A Lost-utód – így harangozták be több helyen anno a 2018-ban induló természetfeletti drámát, amelynek jövőre érkezik a második évada. Noha a kiinduló helyzet akár még hasonlíthat is J.J. Abrams klasszikus sorozatára – amely talán a legfiatalabb olvasóinknak már nem is annyira ismerős -, a Manifestnek igazából semmi más közös pontja nincs az Eltűntekkel. Mindazonáltal az első 16 rész nem sikerült rosszul, a nyilvánvaló hibák ellenére sem.

Az alapkoncepció kifejezetten erős, nyugodtan mondhatom azt, hogy figyelemfelkeltőbb, mint a Lost esetében. Egy Jamaicából az Egyesült Államokba tartó repülőjárat 190 utasa viharba keveredik, emiatt késve száll le a repülőgépük New Yorkban. A leszállást követően azonban nem várt sokk éri az utasokat, kiderül, hogy a felszállás és a megérkezés között öt és fél év telt el, amely időszak alatt senki sem tudott róluk semmit. Az új világba hazaérkező embereknek pedig nem csak a rejtéllyel, de az új helyzettel is meg kell küzdeniük.

In medias res, pillanatok alatt belecsapunk már az első részben a történésekbe és csak úgy záporoznak ránk a kérdések. A szereplők megismerésére az évad közben lesz lehetőségünk, ami már csak azért is furcsa, mivel a Manifest legalább annyira egy karakterdráma, mint amennyire sci-fi, és talán pont a drámai része is sikerült valamivel gyengébben. A szereplők látszólag tudomást sem vesznek arról, hogy eltelt öt év, a saját mikrokörnyezetükbe bezárva próbálják megoldani gondjaikat, a külvilág és a különböző történések mindössze egy-egy mondat erejéig köszönnek vissza. Akadnak valóságos és érdekes problémafelvetések, mint például a biztosítási díj visszafizetésének kérdése, de ezt is egyetlen legyintéssel elintézték a készítők. Pedig talán pont ezek a valósághű, emberközeli témák tudták volna kicsit jobban megszerettetni már az elején a sorozatot.

Drámai vonalból persze nincs hiány, hiszen az eltelt fél évtized alatt történtek dolgok, a szeretteikről lemondó családtagok új életet kezdtek, a kapcsolatok felbomlottak, a családok átalakultak. Ez a része természetesen központi eleme az első évadnak, de különösebb meglepetésekre ne számítsunk, elég jól lekottázható szálakkal operáltak a Manifest megálmodói.

Ami a fantasztikus szálat illeti, itt azért erőteljesen érezni Robert Zemeckis jelenlétét, hiszen egyik rejtélyből csöppenünk a másikba, amelyek megválaszolása nem mindig kielégítő és elfogadható. Az embernek többször volt határozottan az az érzése, hogy a történetszál fonása esetleges, mintha be-betekintettek volna több másik zsánerbe (gondolok itt erőteljesen például a szerencsére gyorsan magunk mögött hagyott “szuperhősös” vonalra”), míg végül megállapodtak egy viszonylag sablonos megoldásnál. Válaszok persze igen limitált számban érkeznek, hiszen a sztori folytatódik a 2. évaddal, ahol még rengeteg rejtély várhat ránk.

A Manifest egy jó sorozat, ezt kár is tagadni. De azt is fontos megemlítenünk, hogy Lost-szerű katartikus érzés nem fog majd el minket, ahogyan anno számtalan, kicsit is a Lostra hajazó sorozat (Rejtélyek városa, The Event, Jericho, stb.) nem tudta vagy nem is akarta megugrani ezt a lécet. A Manifestből kultsorozat biztosan nem lesz, a nézettségi adatok alapján már a második évad végére kifullad majd a lelkesedés, de amolyan jó borként itatja magát, az ember ha már belekezdett, végignézi. Mély nyomot ugyan semmiképpen sem hagy, de sok rosszabb sci-fi-drámát láttunk már a televíziózás történetében.

Kiknek ajánljuk: Akik vágynak egy kis fantasztikus sorozatra és kellően meg tudja fogni őket a frappáns kiinduló sztori.
Kiknek nem ajánljuk: Akik szeretnék kizárólag a sci-fi fonalat megfogni és valami igazán természetfelettire éheznek.

Értékelés: 6,5/10

(varin)