Szeretem azokat a műveket, melyek azonos sémára épülnek, mégis képesek valami újat is mutatni, tehát legalább a karakterek különböznek az átlagtól, megfelelően kidolgozottak, és félúton kiderül, hogy azért eleget csavartak ahhoz a történeten, hogy már élvezhető legyen, és ne tudjuk előre, hogy mi lesz a legvége. A Zodiac War esetében a cím adta meg a kezdő lökést és keltette fel a kíváncsiságomat, ráadásul a tizenkét epizódos anime azért is csábító volt, mert remélhettem, hogy nem húzzák el, mint a rétestésztát. Már csak egy komponensre mehet félre ugye, és az pedig a félbehagyott light-novel feldolgozás, de egy esélyt mindenképpen megérdemelt, lássuk hogyan szerepelt.

12 évente kerül megrendezésre egy halálos viadal, amelyen a kínai állatövi jegyek családjainak képviselői vehetnek részt. Összegyűlnek a kijelölt épületben, hogy aztán a bíró elmondhassa nekik, a kiosztott ékköveket le kell nyelniük. Ezek pontosan fél nap alatt oldódnak fel a gyomorban és halálos méreggel árasztják el a testüket. Így nincs más hátra, mint elinduljon a versengés, melynek során egyikőjüknek össze kell gyűjtenie mindegyik briliánst, és akkor teljesülni fog egyetlen kívánsága. Tehát a küzdelem mindenképpen megéri, pláne, ha igazi hidegvérű gyilkosok fognak megmérkőzni a díjért. Visszatáncolni persze innentől már nem lehetséges, mert a többiek csak egyféleképpen juthatnak hozzá a kövekhez, illetve a szer úgyis végez velük, amint lejárt az idejük.

Az Ino család feje igazi győztes alkat, és erre nevelte két lányát is, függetlenül attól, hogy ők nem váltak volna kegyetlenné saját maguktól. De nekik nem volt választékuk, és amikor az apuka a legfiatalabb gyermeket jelölte ki, a nővére igencsak kiakadt, hiszen rengeteget edzett és magáénak követei a lehetőséget a díjért való küzdelemben. Nem riad vissza semmilyen eszköztől, hiszen igazán jól kitanították, megszűntek az érzelmei, nincsenek etikai problémái azzal sem, hogy elintézze, amikor majd eljön a versengés napja, ne legyen más lehetőség, csak ő. Ez az eredménye annak, ha valakit túlvezérlünk, és olyasmire sarkallunk, amit nem gondolunk végig. Utólag már nem vonhatjuk vissza mindazt, amire neveltük a csemeténket, pláne, ha alkalmat sem hagy rá nekünk.

A Zodiac War során mindegyik résztvevőnek meg van a saját technikája, a fegyvere, amellyel halálos sebeket ejthet ellenfelein, de ezen kívül rendelkeznek egy-egy izgalmas képességgel is, amely az állatövi jegyre jellemző. Hiszen ez nem egy egyszerű párbaj, amire bárki eljöhet, ezt bizony ki kell érdemelni és csak a legkiválóbbak mérkőzhetnek meg a legnagyobb jutalomért. Így izgalmas természetfeletti képességeket is birtokolnak ezek a harcosok, melyeket meg is villogtatnak előttünk, de tartalékolják azokat addig a pillanatig, amíg igazán szükségük van rá, hogy végül halálos sebet vihessenek be a többieknek. A harc szabályai szerint ugyanis az erősségüket, a titkos tanokat ugyanúgy érdemes elrejteniük, mint a gyengeségeiket és Achilles-sarkukat. Aki győzedelmeskedni szeretne, annak nem szabad hagynia, hogy lankadjon a figyelme, hogy elaltassák az éberségét, mert hamar kieshet a csatából.

