A 2006-ban elhunyt Ocatvia E. Butler, neves nyugati író munkássága eddig elkerülte hazánk könyvesboltjait. A több rangos irodalmi díjat elnyert hölgy, szinte már filmekbe illő módon járta végig a sikerhez vezető rögös ösvényt. Az 1947-ben Kaliforniában, szegényes családi körülmények közé született színes bőrű Octavia, már gyerekkorában hamar megtapasztalta a kirekesztettség kellemetlen érzését. A bőrszíne és családi háttere miatt nehezen beilleszkedő lány szabadidejét főként a helyi könyvtárban töltötte, ahol lenyűgözve olvasta az ott található fantasztikus irodalmi műveket és maga is a műfaj rajongója lett. A főiskola elvégzése után titkárnőként kezdett el dolgozni, ami mellett kreatívírás-kurzusra is járt a Kaliforniai Egyetemen. Akkoriban ismerkedett meg Harlan Ellison sci-fi szerzővel, akinek bátorítására részt vesz a Clarion írói műhely hat hetes képzésén, mely elvégzése után sikeresen el tudta adni első novelláinak jogait, s lassan egyre több időt kezdett az írásnak szentelni. Első regénye 1976-ban jelent meg Patternmaster néven, amit további könyvek és novellák követtek. Végül 1978-ban otthagyta tanítói állását és azután csak az írásból élt meg, ezzel teljesítve egyik legnagyobb álmát.

Az eredeteileg 1987-ben megjelent, Xenogenezis trilogia első kötete, a Hajnal történetének főszereplője egy színes bőrű nő: Lilith, aki egy üres, szürke, ablaktalan szobában ébred, aminek nincs kijárata. Hamar kiderül, hogy fogva tartói a magukat oankáliknak hívott idegen faj, akik begyűjtötték a megmaradt emberek minden egyes tagját, hogy a Földet elpusztító nukleáris háború után, 250 évvel a bolygó rekonstruálása után felélesszék őket. Céljuk az emberi faj genetikai állományának feljavítása, és a saját génállományuk felfrissítése, a két faj keresztezésével. Lilith feladata, hogy egyfajta tyúkanyóként maga is felébresszen egy csoportnyi embert, akiket nem csak az oankálikkal való kapcsolatfelvételre, de a jövőbeli földi élet újrakezdésére is ki kell képeznie. A feladat nem egyszerű, hiszen Lilith maga is undorodik a gondolattól, hogy közösüljön egy idegen lénnyel, főleg, hogy ez a saját fajának kihalásával járna. De e mellett ott van még saját fajtársainak taszító viselkedése is, akik egymás nyakának esnek, gyűlölködnek, ármányt forralnak és úgy néznek a nőre, mintha maga is egy lenne az idegen faj tagja közül.

Azt már az elején érdemes leszögezni, hogy a Hajnal nem egy pörgős, akciódús, látványregény, ám ennek ellenére még is felettébb lebilincselő. A regény első fele a tulajdonképpeni világépítés, ahol Lilith-en keresztül mi magunk is megismerhetjük az idegen fajt, annak kultúráját és életét. Octavia nagyon élethűen ábrázolja a kapcsolatfelvétel komplikációit, az emberi viszolygást, a másik létének elfogadását, és olyan egyszerű dolgok megtételének visszataszító nehézségét, mint az érintés. Az írónő ügyesen ragadja ki az olvasót a komfortzónájából, és maga is azt veszi észre, hogy kényelmetlenül fészkelődve olvassa a sorokat az első fizikai kontaktus, vagy szexuális együttlét alkalmával, ami félig kényszerített, félig örömteli, kívánatos a főszereplőnek, de mindenféleképpen felkavaró. Az olvasó pontosan átérzi mindazt amit a főszereplő és lassan vele együtt békül meg végül a magatehetetlenség, és kilátástalanság őrjítő helyzetével, amit az oankálik végtelen türelemmel és kikezdhetetlen, logikus érvelésekkel kezelnek.

A történet második fele ezután törést hoz a nyugodt cselekményben, hiszen Lilith visszakerül az általa felébresztett emberek közé, ahol szembesül saját fajának agresszív, elnyomó és erőszakos jellemével. Mint a cselekmény első felében, itt is minden végtelenül élethűen van ábrázolva. Nincsenek hősies karakterek, epikus tettek, nincsenek klasszikusan vette jó és rossz szereplők, minden csak nézőpont kérdése, amit mindkét oldalról jól bemutat az írónő. Mindenki úgy reagál az adott szituációra ahogy az valószínűleg a való életben is megtörténne, és a cselekmény is végül oda lyukad ki amire az ember számítana. Így talán a regény lezárása nem hoz akkora csattanót mint azt az olvasó várná, de ez könnyedén elnézhető neki, hiszen egy trilógia bevezető részéről beszélünk.

És, hogy milyenek az idegenek? Ocsmányak, és még is valahol szerethetők. Hiába különböznek tőlünk oly annyira, mint mi a medúzáktól, még is végtelenül türelmes és barátságos viselkedésünk a kezdeti viszolygást képes szimpátiává avanzsálni. Hiába érvelünk logikusan amellett, hogy tervük, a két faj keresztezése, az emberi faj kipusztulásához vezet, és hiába “kényszerítik” az embereket szexre velük (igazából nincs klasszikusan vett kényszerítés, csak egyszerűen olyan erős a rábeszélő képességük, hogy az ember nem tud nemet mondani, még ha akar sem), ami bizony kiverte nálam párszor a biztosítékot, még is ott motoszkál bennünk az, hogy akármennyire is akarjuk utálni őket, nem tudjuk azt 100%-osan tenni.

A regénynek van egy érdekes mögöttes tartalmi is, ami még megér egy bekezdést. A kőkemény sci-fi berkein belül ugyanis egyfajta tükröt állít az emberiség elé, és megmutatja, hogy valószínűleg egy az emberiséget kvázi kiírtó háború után, a megmaradtak hiába kapnának újrakezdési lehetőséget, a fajfenntartás eszméjét elsöpörve bármikor egymás torkának esnénk, hiszen a környezet- és önpusztító énünk domináns maradna. Az ember valamiért egyszerűen nem képes levedleni, erőszakos mivoltát és ez újra és újra az önnön vesztét okozhatja, amiből sosem fog tanulni.

Összességében azt kell mondanom, hogy bár egyáltalán nem mondható izgalmas regénynek Octavia E. Buttler: Hajnal című műve, ám még is oly annyira lebilincselő, érdekes témákat boncolgató, életszerű és érdekfeszítő, hogy az olvasó csak nehezen tudja letenni. Valóságosan, mindenféle csilivili csak a látványról szóló salangtól mentesen mutatja be az első kapcsolatfelvételt és az azzal járó bonyodalmakat, miközben pedig tükröt állít az emberiség elé. Az Agave kiadó, jó döntést hozott, mikor a Xenogenezis trilogával próbálta Butler munkásságát magyar földre hozni. A magam részéről tűkön ülve várom a kiadó tervei szerint idén ősszel érkező folytatást, és a jövő tavasszal landoló befejező részt.

Értékelés: 9,5/10

Kinek ajánljuk: Minden sci-fi rajongónak.

wooltur

A könyvért köszönet az Agave kiadónak, akiktől IDE kattintva megtudjátok rendelni a könyvet.