Sorrendben immáron a harmadik egri szépasszonyvölgyi CineGore szerkesztőségi dzsembori fénypontja – az irdatlan mennyiségű jobb-rosszabb pálinkák és helyi borok mellett – a közös trashfilm-nézés volt. A tavaly terítékre került Sauna the Dead sikere után tanult kollégáink ezúttal egy talán még inkább megbotránkoztatásra alkalmas remekművet tettek le a már kissé kapatos szerkesztőtársak elé. A ’92-es Gayniggers from Outer Space már címében is sejtetni engedi, hogy nem akármilyen elmebetegség tanúi lehettek élesre fent és alkoholban gondosan fertőtlenített pennával felvértezett kritikus barátaink.

Gayniggers. Egybeírva. Ha példát kéne hozni arra, hogyan lehet két egymástól igen távol álló kisebbségi közösséget egyetlen szóval megsérteni, ráadásul olyan módon, hogy néhány ezer-tízezer déli redneck-et leszámítva mindenki ferde szemmel tekintsen rád még a kilencvenes évek Amerikájában és Európa boldogabbik felében is, akkor az intézményesített polgárpukkasztásra amúgy fogékony dán barátaink jobb híján filmnek nevezett szösszenetének címe kifejezetten alkalmas erre a feladatra. Az előzetes várakozások alapján valamiféle homopornós, rasszista szörnyűségre számítottam a Gayniggers kapcsán, ám hamar rá kellett döbbennem, hogy egészen másról van szó. Filmünk nem horror volt, még a legtávolabbi értelemben sem, hanem egy sci-fi paródia, mely talán leginkább a Star Trek-féle felfedezős, erkölcsi fölényünk teljes tudatában mindenbe belepofázós tévésorozatok világának kívánt görbe tükröt tartani. Probléma az, hogy néhány ordenáré buzis poént leszámítva a humorforrást leginkább az egész hóbelebanc rendkívül olcsó és igénytelen megvalósítása adja, illetve magának az ötletnek az abszurditása. A cím prosztósága csupán öncélú figyelemfelkeltés marad, mögöttes tartalom nélkül. (Gabblack)

Mit is mondhatnék erről a korszakalkotó műről, mely már címével megbotránkoztatja az egyszeri halandót: nos talán azt, hogy ezt a filmet mindenkinek látnia kell! Nem csupán a történet polgárpukkasztó mivolta, hanem a zseniális megvalósítás is a filmtörténeti klasszikusok sorába emeli B. Dick kapitány és buzinéger társainak kalandját, midőn meg akarják menteni a Földet a rajta élő gonosz nőteremtményektől. Ez az az alkotás, melyet csak egy kellően elmeháborodott bandával (ilyen szerény kis oldalunk szerkesztősége) és több tucatnyi alkohollal (számunkra Smaragd Sárkány és Zoo_Lee kolléga, valamint a Szépasszonyvölgyi boros pincék csinos eladó lányai szolgáltatták eme nedűket) ajánlott megnézni, mely egy klasszikus Star Trek történetet tár a szemünk elé, sugárvetőkkel és teleportokkal, csak a bolygóra nem a hegyesfülű Mr. Spock, hanem a homoszexuális feketék közösségének tagja, Mr. Schwul (németül ez meleget jelent) sugároz le. Egy szó mint száz: ezt a filmet mihamarabb nézzétek meg! (Kele-man)

Úgy voltam vele, hogy egyszer élünk, essünk hát neki az Anus bolygóról jött buzinégerek huszonhét csodálatos percet felölelő extrém kalandjainak – bár ha jobban belegondolok, az este folyamán elfogyasztott alkohol mennyisége inkább játszott közre e roppant releváns döntés meghozatalánál.  Mivel szerencsére semmiféle explicit aktus nem történt a filmben, amit meg láttunk, az szimplán felér egy trash-filmes keretek közé szorított szatírával, nagy bajunk nem esett. Néhány agysejtünk bánta, de hát ez igazán nem számít veszteségnek egy ilyen kaliberű művészeti alkotásnál. Meg amúgy is láttunk már az előző évek során hasonló hulladékokat, épp csak a női lakosságot lézerpisztollyal ritkító buzinégerek nélkül.  (eyescream)

