Ha szeretitek az olyan szokásostól eltérő, rafinált csavarokkal operáló horror-produkciókat, mint amilyen a Tucker & Dale VS Evil (Trancsírák) volt vagy a kliséket újszerű látásmóddal vegyítő Final Girl, esetleg az olyan rémisztgetéseket, amelyek egyfajta meta-értelmezést adnak kedvenc zsánerünknek, mint például a Resolution vagy a Cabin in the Woods (Ház az erdő mélyén), akkor egészen biztosan ezt a mozit is kedvelni fogjátok. Ugyanis ez a humorral átszőtt camp slasher azt a nem éppen hétköznapi szituációt mutatja be, amikor szimpatikusnak vélt főhősünk maga a gyilkos…

Sam nevű főszereplőnk csuromvéresen szalad az erdőben, és egy kempingházba zárkózik, amikor a film elején felvesszük a fonalat. Rettegve hívja fel legjobb barátját, Chuck-ot – aki történetesen nő, és éppen egy műszakját végzi egy helyi elektronikai üzletben. Sam elhadarja, hogy társai mind hallottak, a gyilkos pedig valószínűleg a nyomában lohol, hogy őt is a másvilágra küldje. Chuck, mint rutinos higgadt személyiséggel megáldott horrorfilm-rajongó szinte percek alatt felgöngyölíti az ügyet, aminek megoldásaként arra jut, hogy Sam valójában nem áldozat, hanem ő maga a gyilkos…

Brett Simmons (Husk, Monkey’s Paw, Animal) filmje gyakorlatilag egy hatalmas, ámde baromi szórakoztató fricska a már unalomig ismételt camp slasher műfajnak, amikor ugye van egy nyári tábor meg egy mindenki leöldöső maszkos gyilkos. Ahogy mára címből is kiderül(het), cselekményünk csattanóját hamar lelövik, bár nem mintha ez elvenne tőlünk bármiféle szórakoztatási értéket.

Fran Kranz (Ház az erdő mélyén) hihetetlenül jól alakítja a maszk által teljesen összezavart és darabjaira hullott kemping-vezető főnököt, aki még normális állapotában sem igazán ura a helyzetnek, de Alyson Hannigan (Így jártam anyátokkal, Buffy) szintén meglehetősen szórakoztató a higgadt és halál laza horror-szakértő eladó szerepében. Cselekményünk gyakorlatilag az ő kettejük dialógusaiból épül fel, és nyer értelmet, miközben a már megtörtént eseményeket elevenítjük fel (akár többször is) jópofa képtechnikai elemekkel turbózbva.

Bár zsánerét tekintve inkább horror-vígjáték, egészen pontosan egy slasher-paródia, az alkotók nem spóroltak a vérrel, és egészen pofás kis haláljeleneteket hoztak össze. Meta-mivolta miatt szintén jókat derülhetünk, és az úton-útfélen említett horrorfilmek, illetve az ezekben szereplő szituációk elemzése okán megint csak dicsérni lehet. Rengeteg kínos és mihaszna horror-produkció mellett már bőven kellett egy ehhez hasonló, a zsánernek görbe tükröt mutató, cinikusan szórakoztató alkotás. Bár még csak április van, én most már felvettem az év végi listámra!

Értékelés: 8,5/10

eyescream