A Szépség és a szörnyeteg egy klasszikus szörnyfilm. Lehet, hogy nem annyira gore, nincsenek benne hatalmas csöcsök sem, meg vérző segglyukak (az mondjuk más szörnyfilmben se nagyon van, amit én mindig is hiányoltam), mégis csak egy szörnyfilm ez, egy nagydarab szőrös jetivel, akit majd jól meghódít a szép főhősnő. Szóval kicsit Operaház fantomja-szerű az egész, csak a szörny szőrösebb, a zenék pedig szarabbak. Viszont ez még így is egy nagyon szép Disney mese, ami relatíve újabb alkotás, hisz´ 1991-ben készült, stílusában mégis nagyon hasonlít az olyan Disney klasszikusokra, mint a Hófehérke (1937) és a Csipkerózsika (1959). Ez pedig mindenképpen pozitívum, hisz´ csak a dilettánsok gondolhatják azt, hogy a számítógéppel modellezett, 3D-ben pörgő-forgó karakterek „kúlabbak”, mint a kézzel rajzolt szereplők.

Egyszer régen egy jóképű herceg éldegélt néhányfős személyzetével hatalmas kastélyában. Egy nap óriási vihar támadt, s egy, az ítéletidő elől menekülő csúnyácska idős néni kopogtatott a herceg kastélyának kapuján, szállásért könyörögve, ám az nem engedte be a rusnya vén banyát. Erre az átváltozott szépséges fiatal leányzóvá, de ezzel a lendülettel el is átkozta a herceget, s vele együtt a kastély minden lakóját. A hercegből csúf szőrös szar lett, olyan csubakka szerű izé, a személyzet tagjai pedig IKEA-s termékkeké változtak: szekrénnyé, zsámollyá, éjjelilámpává, stb…
És ez az átok szerint ez így is marad, amennyiben a herceg a 21. születésnapjáig nem talál valakit, akibe szerelmes lesz, s aki ezen érzelmeket annak ellenére tudja majd viszonozni, hogy a partnere egy nagydarab rusnya csubakka. Űberszopás…
Miután végigszomorkodjuk szegény hercegünk történetét, ugrunk egy picit az időben és megismerjük a közeli falu egyik legszebb leányzóját, a bájos Belle-t, akit szívesen kufircolna a falu agyatlan macsója, a gonosz Gaston, a lány azonban romantikus típus, hozzá nem való egy ilyen kigyúrt tapló… noha minden vágya, hogy egyszer reátaláljon a szőke herceg. És bár ez utóbbi egyelőre elkerüli hősnőnket, nemsokára feltűnik valaki egészen más…
Történik ugyanis, hogy Belle papája, a hóbortos feltaláló egyik utazása során eltéved, s mivel éppen éjszaka van, meg vihar, meg ilyen horrorisztikus dolgok, a szörny kastélyában próbál menedéket lelni… a szörny meg jól bepakolja szegény vén faszt a tömlöcbe, amiből kiderül, hogy milyen kedves és jólelkű a mi csubakkánk.
Belle, mihelyst tudomást szerez a dologról, nagylelkűen felajánlja a szörnynek, hogy ha elengedi az apját, akkor majd ő ottmarad helyette, s a szörny ebbe – nem túl meglepő módon – bele is egyezik (ellenkező esetben ez egy elég beteg film volna!).
Aztán ahogy telik-múlik az idő, a szépség és a szörny egyre inkább összemelegednek, így mi nézők hallgathatunk sok szép romantikus muzsikát, meg gyönyörködhetünk a néhol enyhén animál-szexre emlékeztető ölelkezős jelenetekben, s hogy az izgalom is meglegyen, a gonosz Gaston (tudjátok, a lány tapló udvarlója) néhány helybéli paraszttal elindul végezni a szörnyeteggel, ami természetesen nem sikerül neki. Ehelyett szörnyünk a fináléban visszaváltozik igazi kisfiúvá! – Na az elég nagy kibaszás lenne szegénynek. 🙂 Szóval csubakkából ismét szép, daliás herceg lesz: hosszú világosbarna haj, ellenállhatatlan pillantás, lehengerlő mosoly. Így aztán a másfél óra alatt sugallt fő mondanivalóba végül magasról beleszarnak a készítők, miszerint a külsőségekkel szemben a benső értékek az igazán fontosak… ami tényleg közhely, de könyörgöm, ez mégis csak egy mesefilm!

Szóval egy kicsit fura ez a mese. Az alapgondolat, amit a film közvetíteni próbál az szép, csak onnantól kezdve nem hiteles, hogy a szőrös majomból csillogó fogsorú filmsztár lesz (a Shrek készítői már figyeltek erre). Szintén érthetetlen, hogy miért kell valakit megátkozni azért, mert az nem enged be egy rusnya vén banyát az otthonába. Valljuk be, mi sem szívesen engednénk be a házunkba ismeretlen vénasszonyokat, akikről amúgy is köztudott, hogy szeretnek lopni, meg a sarokba szarni. Ezért miért kellett megbüntetni a herceget? És vele együtt az egész személyzetet? Ez kollektív büntetés bassza meg, ami már Trianon esetében is gyalázat volt, pedig az 1920-ban volt, ez a film meg 91-ben készült! Felháborító.
Mindezektől eltekintve a film kellemes élményt nyújtott. Ez javarészt annak volt köszönhető, hogy a film szinte teljes egészét végigenyelegtük a barátnőmmel az ágyon, sőt, meg is kellett állítani a filmet, mert közben szeretkezni támadt kedvünk. Persze a legszarabb film is jó, ha közben kefél az ember, de a Szépség és a szörnyeteg úgy is élvezetes lehet, ha csak úgy, szimplán megnézed, elvégre a hibái (néhány logikai bukfenc) ellenére ez egy gyönyörű szépen megrajzolt, nagyon kedves mese, kicsit szar zenékkel, de a gyerekeknek és a szellemi fogyatékosoknak biztosan az is tetszik.

 

értékelés: 9/10

Blizz