Sokan félnek a liftezéstől, vagy legalábbis fenntartásokkal kezelik a szituációt. Nem csoda: a szűk, ablaktalan tér önmagában is félelmetesnek hat, lelki szemeink előtt könnyen játszódhatnak le beszorulást, lezuhanást ábrázoló jelenetek, s ehhez még csak klausztrofóbiásnak sem kell lennünk. Az 1983-as, holland The Lift (De Lift) című filmben megelevenedik a legtöbb ember rémálma: egy megátalkodott felvonó önálló életre kel és sorra szedi áldozatait.

Az alkotás címéből többé-kevésbé ki lehet következtetni, miről is szólhat ez az egyébként faék egyszerűségű történet. Egy amszterdami irodaház felvonója fogja magát és elkezd magától működni, de nem ám csak úgy fel-le járkál, hanem a mit sem sejtő utasokra vadászik. Néhányan megússzák, például rögtön az első jelenetben látható négyfős társaság, bár ők is kishíján megfulladnak, vagy a folyosón játszó kislány, akinek csak a babáját csípi oda az ajtó, ám sajnos vannak, akik nem ennyire szerencsések. Egy idős, vak ember az ajtó kinyílása után a liftaknába zuhan, az irodaház gondnoka halálra ég, egy biztonsági őrnek pedig nemes egyszerűséggel levágja a fejét az ádáz masina!

Az üzemeltető cég, a Deta Liften, egy fiatal liftszerelőt, Felix Adelaar-t (Huub Stapel) küld a helyszínre, vizsgálja ki, mi állhat a meghibásodások hátterében. Először arra gyanakszik, hogy tönkrement a légkondicionáló berendezés, ám elektronikai hibának nyoma sincs. Főhősünknek feltűnik a fokozott rendőri jelenlét, tudomást szerez a meghibásodásokat kísérő halálesetekről is. Nem hagyja nyugodni a dolog, szeretné kideríteni, miről is van szó. Nyomozása során csatlakozik hozzá egy Mieke de Boer (Willeke van Ammelrooy) nevű újságírónő, a De Nieuwe Revu című helyi lap munkatársa, aki a kapós sztori reményében elszántan kutatja a részleteket. Kettejük közös munkáját Felix feleségének, Saskia-nak (Josine van Dalsum) féltékenysége árnyékolja be, a férfi hamarosan válaszút elé kerül: vagy megmenti a házasságát, vagy tovább foglalkozik a rejtéllyel. Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, utóbbit választja, máskülönben ez egy igen rövid és értelmetlen film volna… 🙂

A férfinek szemet szúr, hogy hiányzik a lift karbantartási könyve, főnöke szerint a korábbi szerelő tudja, hol lehet, viszont vele van egy kis gond: éppen a pszichiátrián tölti vakációját. Főszereplőnk látogatást tesz nála, de nem jár sikerrel, a kolléga annyira le van szedálva, hogy képtelen megválaszolni a feltett kérdéseket. A szerencse azonban mégis Felix nyomába szegődik, amikor az irodaháznál tett újabb látogatása alkalmával meglát a parkolóban egy, a Rising Sun logóját magán viselő furgont. A Rising Sun, tevékenységét tekintve egy mikroprocesszorokat gyártó cég, a Deta Liftennek is ők a beszállítói. A szerelő és az újságírónő elkezd lázasan kutatni az archív újságcikkek között, hogy minél többet megtudjanak erről a vállalatról. Mivel sorra tárulnak szemük elé a kétes ügyletek és kirajzolódik szemük előtt egy összeesküvés, úgy döntenek, beszélniük kell az igazgatóval. Az igazgató (Hans Veerman) idegesen és ellenszenségesen viselkedik velük, de találnak egy professzort (Peer Mascini), aki hajlandó szóbaállni velük. Tőle tudják meg például azt is, hogy néhány évvel korábban egy számítógép önálló életre kelt, összeáll a kép, hogy ezúttal is hasonlóval állnak szemben.

Bár Felix-et ezért a kis partizánakciójáért főnöke másnap felfüggeszti, de ez sem szegi kedvét, most már végére jár az ügynek! Megpróbál a felvonó mikroprocesszorához közel férkőzni, amaz makacsul ellenáll, főhősünket is szeretné eltenni láb alól. A szerelő váratlanul megtalálja a gépezet „szívét”, ami a Terminátor mintájára ,,élő szövet fémvázon”. Az őrületes dulakodásban majdnem otthagyja a fogát, de a bátor újságírónő végül segítségére siet és kimenekíti őt a halál karmaiból. Amíg Felix levegő után kapkodva próbál magához térni, megjelenik a Rising Sun igazgatója, pisztolyával belelő a lift „szívébe”, de mielőtt megnyugodnánk, hogy most már elhárult a veszély, egy leszakadt huzaldarab a nyaka köré tekeredik és felakasztja szegény embert. A történet itt se szó, se beszéd véget ér, azt már soha nem fogjuk megtudni, újra lecsap-e a gyilkos felvonó, vagy most már végleg megnyugszik…

A filmet Dick Maas rendezte, aki elég nagy névnek számít Hollandiában, és akinek nevéhez a nagy játékfilmek mellett rövidfilmek és zenekarok számára készített videoklipek is fűződnek (többször dolgozott együtt például a Golden Earring nevű holland rockzenekarral). A film érdekessége egyébként, hogy Down címmel (a DVD megjelenésnél a címet The Shaft-re módosították), 2001-ben elkészült az angol nyelvű remake-je, amit ugyancsak Maas rendezett, ám ezúttal amerikai színészekkel (Naomi Watts alakítja például az újságírónőt), illetve holland helyszíneken kívül nyomokban new york-i látképeket is tartalmaz.

Véleményem: Amennyiben a film készítői sem akarták komolyan venni magukat, jó munkát végeztek, ám ha valamilyen rejtélyes okból mégis komolyan gondolták a történetet, akkor viszont egyáltalán nem. A haláleseteket tartalmazó jelenetek komédiába illően elnagyoltak, ijedség helyett csiklandozós nevetési kényszert éreztem csupán. A végkifejletet összecsapták, a két főszereplő egyszerűen kisétált az utolsó jelenetből, mintha siettek volna, mert otthon bedugva maradt a vasaló, de az is lehet, hogy kifújt az egyébként sem nagy összegű költségvetés…

 

Értékelés: 6/10

 

Kinek ajánljuk: mindenkinek, aki szeretné leküzdeni lift-fóbiáját, valamint a trash műfaj szerelmeseinek.

 

Norka