A Serial Experiments Lain egy igazi kultikus sorozat, azoknak, akik készek olyan filmeket – illetve jelen esetben sorozatokat – is befogadni, amelyek nem csak megmozgatják az agytekervényeinket, hanem olyan irányba terelik el a fantáziánkat, amelyben akár el is tévedhetünk. Habár úgy tűnhet, nehéz választ találni arra, hogy miről is szól a történet, ennek ellenére egy olyan világot teremtettek nekünk az alkotók, melyre rengeteg sci-fi épített az elmúlt évtizedek során.

Iwakura Lain egy magánakvaló középiskolás. Igazából az egész családja zárkózott. Nincsenek szociális interakciók, nem igazán beszélgetnek egymással. Inkább sztoikusan üldögélnek otthon, semmi sem mozdítja ki az anyukát a nyugalmából. Az apuka egyetlen öröme a számítógépe, illetve a világháló. Teljesen elveszették a kapcsolatot a valósággal és ismerőseikkel. Nővére is minden nap ugyanazt teszi, nincs izgalom az életükben. Lain ezért nem igazán tudja, hogyan reagáljon arra a tragikus hírre, hogy egyik osztálytársnője öngyilkos lett. Az egyetlen, ami mégis felkelti a figyelmét, hogy a többiek mind-mind fura e-mailt kaptak a lánytól, ráadásul a halála után. Ez sem zökkenti ki apátiájából, inkább arra lesz kíváncsi, mit tartalmaz az üzenet, és mi is ez az egész internet dolog, ami már szinte általános része a hétköznapoknak. Eddig nem érdekelte az a világ, amit a virtuális valóság nyújthat számára, bár sosem idegenkedett tőle, csupán nem találta elég izgalmasnak, hogy felfedezze.

Azonban a pletyka igaznak bizonyul, hiszen első bejelentkezése után meg is érkezik a furcsa (weird ~ wired) levél, melyben a halott osztálytársnő megpróbál kapcsolatba lépni vele. Lain pedig elkezd elmerülni ebben az új világban, amelyet a számítástechnika, az internet testesít meg. Közben ráeszmél, hogy vannak dolgok, amelyeket más szemmel lát, másként tapasztal, ahogy feltárul előtte egy izgalmas és új valóság. Ezzel párhuzamosan az osztálytársnői is nyitni kezdenek felé, egy látszólagos félreértés indokán, így Lain nem csak a virtuális világhálón, hanem az igazi japán külvárosban is ismerkedni kezd a szocializáció gyakorlatával. A nyitottsága viszont nem teljesen arat sikert, mert a családja erre nem úgy reagál, ahogyan a normálistól elvárjuk, inkább közönyösen veszik tudomásul a változást. Ennek köszönhetően a lány mindent úgy tud csinálni, hogy környezete észre sem veszi, szinte beleolvad a valóság és az internet szövetébe.

A Serial Experiments Lain során együtt fedezzük fel a lánnyal, hogy mi a valóság, mi a virtuális világ, kik vagyunk mi, és mit akarunk a jelenben ezen a Föld nevű bolygón. Ezért, ahogy haladunk előre a történetben, a néző is ráeszmél, hogy valami nem stimmel a képekkel és az információval. Egyszerűen elkezdenek szétcsúszni a darabok, amelyeket eddig egyértelműnek tekintettünk. Egy David Lynch-kategóriájú sorozatba csöppenünk, ahol már abban sem lehetünk biztosak, amit látunk, hiszen még a narráció is elkezd széthullani, és más értelmet nyernek a párbeszédek, illetve a szituációk is. Nem egy LSD trip, sokkal inkább egy merülés a pszichénkbe, az agyunk legmélyére, mert ráeszmélünk, hogy nem csak filozófiai, de egzisztenciális kérdésekbe is belenyúl a Serial Experiments Lain. Ezáltal elbizonytalanít bennünket, hogy készen állunk-e egyáltalán befogadni az élményt, amit tapasztalunk. Erre viszont kitűnő orvosságnak bizonyul a teljes közöny, apátia, mely jótékony tudatlanságba burkolja elménket. Ezek pedig olyan hasznos eszközök, melyek sok esetben a túlélést is biztosíthatják az emberek számára.

A társadalmi elidegenedés, melyet a technikai rohamos fejlődése is okoz, egyszerre bezáró és kinyíló lehetőségeket biztosítanak számunkra. Mert azzal, hogy megszületett az internet, nem csak egy új menedék nyílt meg azok számára, akik nem szeretnének a valódi világban élni, hanem egyszerre meg is teremtődött egy olyan közösségi érintkezési forma, ami nem abból áll, hogy egymás arcába bámulva állunk egy szűk és kényelmetlen helyen. Megszűnnek az akadályok, a psziché megnyitja kapuit azoknak is, akik valami miatt idegenkednek a társas lét közelségétől. Márpedig ahogy egyre túlzsúfoltabbá kezd válni ez a bolygó, egyre inkább keresni fogjuk azokat a pillanatokat, amikor egyedül lehetünk. Viszont az ember egyértelműen nem magányos lény, így a világháló arra is lehetőséget biztosít, hogy egyszerre lehessünk mindenkivel és mégis senkivel.

