Három okból is különleges az aktuális Kerekasztalunk. Egyrészt sorozatunk indulása óta ez már a huszadik alkalom, hogy csapatunk egy része közösen próbál egy vagy több filmet elemezni. Másrészt egy komoly, Szépasszony-völgyi csapatépítőn, közös borozás során, egy közös laptopra diktálva íródott. Harmadrészt, miközben próbáltuk egymás agyát elvontabbnál elvontabb és furább filmekkel és rövidfilmekkel sokkolni, a Pride fesztivál és az LGBT mozgalom kapcsán egyikünk bedobta, hogy ő filmkereső körútjai során megtalálta a világ legkomolyabb homoszexuális zombihorrorját. Ennél több ösztönzés pedig természetesen nem is kellett, hogy a teljes csapattal végignézzük ezt a 21 perces remekművet.

 

Történetünk dióhéjban Jacobról szól, egy magányos homoszexuálisról, aki egy melegfürdőben töltött céltalan, idegenkedő este során véletlenül belefut egy zombi-járványba, amely nagy sikerrel megfertőzi a törülközőbe burkolt vendégeket is, a frissen elhunytak pedig ellehetetlenítik számára a kijutást. Jacob kénytelen leküzdeni a saját fenntartásait, tartózkodó stílusát, és együttműködni egy hozzá hasonlóan csapdába esett társával, ha ép bőrrel (és szervekkel) szeretné túlélni az estét.

Lássuk, mit is gondolt erről néhány üveg pohár bor és pálinka után az Egerben pihenő szerkesztőség:

Kele-man: Mikor szerkesztőtársaim meséltek eme “remekműről”, egy tabukat feszegető botrányfilmre számítottam, hasonlóra mint a Szerb film, vagy a Saló, avagy Szodoma 120 napja. Talán pont ezért álltam fel elégedetlenül a mű megnézése után, ugyanis számomra ez a film hatalmas csalódás volt. Ebben az alkotásban sokkal több potenciál volt, mint amennyit kihoztak belőle: bár nem állítom azt, hogy sajnálom, hogy a tabunak számító melegek közti kapcsolat alig jelenik meg a filmben, azonban így a történet teljesen feleslegesen játszódik egy melegfürdőben, a történet szempontjából ennek alig van jelentősége. A zombik botrányosan rosszul néznek ki (na igen, ettől lesz ez botrányfilm), semmi jellegzetességük nincs, egyszerűen csak hörgő, lassan mozgó emberek, akik néha beleharapnak a másik bicepszébe.  A szereplők között egyértelműen nincs semmi kémia, ami sterillé teszi az egész hangulatot, így a film nagyon mesterségesnek hat. Végeredményben a Sauna the Dead egy egyszer nézhető, másnapra könnyen felejthető film, mely egy paródia paródiája szeretne lenni, ám sajnos egyetlen egy említésre méltó jelenetet sem tartalmaz.

Gabblack: Két lehetőségünk van alapvetően, vagy szimpla zombifilmként próbáljuk meg értékelni a Sauna-t, vagy meleg zombis filmként. Zombifilmként igen egyszerű dolgunk van, ha véleményt kell formálnunk: A Sauna harmatgyenge, százszor megrágott klisékből építkezik és semmit nem tesz hozzá a zombimítoszhoz. Paródiaként is értékelhetetlen, mert elfelejt viccesnek lenni. Ha meleg zombifilmként tekintünk rá, még nagyobb a gond. Nem fér a fejembe, miért gondolta bárki is, hogy úgy érdemes küzdeni a melegséget körüllengő szterotípiák ellen, hogy szterotípiákat vonultatunk fel, és toljuk az a gyanútlan néző arcába. Ha legalább bevállalós lenne, rá lehetne fogni, hogy a megbontránkoztatáson keresztül próbál valami üzenetet a fejünkbe plántálni, de kérem szépen! A Spartacus, Roma, vagy Game of Thrones korában egy méterekről fényképezett meleg pár látványa már bajosan vált ki megütközést, legfeljebb a nagyon bigottakból, azoknak meg úgyis mindegy. Az Ebenezer Scrooge vonulat az egyetlen, ami arra utal, hogy a filmnek mégis van valami üzenete, de ez meg annyira profán és keresetlen, hogy képtelen vagyok értékelni.

eyescream: Mit is tudnék róla mondani azon kívül, hogy megnéztem ezt a horrornak egyáltalán nem nevezhető, a másság-tolerancia jegyében keletkezett kuriózumot?! Gyakorlatilag semmit, ugyanis teljes érdektelenség honolt ebben a harminc perces ál-művészkedős produkcióban.

grey tabby: Lényegesen több 2015-ös Merlot kellett volna ahhoz, hogy bármit is kiváltson belőlem ez a szar.

