A szervezőknek köszönhetően alkalmunk nyílt részt venni a 15. Anilogue Nemzetközi Filmfesztiválon, melynek megnyitóján a Have a nice day című kínai animációs filmet tekintettük meg. Mivel eléggé kíváncsi ember vagyok, és az anime rovatot én írom, így örömmel jelentem meg a vetítésen, és izgalommal telve vártuk, hogy elkezdődjön a mű. A bevezetőben megtudhattuk, hogy idén a finn és az argentin alkotások kerültek fókuszba, engem viszont inkább az ázsiai érdekességek vonzanak, így elsősorban ezekről szeretnék majd szót ejteni. A Have a nice day egyik érdekessége, hogy a francia premier Peking miatt nem kapott zöld utat.

Xiao Zhang meglehetősen szegény fiatalember, de mindent megtenne a kedveséért, így úgy dönt, hogy kockáztat és meglopja a helyi maffiafőnököt, Uncle Liu-t. Egymillió jüant sikerül zsákmányolnia, de ez nem az a nap, amikor szerencséje lesz, mert folyamatosan olyan alakokba botlik, akik meg akarják szabadítani a dohánytól. Első körben egy levesezőbe tér be, ahol pechjére a 100 jüanos feltűnik a tulajnak, és a minden hájjal megkent high-tech-junkie barátjának. Természetesen a nyomába erednek, és amíg skype-hívást indít egy internet kávézóban, elkábítják és kirabolják, valamint egy hirtelen ötlettől vezérelve magukkal viszik a szerencsétlen férfit is.

Uncle Liu nem boldog, hiszen gyermekkori barátja, akivel együtt nőttek fel, keféli a feleségét. Kapcsolat ide vagy oda, ez azért már nála is kiveri a biztosítékot, így alaposan megkínozzák az illetőt. Eközben kapja a hívást, hogy egy fiatal srác most nyúlta le a pénzét, így kénytelen aktivizálni a takarítóemberét, Skinnyt, mert ő az egyetlen, aki hamar pontot tehet az ügy végére. Arra azonban senki sem számít, hogy a dél-kínai gettóban hamar elterjed a hír, hogy egy táskában egymillió jüan bóklászik, és méltó tulajdonosát keresi. Így a pénz után elég sokan elindulnak, de valahogy mindenkire csak a szerencsétlenséget hozz és senki sem képes megtartani hosszabb ideig.

Liu Jian (Piercing I) második rendezése igencsak furcsa alkotás. Valahol a film noir, a szatíra és a képregények közé lehetne besorolni. Talán éppen ezért jutott elsőnek eszembe róla Tarantino Pulp Fiction-je, hiszen fekete humorral alaposan megfűszerezték. A képi megoldásaiban erősen dominálnak a statikus snittek, ami az élvezeti értéket sajnos alaposan lerontja, pedig az animációk – bár még nem kiforrottak – elég részletesen kidolgozottak. Persze van egy pontja a Have a nice day-nek, amikor úgy éreztem, mintha az olcsó megoldások irányába indultunk volna el, de a komodói varánusz átvonulása a síneken egyáltalán nem illett a jelenetbe, így valamiféle szimbolikus gag-nek könyveltem el.

Annak ellenére, hogy maga a film egészen izgalmasnak tűnt elsőre, sajnos a közepe táján, ezekkel a fent említett vágásokkal meglehetősen belassult és leült a cselekmény, bár az iszonyatosan bizarr dialógusok mindig mosolyt csaltak az arcunkra. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy nem csupán Tarantino klasszikusát látom megelevenedni, hanem bizony a Coen fivérek No Country for an Old Man-je is beugrik a látottakról. Tulajdonképpen a sztori valahogy a kettő ötvözete egy kínai gettóba átültetve, úgymond a „nagy kínai valóságba” csöppenünk, miként nálunk az Argo-ban, illetve az Üvegtigris-ben. Ha így szemléljük a művet, akkor teljesen más megvilágításba kerül, hiszen ez az ázsiaiak Nyóckerje, melyben a kemény fickók is csupán wannabe gengszterek, és a high-tech-junkie férfi pontosan annyira emeli az alkotást sci-fi kategóriába, mint amennyire a Trump győzelmi beszéd ránt vissza bennünket a jelenbe.

A szatíra elsősorban a globális gazdasági változásokra igyekszik rávilágítani, ahogy egy bizarr párbeszédben kifejtik, hogy a „szabadság”, mint olyan, már teljesen más szinteken értelmezendő. Hiszen ebben a jelenben bárki bármi lehet (amerikai rémálom), függetlenül attól, hogy hol és mibe született (illúzió). A lényeg ugyanis, hogy az internet of things létrejöttével nincsenek határok a világ különböző pontjai között, mert ugyanahhoz juthatunk hozzá, az egyetlen mozgatórugó a pénz, mert az dönti el, melyik színtéren tudjuk érvényesíteni a szabadságunkat, tehát hol vásárolhatunk, és miből válogathatunk. Ez egy egészen magvas gondolat, leszámítva, hogy érezzük csöpögni a fekete humort a szavakból, és hiába kezd a Have a nice day Lev Tolsztoj idézettel, mégis érezzük, hogy ez inkább önámítás, mintsem igazság.

„Akárhogyan igyekeztek is az emberek sok százezrével kis helyre összezsúfolódva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették kővel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden előtörő fűszálat, akárhogy összefüstölték kőszénnel meg olajjal a levegőt, akármennyire megcsonkították is a fákat, s elüldöztek minden madarat meg négylábút – a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is.”
/Lev Tolsztoj: Feltámadás – Szőllősy Klára fordítása/

Ahogyan az orosz szépirodalmi művekben, úgy ebben az animációs filmben is érezzük, hogy a kilátástalanság gyakorlatilag csupán kétségbeesett akciókkal változtatható meg, ugyanakkor ezeket az illúziókat elég hamar elsöpri a valóság. Megpróbálhatunk kitörni a helyről, ahová születtünk, de a vágyaink pontosan annyira lesznek kicsinyesek, ahogyan ezt a szereplők sugallják nekünk erősen sarkított monológjaikkal.
Talán, ha kicsit nagyobb költségvetést kapott volna, illetve a statikus képeket kioperálnák belőle, illetve valaki megmondaná nekünk, hogy mit jelentettek a hullámok a Have a nice day kellős közepén, akkor akár ajánlhatnám is megnézésre. De így arra a következtetésre jutottam, hogy egynek jó volt, de a rendezőnek és az animációknak is fejlődniük kell, hátha egy nap valami kiemelkedő is születik a tollukból.

Értékelés: 6/10

Smaragd Sárkány