Mivel eleve imádom a különleges hangulatú, általában sötét humorral átitatott északi régióból származó filmeket (legyen az norvég, finn vagy éppen dán), ezért aztán a svédek alkotásai sem maradhattak ki a szórásból. Az Engedj be! eredeti verziója (és nem pedig a teljesen felesleges amerikai változat) mellett régóta terveztem már megnézni ezt a szintén vámpírokat középpontba állító produkciót, de míg az előbbi egyértelműen igényes drámaiságával fogott meg, ennél az idióta humor volt a nyerő kombináció!

A kezdő képsorokban láthatjuk, amint a II. világháborúban egy menekülő német hadosztály néhány túlélője Ukrajnában éppen egy elhagyatott kabinba lel menedéket, csakhogy a házikó lakói bizony nem emberek, hanem valami egészen másfajta teremtmények. És ezt a fajta találkozást bizony nem mindenki éli túl. Főcím után a jelenbe ugrunk, ahol is anya és lánya egy új városba költöznek. Míg Annika állást vállal a helyi kórházban, ahol a híres géntudós Gerhard Beckert is dolgozik legújabb projektjén, addig Sagát már az első napján házibuliba hívja egy fura gótféle csajszi. De mivel a buli nem is igazi buli partidrogok nélkül, ezért hát a gót kislány a kórházban dolgozó haverjától ellop egy csomó kétes kimenetelű bogyót, hátha attól jobb lesz mindenkinek. De sajnos nem lesz, ugyanis a srác a géntudós szobájából nyúlt le azokat, és lassan mindenki olthatatlan vágyat érez az emberi vér fogyasztására…

Hogy igazából miért is tetszik annyira ez a szimpla svéd vámpíros produkció? Mert egyrészt egy nem túl barátságos, mondhatni szokatlanul zord északi közegbe helyezte a vérszívás folyamatát, ahol mint az a filmben is elhangzik egy hónapig nem lesz nappal, csak sötétség (Ilyet ugye már láthattunk pont a 30 Days of Night című moziban, de az később készült). Szóval nem egy megszokott terep. Aztán ott van a svédek – és az en bloc az északi népekre jellemző – alapból sötét tónusú fura humora, ami egy csomó helyen előjön. Nem térdcsapkodó röhögésekre kell gondolni, hanem a természetfeletti szituációkba belesimuló szolid kis vicceskedő marhaságokra. Például amikor a szomszéd néni teljes higgadtsággal közli a rendőrséggel, hogy a szomszédba akkora buli van, hogy a házon mászkálnak a fiatalok. Vagy amikor a vámpírságával még épp csak küzdő srác kutyák valódi mondanivalóját kezdi hallani, na az is zseniális egy baromság, haha! Apró kis hülyeségek, de mégis feldobják a cselekményt.

Bár 2006-ban készült a film, tehát majdnem tizenöt éves, még most is prímán megállja helyét. Maguk az átváltozások különösen tetszettek, pöpecül illik például a professzornak ez a Drakula-féle ősvámpír külcsín, de a többi CGI-dolog is teljesen okénak mondható. Ha hibát kellene említenem, akkor talán az összecsapott befejezést említeném, mint leginkább zavaró jelenséget, illetve a forgatókönyv néha eléggé elnagyolt egyes események tekintetében vagy éppen néhány szituációt érdemes lett volna továbbgondolni.

Kinek ajánljuk? Aki szereti az átlagos amerikai normáktól eltérő vámpíros történeteket, és nem riad vissza egy kis vidám és komolytalan vérszívástól!

Értékelés: 8/10

eyescream