A történet nem újkeletű, sok ilyet láttunk már. Azonban az átlagossal ellentétben, mint a Battle Royale, illetve a Btooom!, itt önként jelentkeznek erre a küzdelemsorozatra. Jelen esteben is limitált idő áll rendelkezésükre, mint a Mirai Nikkiben, és ugyanúgy hatalmas a díj is, amit elnyerhetnek, mint a Fate-sorozataiban. Itt sem ér minket meglepetésként, hogy a szereplők nem csupán magányosan próbálkoznak küzdeni, hanem párokat is alakítanak, hogy ideig-óráig túlélhessék a kalandot, vagy éppen illúzióba ringassák a másikat és úgy szabaduljanak meg tőlük. A Predators című Antal Nimród film is hasonló trükkel operál, így a nézőnek sem szabad bedőlnie ezeknek a taktikáknak, ha tippelni szeretne, ki fog végül győzedelmeskedni. Mivel ez egy halálig szóló párbaj és csak tizenketten vesznek részt a versengésben, így itt is elfeledkezhetünk arról, hogy kedvencet, favoritot válasszunk, vagy kicsit is hozzánőjünk valamelyik karakterhez.

Ennek ellenére az alkotók mindennel megpróbálkoznak, hogy érzelmi kötődés alakuljon ki, és némi hátteret is kapunk a főszereplőkhöz, sőt a csata eredetéről is mesélnek nekünk. Mivel viszonylag rövid az anime, így nincs probléma vele, a Zodiac War egyáltalán nem laposodik el, a leállások során csupán jobban megismerhetjük a harcosokat, ami kicsit előrevetítheti a helyzetüket a párbajban, vagy éppen előjelezheti a csúfos bukásukat. Sosem lehetünk benne biztosak, hogy melyik fog végül megtörténni, a kínai állatövi jegyek is becsapósak a nyugati szem számára, hiszen egy baromfiból vagy egy nyúlból nem sokat néznénk ki elsőre. Aki viszont kicsit is járatos a harcművészetekben és a ninja filmekben, az talán rálátással lehet, hogy meglepetések fognak bennünket érni. A technikák és a különleges képességek izgalmas és fordulatos színezetet adnak a csatározásnak. Ezzel pedig eszembe juttatják az egyik nagy kedvencemet, az idén új évadot is kapott a Basilisk-et.

A megközelítések és a motivációk teljesen átlagosak, és a karakterek sem sokban különböznek az ilyen típusú animéktől általában. Az egyetlen, ami mégis különlegessé teszi, azok a jellemek, melyek az állatokhoz kapcsolódnak. Nem véletlen, hogy a jegyeket szeretik így összekapcsolni az adott időintervallumban születettek későbbi tulajdonságaival, bátorságával vagy éppen viselkedésével. De ennek a valódi oka csupán annyi, hogy mindannyiunkban felfedezhetünk olyan vonásokat, melyek egy-egy állatra is érvényesnek mondanánk. Ezek a sztereotípiák persze csak kiemeltek az emberek tulajdonságai közül, és részben abból fakadnak, hogy a mintázatok nem csak tanulhatóak, hanem a környezetből is adódnak, tehát ösztönösnek tekinthetőek. Így minél erősebb egy-egy behatás, annál jobban expresszálódhat, előtérbe kerülhet ez a viselkedéstípusunk. Az adott szituációk pedig jócskán befolyásolják ezt, akárcsak a családunk és a barátaink vagy éppen ellenségeink.

A Zodiac War light-novelből nem csak animét adaptáltak, hanem mangát is. A sorozat rendezője, Naoto Hosoda nem ismeretlen, hiszen az ő nevéhez fűződik a Mirai Nikki és az In Search of the Lost Future is. A karakterdizájnt Chikashi Kadekaru keze munkáját dicséri, zenéjét pedig Gō Shiina (In Search of the Lost Future, Dimension W, GYO: Tokyo Fish Attack, God Eater, Tales of Zestiria the X) szerezte. A főcímdalt a Panorama Panama Town adja elő, Rapture címmel, a végeken pedig a Do As Infinity (Fairy Tail, InuYasha: The Final Act , Vampire Hunter D: Bloodlust) Beast Incarnate-je hallható.

Ha éppen egy olyan sorozatra vágytok, amelyben sok a küzdelem, szeretitek a Battle Royale-típusú véres versengést és a túlvilági képességeket is élvezitek, úgy a Zodiac War egy említésre méltó darab. A klisék ellenére egy kerek sztorival ajándékoznak meg bennünket az alkotók, mely a végén is kellően kreatív, és újdonságokat is tud mutatni a nézőknek. Számomra igazán pozitív meglepetés volt, így a műfaj rajongói számára csak ajánlani tudom.

Értékelés: 7/10

Smaragd Sárkány