Absvrd: Minden szempontból tőlem távol álló tartalom és műfaj, így számomra a mű az értékelhetetlen kategóriába esett.

Fixxerx: A Sauna egy olyan film, amire egyetlen közösség sem lehet BÜSZKE, semmilyen mögöttes mondanivaló nem jött át – és ez a kisfilm szimplán unalmas.

Zoo_Lee: A hangzatos műfaji besorolás ellenére mind botrányfilmként mind zombifilmként a középszert is csak alulról karcolgatja. Smaragd Sárkány chilibe ágyazott lélekperzselő pálinkája emlékezetesebb élmény fog maradni, mint a Sauna bármelyik jelenete. Ennek receptjét ugyan még nem árulta el, ha kedvet kapnátok hozzá, elárulom a saját tippemet a receptre. Ágyazzatok be egy üveg vegyesgyümölcs pálinkát néhány szép szál szárított habanero és yolokia fűszerezésével, majd a lezárt palackot egy-két hónapig érleljétek, addig pedig feltétlenül hozzám hasonlóan tartsátok magatokat edzésben olyan finomságokkal, mint a Gabko Hot Sauce és a Spirit of Attila. Amennyiben később az esetleges fizikai és lelki traumáról panaszkodik valamelyik kóstoló, nyugodtan mondjátok neki, hogy mint a jó és értelmes dolgok többségét, ezt is az interneten találtátok 😉

Smaragd Sárkány: Érdeklődéssel teli kíváncsisággal és némi szkepticizmussal ültem le, hogy megtekintsem eme műalkotást, melyet tanult kollégáim varázsoltak elő ingujjból, miután a helyi jellegzetességek gourmet kóstolóját rövid időre megszakítani látszottunk. A csapatépítés egyik fő mozzanata, hogy egy olyan zseniális frenetikusan túlművésziesnek ható, ugyanakkor elkúrt projektbe betekintsünk, hátha olyan tudatállapotba kerülünk tőle, mely megihlet bennünket után ismét megszomjazunk. A Sauna szeretne valami lenni, ami pátoszi üzenetet hordoz, és felhívja a felvilágosulatlan világ figyelmét egy olyan izgalmas és aktuális problémára, de végül ez nem sikerül neki, mert sem maradandó nyomot nem hagyott egyikünkben sem, sem a mondanivalója nem jött át, mert ahelyett, hogy megbotránkoztatna, vagy felemelne, vagy igyekezne kihangsúlyozni az értékeit egy ilyen kritikának, inkább fogja magát és sekélyes, unalmas, valamint iszonyatosan felszínes lesz. Ergo az egyetlen, amit ki tudnék emelni a művel kapcsolatban, az, hogy MIÉRT?!!!!

Miskei: A közönséges homár: általában rejtőzködő életformát folytat, szereti a nedves, sötét zúgokat, mint például a szauna, fürdő. Előfordulása: bárhol megjelenhet, figyelni kell viszont, hogy afrikai egyedek mind színükben, mind hosszúkban eltérhetnek európai társaikétól. Lehet belőlük csupasz testűeket is fellelni, de a balkánon még mindig a szőrös az elterjedt. Erről eszembe is jutott egy locsoló vers: kukoricapempő, kopasz pina nem kő, ha szőröset nem kapok, locsolkodni nem fogok.

Varin: Elsőre nehezen tudnám megmondani, hogy a homárfilm vagy Smaragd Sárkány chilipálinkája utáni első reggel tett-e rám égetőbb benyomást, mindenesetre ugyanazzal a jelzővel tudnám mindkettőt jellemezni: hígfos.

A cikkben elhangzott vélemények természetesen csak egyéni nézőpontok, melyek többsége a komolyság halvány árnyéka nélkül íródott.

A résztvevő tagok továbbá a cikk megírása, szerkesztése és postolása közben sem voltak közelében a józanságnak.