2017 őszén érkezett a mozikba az Idétlen időkig alapötletét meglovagoló tini-slasher, ami a nagyszerű elképzelés ellenére közepesen szórakoztató és vérszegény élményt nyújtott. A nagyszerű bevételi adatok (5 millió ellenében 125 millió dolláros összbevétel) azonnali cselekvésre ösztönözték Jason Blum producert, aki az első rész stábjával bő egy év után mozikba küldte a folytatást. A pénzhajhászatnak tűnő sietség sok esetben kapkodáshoz és a színvonal visszaeséséhez vezet, de ez esetben szerencsére ilyesmiről szó sincs.

A Boldog halálnapot! folytatása tehát nem véletlenül szerepelt szerkesztőségünk legjobban várt idei horrorfilmjeinek listáján, bár túlzás lenne azt állítanom, hogy nagyon magasan voltak az elvárásaim. Nem is néztem meg az előzetes kedvcsinálókat, ami így utólag remek döntésnek bizonyult, mivel a film tele van meglepő fordulatokkal. Nem szeretném felfedni a sztori csavarjait, de az alkotók egy egészen más irányba terelték a történet medrét, mint amire számítani lehetett. Egyből az elején kiderül, hogy mi áll a rejtélyes időhurok hátterében, így a film fókuszában ezúttal a téridő ugrás egyik legkomolyabb aspektusa, a pillangó-hatás áll.

Tree (Jessica Rothe) akarata ellenére lesz az egyetemi kísérlet fehér egere, arra azonban ő sem számít, hogy újra (és újra, és újra) szembe kell néznie az első részben tapasztalt borzalmakkal, ráadásul egy másik univerzumban. Ép eszének megőrzése mellett választ kell adnia arra a kérdésre, hogy melyik életet szeretné majd folytatni. Ahogy említettem is, Jason Blum semmit sem bízott a véletlenre. Egyben tartotta az első részben megismert arcokat, és sikerült néhány karakteres mellékszereplővel növelni a tinik számát. A rendezői székbe újra Christopher Landon (Cserkészkézikönyv zombiapokalipszis esetére, Parajelenségek – A megjelöltek) került, aki ezúttal a forgatókönyvért is felel.

Szórakoztatási szempontból sok kritika nem érheti a produkciót, tempós és poénokkal teli bő másfél órát kapunk. Eleinte furcsálltam az események alakulását, de mivel főszereplőnk karakter-fejlődést ezúttal megspóroljuk, gyakorlatilag minden a megszokott mederben halad. Tree angyali nyugalommal hal meg újra (és újra, és újra), az ezzel kapcsolatos gegeket és dialógusokat sikerült nagyszerűen összerakni, így komédia szempontból sokkal erősebb az összkép, mint az előd esetében. Sajnos azonban ezzel el is érkeztünk a film egyetlen árnyoldalához, nevezetesen a horror hiányához. Már a Boldog halálnapot! is vékony határmezsgyén táncolt a két műfaj között, ezúttal azonban teljesen elbillen az egyensúly a poénkodás irányába. Mivel a történet magja gyakorlatilag ugyanaz, mint korábban, így a meglepetés és a misztikum teljesen kiesik ebből a szálból, a pörgős események pedig kifejezetten megölik a félelmetes jelenetek atmoszféráját.

Nyilván egy átlagnéző számára elég borzongást kínál, ha egy maszkos pszichopata leszúr valakit egy késsel, de a rutinosabb horror-rajongók ingerküszöbét ez nem ugorja meg, főleg úgy nem, hogy mindez újfent igen vérszegényen van tálalva. Ettől függetlenül nem tudtam haragudni a filmre, hiszen egyáltalán nem unatkoztam, sőt kifejezetten jól mulattam. Összességében kifejezetten erősebb, kiforrottabb mint elődje, pontszámban csak azért nem relektálódik mindez, mivel a horror komponens elég harmatosra sikeredett. Amennyiben ezt a tényt elfogadjuk és nincsenek irreális elvárásaink, kellemes meglepetés érhet minket. A premier időzítése egyébként tökéletes, ha hiszitek, ha nem, a Boldog halálnapot! 2 szuper Valentin-napi program lehet, szóval irány a mozi!

7/10

afiaf