Egy korábbi ismertetőm során már említettem nektek, hogy a 2005-ös év igencsak erős volt animék terén. A Funimation négy limitált kiadású DVD kollekciót is piacra dobott ennek alkalmából. Az egyik ilyen, a Trinity Blood volt, amire a fentiekben céloztam is. A másik pedig a Basilisk című sorozat, mely élőszereplős és drámai-CD adaptációval is büszkélkedhet. Hatalmas sikere nem lepett meg, mert magam is végigizgultam a kiadvány megjelenése előtt. A másik mű, melynek kapcsán már említést tettem róla, hogy ezt elő fogom halászni, a Ninja Scroll volt.

Basilisk: The Kouga Ninja Scrolls a cím jelentése, tehát nem véletlenül asszociáltam az egyik legismertebb nindzsa animére, amely valaha született. Bár a két történet látszólag nem ugyanarról szól, mégis rengeteg hasonlóságot fedezhetünk fel az alapok között. Előrebocsátanám, hogy a Basilisk sokkal időállóbbra sikeredett, mind grafikailag, mint a sztori tekintetében.

1614-ben járunk, amikor is az uralkodó úgy dönt, hogy leveszi a saját válláról a felelősséget és nem ő szeretné eldönteni, hogy melyik unokája üljön majd a trónra, ha elhalálozik, hanem két ellenséges ninja klán ősi gyűlöletét szándékszik kihasználni erre a célra. Mondhattam volna úgy is, hogy kitalál egy játékot, melynek nyertese, befutója a sógun személyét is meghatározza, de az igazság sajnos az előbbivel egyezik meg. Tokugawa Ieyasu nem akarja magára haragítani a leszármazottait, és tisztában van vele, hogy az egyetlen út, amit választhat, ha minden felelősséget eltol magától, ezért az Iga és a Kouga lesznek a döntőbírák. A játékszabályok viszonylag egyszerűek: kiválasztanak 10-10 elit harcost, akik úgymond képviselik az unokákat a képzeletbeli tornán, mely valójában halálig tartó párbaj és küzdelem. Ezen alkalomból két tekercs készül, mely a feltételeket fekteti le, valamint felsorolja a játékban résztvevők nevét.

A csavar az egészben ott van, hogy a két csapat ősi ellenségek, azonban az előző Hattori Hanzo (hello Kill Bill) egy paktumot íratott alá velük, mely szerint nem harcolhatnak egymás ellen, tilos megölni bárkit is a másik táborból. Ezt a szerződést, diktátumot annulálja ez a tekercs, így a két klán meríthet ősi gyűlöletéből is és elindulhat a küzdelem, melynek nyereménye nem csak az, hogy kiirthatják a másikat, hanem ezzel a leendő sógun teljes szimpátiáját és támogatását is maguk mellett tudhatják. Legalábbis, ameddig a Tokugawa dinasztia fennmarad…

Hogy ne induljon minden zökkenőmentesen, a klánok vezetőit először magához hívatja Tokugawa Ieyasu, és legkiválóbb harcosaik előttük mutatják meg igazi tudásukat. Ebből bizony kiderül, hogy ezek a nindzsák jóval nagyobb hatalommal bírnak, mint az egyszerű halandók. Különös, tiltott tanokat sajátítottak el, miként a Ninja Scrollban a Démon Kapu Nyolcasa. Azaz itt is szimbolikusnak kell tekintetünk a különböző ördögi mesterek képességét. Ennek hála viszont zseniálisan izgalmas, kreatív, lebilincselően szórakoztató és fordulatos párbajokban lehet részünk. Nincs hiány a vérben, a végtagok repkedésében és a groteszk fegyverekben, melyek egymás ellen vet be a két klán elit gárdája. Ebben a tekintetben mindenképpen túllép a fent említett ikonikus animén a Basilisk.

