Lassan megszoktuk, hogy James Wan (Insidious, valamint Démonok között) 2004-ben készült műfajteremtő horrorjához szinte minden évben adtak egy-egy (erősen romló tendenciát mutató) folytatást, aztán 2010-ben vége szakadt a Kirakós-gyilkosságoknak. Sokáig kérdéses volt egy esetleges további folytatás lehetősége, de most hét hosszú év várakozás után Peter és Michael, vagyis a Spierig-testvérek (Undead, Daybreakers, Predestination) újra életet leheltek ebbe a sokak által kedvelt torture-franchise-ba. Nézzük megérte-e folytatni!

Szerintem ezúttal sem érnek minket túl nagy meglepetések, már ami a film cselekményét illeti: egy rendőrök által sarokba szorított bűnöző átadja a rendkívüli fontosággal bíró üzenet, miszerint az eddigiekben már unalomig járatott megismert kegyetlen JÁTÉK újraindult, tehát ismételten iszonyatosan kreatív, mindamellett pedig brutális csapdák várják az életüket felelőtlenül irányító embereket. Bármilyen hihetetlennek is tűnik, de a nyomozók szerint nagyon úgy fest a dolog, hogy a közel tíz éve elhalálozott Jigsaw mester áll a gyilkosságok hátterében… vagy mégsem?! Kezdődjék hát a bucket-challange 🙂

Merő dacosságból direkt nem tekintettem meg a produkció iMdb adatlapját, sem a trailert, így mondhatni szűzen, mindenféle elvárás nélkül ültem be a nyolcadik epizód premier előtti vetítésére – mely ezúttal szakított az egyre inkább minőségromlást eredményező számozott részek címválasztásával, és egész egyszerűen csak JIGSAW-ra keresztelték.

Miután vázolták az alapszituációt, és kötelező körként az arcunkba tolták a legújabb ördögi szoba játékszereit, azon vettem észre magam, hogy időnként mintha csak az NCIS nevű szappanopera egy részébe csöppentem volna. Felkészült nyomozók, túl nagy falat, legmodernebb high-tech cuccok, furmányos eljárások, instant kísérlet, hopp megvan az ezer százalékig megdönthetetlen bizonyíték! Vagy ha éppen nem a mellékes (háttér)információkkal bombáznak minket két, vérben tocsogó szörnyű kínzások közötti üresjáratban, akkor bizonyos meta-formulákkal (pl. az ominózus koncepció felhasználóbarát netes hozzáférése) egyfajta kései Saw-mítoszépítést próbálnak gyakorolni, amit már anno a Sikoly-trilógiában is ellőtek, párszor. Ami a kínzásokat illeti, nem rosszak, de azért annyira nem is mennek ötletszámban – viszont a silóban lévő szerszám-dobálós mutatványnál valósággal sírni támadt kedvem, annyira röhejes per csapnivaló per béna lett az egész.

Egy horrorhoz képest sajnos semmiféle érzelmet nem tudtak kiváltani belőlem a (szerintem direkt logikátlanul gondolkodó) láncra vert játékosok, és most nem elsősorban a papírvékonyra írt karakterekre, vagy az azokat hitelesen eljátszani próbáló színészekre gondolok, bár az is közrejátszott; folyton az járt a fejemben: nyolcadik alkalommal is csak ezeket az unalomig ismételt kliséket kapom?!

Aztán amikor a film vége felé az egyik jelentnél megjelent a széria ama bizonyos karaktere, hangosan felröhögtem. Komolyan, ne már?! Szerencsére azonban akadt egy (mozgókép-technikai megoldásra épülő) kvázi „csavar”, amely logikai bakikkal ugyan, azért viszonylag üdítőleg hatott. És bár el kell mondani, hogy a franchise legutóbbi darabjainál valamelyest jobban sikerült, még sajnos így sem tornássza fel az erősen közepes összképet.

A kínzásokra épülő torture-porn műfajért rajongó közönség – akik csak és kizárólag az elvetemült csapdák, roncsolódó testrészek és/vagy spriccelő vér okozta élvezeti értékek miatt ülnek majd be – minden bizonnyal élvezni fogja, vagy legalábbis úgy hiszem. Akik viszont valamiféle újítást vagy a széria koncepcionálisan vérfrissített változatára vágynak, merthogy mégiscsak 7 (!) év szünet után született meg ez az epizód, azok sajnos csalódni fognak. Bár kapunk egy új helyszínt, egy rakás érdektelen majdnem érdekes karaktert, néhány klassz és véres CGI-mutatványt, mégsem tud semmi érdekességet, vagy esetleg újító jellegű kísérletet felmutatni a Saw-szériában. Ahogy már annyiszor láttuk, ez a produkció is csak arra hivatott, hogy egy egykoron szebb napokat megélt franchise sokadik másolata legyen.

A film megtekintését még egyszer köszönjük a Freeman Film-nek.

Értékelés: 6,5/10

eyescream