszik a figurát, de hogy a film felét kb. öncélúan átdugják, és semmi érdemleges esemény nem történik benne, az rohadt unalmas. A CGI meg egyszerűen bődületes szar. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy van ennek e sci-fi ötletnek egy 1958-as változata is, melyet őfelsége Roger Corman B-császár követett el, de neki azért csak meg lehet bocsájtani, haha! Ennek az otromba remake-nek vagy minek viszont aligha! Próbáltam találgatni, hogy kinek volt ez érdeke, vagy egyáltalán mi értelme volt ezt 2002-ben újra elővenni, de csak nem bírok rájönni. Messze kerülendő!!!

Értékelés: 4/10

eyescream