Ennek a Netflixen sugárzott vadonatúj norvég horror-antológiának az a roppant furfangos központi ötlete, hogy egy sereg érdekes fazon utazik együtt egy különös buszban, majd epizódonként mindig bemutatnak egy-egy adott utashoz (vagy utasokhoz) kapcsolódó thriller-horror történetet. A széria első évadjában hat darab, egyenként 25-30 perces hosszúságú, igényes borzongással szórakoztató epizódok várnak ránk az út során.

Az epizódokban találkozhatunk egy kívánságokat teljesítő viking oltárral, mely véráldozattal működik. Többek között megismerkedhetünk egy nemrég diliházból szabadult sráccal, akit csúnya gonosz testvérei elráncigálnak egy világ végi nyaralóba, illetve egy írókurzus nem is olyan amatőr palántáival. Szemtanúi lehetünk, ahogy egy világraszóló találmánnyal előrukkoló gyógyszergyártó cég vezetője sajátos módszereket alkalmaz, egy újranyitott iskolában a fiatal tanítónéni pedig különös jelenségeket kezd érezni. Legvégül pedig egy eltitkolt munkahelyi konfliktus kerül napvilágra egy állati maszkabálon.

Nagy vonalakban elmondható, hogy az antológiában helyet kapó szegmensek félórás játékidővel bíró cselekménye egy teljesen korrekt hosszúság ahhoz, hogy a megfelelő módon tárja elénk a különböző történetekben lévő potenciált… és ne nyújtsa túl azt üresjáratokkal teljesen feleslegesen kibővített 45-50 perces monstrumokká, mint az az utóbbi időkben sajnálatos szokássá vállt.

Néhány szegmens esetében a történet kétharmadánál nagyjából kitalálható, hogy mi lehet vajon a csattanó, viszont akad néhány rész (diliházas, kísérleti patkányok, maszkabál), ahol még engem is sikerült meglepniük – ami azért eléggé nagy szó, haha! A technikai kivitelezést illetően nincs különösebb negatívum, és habár egyik-másik epizód témáját már sokan és sokszor körbejárták az évek során, mégis elmondható, hogy ennek ellenére szórakoztatni tudott. Nem is tudom, valahogy van benne valami fura északi hatóanyag, amit többre értékelek az átlagos(an unalmas) standard amerikai társainál.

Értékelés: 7/10

eyescream