A második világháború tájékán az amerikaiak és a japánok kapcsolatát nem a bajtársi hűség és testvéri szeretet jellemezte. A japánok 1941-ben jól megpörlhárborozták az amerikaiakat, amiről a vezetők már előre tudták, hogy bekövetkezik. Azonban hiába a kiprovokált támadás, az amerikai vezetőség a Pearl Harbor elleni támadás után is azt tapasztalta, hogy a gyerekek és a szellemi fogyatékosok, akiket abszolút nem érdekel a politika és a háború (max. annyit tudnak róla, hogy mindkettő mocskos szar egy dolog), szóval ők még mindig nem utálják ezeket a kicsi ferdeszemű emberkéket, úgyhogy gondoltak egyet, és csináltak egy gyerekeknek és szellemi fogyatékosoknak szóló tizenöt részes tévésorozatot az akkortájt legnépszerűbb képregényhőssel, Batman-nel a főszerepben. A film egyetlen mondanivalója, amit valójában közvetíteni akar: “a japánok alattomos, gonosz emberek, óvakodjatok tőlük!”

Az 1943-as Batman sorozat epizódjai egy komplett történetet próbálnak előadni, melyben a főgonosz egy Dr. Tito Daka nevű elvetemült, őrült, gonosz és mindenekelőtt japán(!) tudós, aki speciális lézerágyújával a világuralomra akar törni… mármint nem azonnal, egyelőre csak tervezgeti. 🙂 A kegyetlen japán tudóst egyébként a Dracula Vs. Frankenstein “sztárja”, az amerikai J. Carrol Naish személyesíti meg, kihúzott szemekkel és rettenetesen mesterkélt japán akcentussal – valahogy megértem, hogy ezt a szerepet egy valódi japán se akarta eljátszani, de az is lehet, hogy ezidőtájt nehéz volt japán színészekkel kasztingolni, ugyanis mindegyikőjük egy-egy amerikai koncentrációs táborban raboskodott. No sebaj, Carrol Naish igazán jó alakítást produkál, és miközben bőszen tervezget, néha elrabol és speciális szerkentyűjével zombivá változtat valakit, aki ezentúl agymosottként engedelmeskedik a parancsnak. Aztán mivel ezek a zombik, nomeg a Dr. Dakának dolgozó gengszterek folyton csibészkednek valamit, Batman és a kis fogyatékos Robin tizenöt részen keresztül üldözik és pofozzák le őket, miközben néha meg kell menteni valakit, néha el kell rabolni valakit, néha Dr. Daka halálos csapdájából kell megtalálni a kiutat, de van olyan, hogy ezek közül egyik sem, és olyankor csak megy a látványosan felgyorsított, és emiatt a leginkább chaplin filmekre emlékeztető börleszk-bunyó, ami száz éve még tök vicces volt, mármint gondolom én. Közben Batman szerelmét is elrabolják, nem, nem Robint, hanem egy Linda nevű szőkeséget, és őt is zombivá változtatják, bár ettől látványosan nem lesz hülyébb, mint addig, viszont a tizenötödik részben, miután Batman kiszabadul egy karókkal teletűzdelt veremből, majd Robin segítségével elkapják a gonosz tudóst, Daka gépével valahogy sikerül antizombizálni a “főhősnőt”, úgyhogy a végére mindenki örül, leszámítva Dr. Dakát, de hát ő úgyis japán úgyhogy le van szarva.

Ejj, de mókás kis sorozat ez! Batman annyira katasztrofálisan néz itt ki a nyakáig felhúzott gatyájával, hogy nem merték rátenni a DVD borítóra (azon ilyen sötét art festmény látható, aminek köze nincs a filmhez), de Bat tizenéves élettársa, Robin is igen szánalmas – az őt életre keltő Douglas Croftnak (aki mellesleg úgy néz ki, mint Bud Bundy a Rém rendes-ből) ez volt az utolsó komolyabb szerepe nem túl hosszú filmes pályafutása alatt. Ami a történetet illeti, az bizony űberprimitív – bevallom, néha el is szunyókáltam egy-két epizód alatt -, a technikai megvalósítások viszont marhára viccesek, árad belőlük a “B”-életérzés. 🙂 Na és persze a finom köntösbe bújtatott rasszizmus, ami miatt sokáig nem volt hozzáférhető sem DVD-n, sem máshogy ez a néha elálmosító, de általában igen szórakoztató kis sorozat. Persze a ’66-osnak a közelébe nem ér.

értékelés: 4/10

Blizz