Ezzel párhuzamosan új értelmet nyer a kollektív tudat is, melynek allegóriája a technológiai fejlődés világában az internet lesz, és már unalomig nézhettük a Ghost in the Shell-t, a Transcendence-t, a Psycho-Pass-t, illetve az össze ilyen témájú sci-fit, mégis hidegzuhanyként ér bennünket a felismerés, hogy ezt bizony azt jelenti: sohasem lehetünk teljesen egyedül. A Person of Interest is bemutatta nekünk, hogy ahol hangszóró van, ott beszélhet, ahol mikrofon, ott hallgatózhat, ahol pedig kamera, ott láthat bennünket bárki, akinek elég kíváncsisága és intelligenciája, affinitása van az informatikához. Márpedig, ha egy programot megírhatunk, ami képes erre, akkor gyakorlatilag bármire megtaníthatunk valamit, ami valójában nem is szükséges, hogy fizikai testtel rendelkezzen.

Talán ez az, amitől most a leginkább félünk, hogy olyasmit teremt az ember, ami később nem csak elpusztíthatatlan lesz, de irányíthatatlan is válik. Miként az Appleseed-ek és a Bubblegum Crisis is felhívja rá a figyelmünket, a legegyszerűbb végkövetkeztetés, amire egy racionális létforma juthat, hogy valójában az ember a leggyengébb láncszem a gépezetben. Hiszen nem csak saját magunkra, de környezetünkre is hatalmas veszélyt jelentünk, így a Föld mellett az egész humán fajt képesek vagyunk kiirtani, anélkül, hogy végiggondolnánk annak következményeit.

Érdekesség, hogy a Serial Experiments Lain epizódjainak címét szemlélve utalásokat találhatunk rá, hogy aktuálisan mivel is foglalkozunk, milyen filozófiai kérdéseket boncolgatunk. Amellett, hogy egy idő után rájövünk, hogy az orrunknál fogva vezetnek bennünket, hiszen igazából semmi sem az, aminek látszik, senki sem az, akinek mondja magát. Nem csak a mi szempontunkból fontos ez, hanem Lain szemszögéből is, akinek egyedül kell megfejtenie a talányokat, amelyekre mi bukkanunk rá. Az ellentmondások pedig nem állnak meg itt, hiába utalnak rá a legelejétől fogva az alkotók.

A Serial Experiments Lain jóval megelőzi korának gondolkodásmódját. Vegyük csak szépen sorba azokat, amelyekre ez a sorozat építkezik, illetve utal. A Windows-on kívül maximum a Linux operációs rendszerébe tekintettem eddig bele, mégis elég egyértelmű, hogy az OS, ami a Navi-kon fut, az Apple konfigurációját mutatja be, és a Macintosh géptípusokra jellemző karakterisztikát is felismerhetjük. Így nem is olyan meglepő, hogy ha leleplezem, hogy a Copland OS valójában egy ki nem adott rendszer. Emellett, ha odafigyelünk, kiszúrhatjuk, hogy a számítógép egységei között egy HAL Power 5000-es is található, ami természetesen Kubrick 2001: Űrodüsszeiájából átvett elem. Nem csak tisztelgésekről van szó, ahogy az sem véletlen, hogy a filozófiai fejtegetések közben felvillanó képsorok kísértetiesen emlékeztet bennünket a Neon Genesis Evangelion ide vonatkozó részeire, illetve senki se csodálkozzon, ha a Mátrix című 1999-es kultfilm jelenetei visszaköszönnek neki. Amely nem véletlen, hiszen a Wachowskik köztudottan rengeteg forrásból merítettek, és otthon voltak a japán popkultúrában, valamint a képregények világában is.

A Serial Experiments Lain igen komplex témákat boncolgat, így nem csak az EGO-val fogalakozik, mint a Neon Genesis Evangelion, hanem azt a kérdést is felteszi, hogy mi is az a transzcendens, mit jelentenek az istenek a jelenben (Amerikai Istenekben nem véletlenül kap kulcsszerepet a világháló), és a tudomány, a technika rohamos fejlődésével miként változik meg a klasszikus társadalmi háló is. A veszélyektől rettegni természetesen értelmetlen, az egyetlen megoldás az lehet, ha megismerjük és tanulunk belőlük. Az elkerülés és a pusztítás sohasem végleges megoldás, viszont a konfrontáció sem vezet mindig eredményre. Lain pedig Neo elődjeként próbál nekünk utat mutatni, úgy, hogy filozófiai mélységekben kutat olyan eszközökkel, melyekkel mi is rendelkezünk, mégsem használjuk azokat.

Ryutaro Nakamura (Ghost Hound) rendező több igen érdekes témát szedett elő ebban az animében, mely éppen ezért meglehetősen komplex értelmezést igényel. Egyszerre foglalkozik a számítástechnika születésének történetével, összeesküvés elméletekkel, egzisztenciális, teológiai és filozófiai kérdésekkel, és cyberpunk problémákkal. Yoshitoshi Abe (Texhnolyze) és Takahiro Kishida (Baccano!, Btooom!, Noein) karakterdizájnja meglehetősen különleges és egyedi vizuális élménnyel ajándékozza meg a nézőket, melynek a Reiichi “CHABO” Nakaido zenéje erős aláfestést kölcsönöz. Az epizódok elején felzendülő Boa dal, a Duvet örök életünkre be fog vésődni az emlékezetünkbe, ahogy Nakaido “Chabo” Rei’ichi végefőcíme, a Tooi Sakebi is felejthetetlen élményt nyújt.

Nincs kérdés, egyértelműen egy alapsorozatról van szó az animék világában. Ajánlom mindenkinek, azzal a figyelmeztetéssel, hogy nehezen emészthető és nem hagy bennünket elaludni, mert megmozgatja és áthuzalozza az agytekervényeinket.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány

Akit érdekel a cikk teljes verziója, elolvashatja az alábbi linken: Serial Experiments Lain

A Bluray megvásárolható: