Ha nem olvastam volna Matt Ruff különféle (sci-fi és horror) ponyvaregény-panelokat ügyesen egymásra építő, fantasztikus sokaságból összeálló, az ötvenes évek rasszista Amerikájának rideg valóságát bemutató regényét, akkor bizony bajban lennék. Ugyanis az  a kisebbfajta katyvasz, amit ebben az HBO-sorozatban kapunk belőle adaptáció címszó alatt, feleannyira sem sikerült szórakoztatóra, mint amennyire azt elsőre gondolnánk…

A háborús traumát átélt Atticus sci-fi rajongó nagybátyjával és gyerekkori barátosnőjével, Letitiával útra kelnek, merthogy régóta eltűntnek hitt apja levélben közli vele, hogy családi gyökerekre bukkant a messzi Ardham városában. Legalábbis ez a fedősztori – mert mire megérkeznek az említett településre, rasszista zaklatóik elől menekülve természetfeletti szörnyek támadnak rájuk, a városkába érve pedig hamar kiderül, hogy Atticus olyan különleges képességek birtokosa, amire a másik oldalon játszó elitista fehérekből álló okkult szekta meglehetősen irigy…

Előrebocsátom, nincs nekem azzal különösebb bajom, ha adott egy műfajában szórakoztató regény, amelyet valamilyen nehezen kitalálható indokkal (mondjuk még több pénz bezsebelése?) képernyőre adaptálnak. Ilyenkor ugye jócskán át kell írni az általában komplexebb könyvbarát cselekményt – magyarul le kell egyszerűsíteni az eseményeket, de a motivációkat is illik úgy minimalizálni, hogy az olvasás helyett a sokkal kevésbé agytorna-igényes nézőközönséget megfelelő módon kiszolgálja.

A Lovecraft Country esetében szintén így történt. Elkezdték a regény első epizodikus részének kalandos és izgalmakban bővelkedő átültetését, aztán ahogy egyenként a sorban következett a többi szegmens, egyre-másra távolodtunk el a könyves alapanyagtól. Nyilván megtartották a fura és bizarr szörnyeket (sőt, azok lettek a sorozat legsikeresebb elemei, már ami a széria vizualitását illeti), szellemházat, okkult szektát, idő és térugrást stb., de olyan minimalista módon kezelve, mintha amúgy nem különösebben lenne lényeges egyik elem sem. Így történhetett, hogy az epizódokban feldobott természetfeletti (értsd: fantasztikus és sci-fi zsánerű) ötlet-kezdemények helyett a mostanság csapból folyó gender-cunamit kapunk az arcunkba. És jelezném, még ezzel sem lenne semmi bajom – mert ezt is lehet igényesen, és főleg okosan a cselekménybe építeni -, de itt sajnos nem ez történik.

Látunk tehát egy fantasztikus kalandokból álló repertoárt (amely nyilvánvalóan halvány és vázlatszerű árnyéka a regényben olvasottakénak), mellette pedig zajlik egy rendkívül nyögvenyelős magánéleti drámai kulimász, és e kettő még véletlenül sem kapcsolódik érdemben egymáshoz. Ja, és akkor még nem is beszéltem az olyan az egész koncepcióból totális kilógó multi-kultis részekről, mint a távol-keleti mitológiából behurcolt misztikus miazma, aminek aztán végképpen nincs köze semmihez.

Röviden tehát: Matt Ruff regényének esszenciáját vámpírként kiszipkázva ágyaztak meg egy fantasztikus, nyomokban sci-fi és horror elemeket is tartalmazó természetfeletti kalandnak, melyben az elnyomott feketék harcolnak az elitista fehér szektásokkal. Gyakorlatban viszont ezt úgy oldották meg, hogy az ötvenes évek rasszista Amerikájának komor hangulatát keverték némi minimalista CGI-varázslattal, ezt pedig teljesen indokolatlan módon nyakon öntötték a kétezerhúszas évek nagybetűs PC-jével. (És azt sem akarom kifelejteni, hogy mennyire zavarónak hat a korabeli hangulatnak megágyazó régi zenék mellé ad hoc odapasszírozott modern muzsika.) Az eredmény így egy izgalmasan induló dark fantasy lenne, amely aztán folyton megbicsakló, érdemben nehezen követhető, relevanciáját pedig kiaknázni elfelejtő, lassan kivéreztetett érdektelen melodrámává silányul. És időközben elfelejt szórakoztatni.

Ha érdekel(t) a széria, de félúton feladtad – amit egyébként tökéletesen meg is értek -, vagy még el sem kezdted, akkor szerintem jobban jársz, ha beszerzed az eredeti könyvet, amiről nemrégiben írtam. Bár azért nem árt tudni, hogy abban sem lelsz igazán trve lovecraft-i elemeket, csak legfeljebb a nyomokban, mintegy utalások szintjén.

Értékelés: 6/10

eyescream