A testrablós inváziós filmek koncepciója egyáltalán nem újdonság a horror és/vagy sci-fi berkein belül. Az egész Jack Finney 1955-ben írt regényével kezdődött, amiből filmes adaptáció készült egy évvel később Invasion of the Body Snatchers címmel. Ezt követte egy másik feldolgozás 1978-ban, majd kis ugrással, a Testrablók: Az invázió folytatódik (1993), és a Robert A. Heinlein hasonszőrű művét (Élősdiek) alapul vevő Puppet Masters (1994), valamint Robert Rodríguez fiatalok számára készült verziója, a Faculty – Az invázium (1998). Legutóbb 2007-ben találkozhattunk Az invázió címre keresztelt változattal, most pedig ismét pénzt akartak fialtatni témából, és kaptunk egy újabb variációt.

Két középiskolás barát, Zach és Randy rejtett videósorozatot tervez forgatni szürke és meglehetősen unalmas kisvárosukról, de egészen véletlenül pont akkor kezdenek el furcsaságok történni a környezetükben. Egy fura kis patkányszerű jószág megharap egy közelben lakó fiatalasszonyt, ők pedig felveszik kamerára, ahogy az állat a helyi lelkész ketrecébe tér vissza. Másnap magabiztosan kérdőre vonják a lelkészt, de az minden tagad, később pedig a megmart szomszéd nem is emlékezik a harapásra. Ezután a Kayla nevű havercsaj segítséget kér tőlük, ugyanis szerinte mintha kicserélték volna az apját. Egy zseniális trükkel megpróbálnak utánajárni, de csak az eltűnt anyukát sikerül megtalálni, méghozzá összehajtogatva a szennyes kosárban…

Ebben a friss változatban gyakorlatilag az Invasion of the Body Snatchers klasszikus receptjének modern Z-generációs változatát kapjuk YouTube-wannabe videósokkal, GoPro kamerákkal meg sajnos fájdalmas olcsó költségvetéssel. Még az általam látott legutóbbi, Nichole Kidman főszereplésével készült 2007-es produkció is megpróbált valami maradandó újdonságot, másféle hangvételt csempészni a kliséktől duzzadó tematikához, de hogy cikkem alanya ennyire semmiféle hozzáadott értéket ne tartalmazzon, az azért valahol bántó.

Filmünk elején láthatunk valami baktériumra hasonlító légből aláhulló dolgokat, majd földön masírozó hangyaszerű összeálló kis izéket, azonban az embereket megmaró, szökkenő entitást csupán egyetlen közeli képen jelenik meg. Ráadásul annyira blőd módon, hogy az már szinte fájdalmas: kis hangyaszerű akármik állnak össze a naggyá. De hogy mi okból, az rejtély?! A forgatókönyv klisét klisére halmoz, és gyakorlatilag végig nulla izgalom vagy feszültség; végső csattanónk is előre megjósolható. Szomorúan állapítottam meg, hogy a szereplőgárdából egyedül Kayla (Andi Matichak, Halloween) próbál meg valami játszani – már amikor éppen nem tüdőcsúcsokat villant -, többiek mind faarcúak és kajlák.

Az Assimilate esetleg azoknak tud szórakozást nyújtani, akik még életükbe nem láttak egyetlen inváziós testrablós mozit, és el tudják viselni ezen változat igencsak olcsó és felszínes sutaságait.

Értékelés: 5,5/10

eyescream