Ritka dolog az én életemben (és remélhetőleg a kollégák életében is) az az alkalom, amikor fekák melegpornóját szeretném megtekinteni jó sok feles után, egy többségében “férfiak lakta” szerkesztőségben – és ez persze most sem volt így. Ám akkor legalább sikerült volna valamilyen erőteljesebb hatást elérnie a filmnek, mert ez így sajnos kevés volt ahhoz, hogy különösebben pozitív (vagy legalább nem semleges) jelzőkkel illessük. A szándékosan rossz képi világ akkor lett volna igazán hatásos, ha ezzel el is fednek valamit, de semmi olyat nem láthattunk a 27 perc során, amelytől a pálinkák megkeresték volna rövidebb visszaútjukat. Néhány humoros név, humoros főcím és egy-egy kötelező jellegű poén mellett maximum a sztereotip, nációs poénok csalhattak mosolyt az arcunkra. Ám mindent összegezve ez így kevéske volt és semmiképpen sem maradandó. (varin)

Aki a GnFos-tól egy megbotránkoztató filmet vagy egy érdemi Star Trek paródiát vár, hatalmasat fog csalódni. A ‘Fos teljes “értéke” kimerül 1-1 vicces névben és gyenge poénban. Ez a rettenetes alkotás a címén kívül semmiben nem közelíti meg még azokat a határokat sem, amik ’92 óta jelentősen megváltoztak – és talán az egyetlen értékelhető felhasználási módja egy jelentős pálinkamennyiséget tartalmazó baráti összeröffenésen egy piálós játék. Ha valaki nagyon utálja a társaságot. (Köszönjük ezt a gyöngyszemet a Trashmesterünknek, eyescreamnek).(Fixxerx)

A film címének hallatán jómagam is valami amorális, a jó ízlés peremét átszökellő filmre gondoltam, s bár feltehetőleg ezt a csodát a JóIsten az amputált kezével teremtette, nem kaptam meg azt a fajta infantilis élményt, amit az ember ugyan nem pontoz fel IMDb-n, azonban megihleti valami erkölcstelen vágy, hogy egy, maximum másfél oldalban irtózatát szellemi alkotásba öltse. Már készültem, hogy az Anus bolygóról érkezett feketék egy pazar csapata a Lokális Sperma-galaxiscsoport tejútján csúszva bekúszik balról-jobbra a képbe egy Enterprise nagyságú péniszen, majd a Földet felfedezve, akkurátusan hányják gigászi lőcsükre az amúgy heteroszexuális földlakó férfiakat. A film azonban nem lett több, mint 30 percnyi fájdalom és unalom, s bár a 90-es évek vizuális világának irányába nagy elvárással nem viseltettem, 1-2 poéntól eltekintve egyik megvilágításból sem találtam élvezhetőnek sem a kivitelezést, sem pedig a képi világot. Magához, a kollégák által vázolt “szinopszishoz”, túl sokat nem tudnék hozzá tenni; láttunk itt vasvillával és tehénszarral lyukba-gurítóst játszó ukrán legényeket, földöntúli hangokat kiadó és egészen démoni mimikát használó ázsiaiakat, valamint a 80-as évekből a szájenszfiksön világába átültetett KIT-et űrszondára programozva, aki bölcs tanácsokkal látta el a legénységet az etnikumok vonatkozásában még a sparheltfüstben leteleportáló gay crew member, valamint az nőket likvidáló, 2. típusú fézerpisztoly használata előtt. Akit még érdekel az univerzum titkainak felfedezése, ne lohassza kedvét a film megtekintésével. (Dolores)

De ha esetleg mégsem győztünk meg tántorítottunk el benneteket, Kedves Olvasók, és egy kevésbé pálinka-, illetve bor-orientáltabb véleményt szeretnétek olvasni erről a kis filmecskéről, azt ITT megtehetitek!