Senki se gondolta volna még 1996 tavaszán, mikor a boltok polcairól leemelte a Resident Evil nevű játékot, hogy egy olyan cím nyitányát fogja a kezében, mely minden idők egyik leghíresebb videojáték szériájává növi ki magát. A Resident Evil azóta – kisebb nagyobb sikerekkel – számos folytatást, mellékszálat és filmfeldolgozást élt meg, de az első három rész, azóta is sorozat legjobbjai közé tartozik. A tavalyi év elején nagy sikerrel robbant a piacra a Resident Evil 2. remake változata, mely az eredeti epizód modern, mai trendekhez passzoló feldolgozása volt, miközben igyekezett hű maradni eredetéhez is. A jól sikerült felújításon felbuzdulva a játékosok azonnal a 3. rész esetleges hasonló ráncfelvarrását vizionálták, a kiadó pedig meghallgatta imáikat.

A ’96-os Resident Evil első része, ’98-ban kapta meg folytatását, mely nemcsak megtartotta a nyitó epizód legjobb elemeit, de képest volt mindent a négyzetre emelve fokozni, ezzel az akkori generáció egyik legjobb játékát letenni az asztalra. Az ezt követő 3. résznek így nem volt könnyű dolga, hiszen az a bizonyos mérce nagyon magasra lett téve. S bár a trilógia záró akkordja is minőségi szórakozást nyújtott, még is a sztori rövidsége, a B kampány nemléte, a fejtörők lecsökkentése, és a horror hangulat rovására, inkább akció orientált játék menten miatt, kissé hiányérzete maradt a játékosnak. Mivel a remake nem mert nagyon elrugaszkodni az eredetétől, így ezen hiányosságok újfent felütötték a fejüket, ami végül is, nem az ő hibája. De erről később…

Aki esetleg nem játszotta volna anno a Resi 3-at, annak itt van egy kisebb sztori összefoglaló. A történet a Resi 2. alatt játszódik, Racoon City másik fertályán. Jill Valentine (akinek külseje a többi szereplőhöz hasonlóan szintén kapott egy ízlésesebb plasztikázást) a volt S.T.A.R.S. különleges ügynök álmából felriadva az apokalipszis kellős közepén találja magát. A városban káosz dúl, az emberek őrülten rohangálnak az utcákon, lángok csapnak fel mindenhol, és egy óriási alak tör az életére. Szó szerint tör, hiszen a falakat átszakítva, plafont lebontva üldözi végig hősnőnket a lakóházon keresztül, mire sikerül talán meglógnunk előle, hogy aztán az Umbrella egységeibe botolva együttes erővel próbáljunk kijutni a városból, miközben sarkunkban ott lohol az elpusztíthatatlan Nemesis…

A játékmenet egy az egyben ugyan az, mint a Resi 2. remake esetében volt, modern és kézreálló. Hiszen ami már ott tökéletesen működött, azon miért is változtatnának? Az irányítás ismét TPS nézetből megy, ugrott a rögzített kamera állás, az operatőr szépen követ minket. Játék közben alapvetően két menüvel dolgozunk: az első egy gyors menü, ahol négy poszton váltogatva tudjuk cserélgetni az éppen oda kiosztott dolgainkat, legyenek azok fegyvereink, vagy életerő csomagjaink. A másik klasszikus fő menü, ahol négyzetrácsos táskánkban matatva pakolgathatjuk felszerelésünket. Minden egyes tétetel, egy-egy négyzetet foglal le (kivéve a nagyobb fegyverek pl. shotgun, ami kettőt vesz el a szűkös keretből), amit a játékban elrejtett bővítő táskákkal tudunk növelni, a több muníció cipelése végett. Ha esetleg ennek ellenére kevésnek éreznénk a invertory-t (és bizony így lesz), akkor ismét feltűnik a mentőhelyeknél elhelyezett láda, amibe korlátlan számban dobálhatjuk bele cuccainkat, hogy azokat egy másik mentőponton újra kihorgászhassuk. Apropó mentés… Bár a játékban megmaradt a klasszikus, manuális írógépes mentési lehetőség (szalagokat ezúttal se kell hozzá kutatnunk), a gép ezen felül egy automatikus mentési rendszert is működtet, tehát ha sikeresen elhalálozunk valahol, nem kell kitépni a hajunkat, mert elfelejtettünk pötyögni egyet az irógépen legutóbb.

A retro hangulat tökéletesen adott. Minden a ’90-es évekre jellemző dolog visszaköszön, és ez nemcsak a korra igaz, de az eredeti játék helyszíneinek, és ellenfeleinek nagyjára is. Így aki szép emlékeket őrizget gyerekkora egyik meghatározó címéről, az most egyes visszaköszönő, felpolírozott részeknél széles mosollyal fogja pufogtatni a zombikat, hasonlóan.

Szóval ez a felújítás is, eddig nagyjából ugyan azt a minőséget nyújtja mint az előző remake. De most jön a feketeleves! Bár az Resi 2. feldolgozása is lényegesen le volt könnyítve és rövidítve logikai feladványok terén az eredetihez képest, még is nyújtott egy kellemes agymozgató kihívást, ami a mai világban eléggé kihalt már a játékokból. Ehhez képest a 3. rész felújítása gyakorlatilag kukázott minden logikai feladványt, leszámítva azt a pár darab (egy kezemen meg tudom számolni mennyi) soványka széfet és zárat, amik feltörése egy első osztályosnak se okozna komoly gondot. Bevallom nem igazán értettem a készítők ezen hozzáállását, hogy miért kellett ilyen téren lebutítani a játékot, főleg annak fényében, hogy már az eredeti rész se volt egy hű de hosszú játék, de így a mostani még rövidebb lett. Viszont cserébe egy hatalmas akcióorgiát kapunk, igazán látványos és izgalmas jelenetekkel, hiszen Nemesis a fejtörők nélkül is megpróbálja meggátolni a továbbjutást. A boss harcok, és a normál ellenfelek elleni küzdelmek is nagyon élvezetesek lettek, ami részben köszönhető a kézreálló irányításnak, az ismételten szemet gyönyörködtető látványnak… és persze a leszakadó testrészeknek, szétrobbanó fejeknek is. 😉 Ennek ellenére, sajnos a játék normál nehézségen is nagyon könnyű lett. Egy-két esetet leszámítva minden akadályt elsőre be lehet venni, ami igen elszomorító, mert még ez is rövidíteni fogja az amúgy is röpke játékidőt. Ugyanis a Resident Evil 3. remake, röpke 5-6 óra alatt kényelmesen, nézelődve végigjátszható, és utána a nehezebb nehézségi szint, és a gyűjtögethető milliónyi ócskaság nem biztos, hogy motiválni fogja a játékost.

Összességében tehát a Resi 3. remake nagyjából hűen követi az eredeti epizódot, annak negatívumait is átemelve (amit egy feldolgozás révén nem nagyon lehet felróni hibának, hiszen kapott anyagból dolgozott). A játék maga gyönyörű, végig pörgős, élvezetes, akciódús, de éppen ezért kevésbé horrorisztikus. Kihívást és hosszan tartó élvezet sajnos nem ad, az újrajátszási faktor pedig igen alacsony.

Értékelés: 8/10

Kiknek ajánljuk: A széria rajongóinak, vagy aki vágyik könnyed, de szórakoztató akció játékra.

wooltur