A másik probléma az, hogy a klánok vezetői pont azon ügyködtek, hogy az évszázados viszályt végre lezárhassák, és elfelejtsék a múltat. Ennek érdekében saját örököseik, Kouga Gennosuke és Iga Oboro esküvőjének tervét dédelgetik. Nem csoda tehát, hogy a paktum felbontása sokként éri őket és első feladatuk az lesz, hogy rávegyék az ellenségeket, hogy egymásnak essenek. Ha a két szerelmes nem volna, ez bizony hamar véget is érne, de a pár viszonya alaposan felkavarja a kedélyeket és elhúzza a harcok időtartamát.

Néhány filler epizód beiktatásán kívül az események folyamatosan pörögnek, és nem ül le a történet. A huszonnégy részes anime felépítése hasonlatos a megszokotthoz, hiszen az első részekben felvezetik és bemutatják a szereplőket, valamint az alapszituációt, csak utána következik a fordulat, mely végül másik mederbe tereli az cselekményt. A különbség talán annyi, hogy a Basilisk alaptermészete meghatározza, hogy folyamatosan megmérettetések várnak a szereplőkre, akár játékos verekedés, akár gyilkos párbaj, vagy éppen orgyilkos merénylet formájában. A ninják nyújtotta lehetőségek ugyanis fantasztikusan színessé teszik az animét. A rengeteg képesség, melyeket birtokolhatnak, igazán fordulatossá varázsolják a Basilisket.

Adott a kor szellemisége, a becsület, a küzdelem, a harc útja, itt van 18-20 válogatott elit harcos, akik eleinte nem is sejtik, hogy milyen fontos döntésben játszanak kulcsszerepet. Valamint ott a szerelmi szál, mely meglehetősen szokatlan, így még a nézők szemszögéből is valódi talány lehet, hogy mi zajlik le a két főszereplő elméjében és szívében. Leginkább kettőjük közt tapintható az a feszültség, mely a szokásjogból és a múltból fakad, illetve ez az európai, valamint a huszonegyedik század értékrendjéből nézve akár nevetségesnek is tűnhet. Ennek ellenére a szereplők olyan részletesen kidolgozottak, hogy képesek vagyunk velük azonosulni, és elég nehéz eldöntenünk, hogy melyik oldalt szeressük meg. Ugyanis a csapatok felépítése igencsak vegyes, és akárcsak az Akame ga KILL!-ben, itt is fogunk olyat találni mindkét oldalon, akire gyűlölettel, és olyat is, akire szánalommal vagy épp szimpátiával tekintünk majd.

Hosszabban nem is igazán érdemes taglalni ezt a drámai művet, mert a hangsúlyok a csatákon lesznek, és a szívekben dőlnek majd el. Emiatt lett igazán különleges darab, és úgy érzem, hogy sokkal időt állóbb, és sikeresebb lett, mint a Ninja Scroll. Nem csak azért, mert a környezetet sokkal jobban kidolgozták és igazi koncepció épült köréje, hanem mert a karakterek is ezerszer jobbak, mindenkinek van múltja, háttere, és ezekből olyan feszültségek születnek, melyek regényekkel vetekednek. Akár egy Akira Kurosawa alkotás is lehetne, legalábbis érzésem szerint, pláne, ha írt volna egy Rómeó és Júlia történetet.

Futaroh Yamada (Ninja Resurrection) és Masaki Segawa mangájából az animét Fuminori Kizaki (Afro Samurai) rendezte meg. A karakterdizájnt és az animációkat Michinori Chiba (Samurai Deeper Kyo) felügyelte, a varázslatosan passzoló zenét pedig Kou Nakagawanak köszönhetjük. A főcím alatt Onmyouza Kōga Ninpōchō, míg a végeken Nana Mizuki (Blood-C) Hime Murasaki és Wild Eyes című számai hallhatóak.

 

Ne rémítsen el senkit sem, hogy erről a műről nem írtam olyan sokat, mint amennyit szoktam. Ennek legfőbb oka, hogy a cselekményt szeretném, ha meglepetés maradna, mert rengeteg fordulatot tartogat a számunkra. A Basilisk az egyik legkiemelkedőbb nindzsa sorozat, amelyet valaha volt alkalmam megnézni.

Értékelés: 10/10

Smaragd Sárkány