Szerkesztőségünk április végi krakkói kiruccanása során a festői szépségű óváros felfedezése és a Wielicka szemet gyönyörködtető sóbányájának meglátogatása között azért még beugrott egyet spontán szabadulni, ha már úgyis arra járt. Talán túlzásnak tűnik azt állítani, hogy ez Közép-Kelet-Európa legjobb horror-szabadulójátéka, de amit átéltünk abban az alig húsz perces játékban, az több mint az életre szóló élményt jelentett számunkra!
Ezt a Krakkó főterétől csupán pár percnyire, egy ódon bérház első emeletén található játékot röviden úgy lehetne definiálni, hogy egy ízig-vérig horrorisztikus hangulatú, élőszereplőkkel operáló szabadulójáték. A játékidő – mint említettem volt – nem több mint húsz perc, amiben a 2-6 fős csapatok egyetlen célja, hogy a bejáratnál kapott zseblámpa segítségével kell abszolválni a szobáról-szobára való átjutást, miközben természetesen nem várt rémkedésekkel lepnek meg minket. Hogy mivel, az maradjon egyenlőre titok, de az biztos, hogy nem felejtitek el!
eyescream: Ha spoiler nélkül szeretnék mesélni róla, akkor csak annyit mondanék, hogy 90% PARÁZTATÁS és 10% SZABADULÓ JÁTÉK, ami nem egy rossz arány, mi?! Amikor csapatunknak horrorisztikus kellékekkel telezsúfolt szűk folyosókon és mindig más-más, félelmetes tematika alapján berendezett szobákon keresztül kellett szuszakolnia magát, miközben egy szem zseblámpával próbálta megkeresni az adott ajtót nyitó kulcsot vagy éppen zárkombinációt, közben pedig még arra is ügyelnie kellett, nehogy esetleg véletlenül valami szörnyűség elkapja… hát az több mint adrenalinbomba! Abszolút nem érzed az idő múlását (néha még a teret sem, haha!), csak keresel meg kutatsz, és többnyire rohansz, mert tudod, hogy valami a nyomodban van… NINCS MESE, KI KELL PRÓBÁLNOTOK!!
Varin: Az én feladatom volt a foglalás, amit a helyszínen tettem meg, vagyis én láttam először a játék helyszínét, így volt lehetőségem felkészíteni a többieket a nem mindennapi látványra. Egy nem túl hivalkodó bérház első emelete, ütött-kopott falakkal, még abban sem voltam biztos, hogy nem a vesémet bocsátják majd áruba. Ám minden aggódásom ellenére a játék maga szenzációsan sikeredett! Tényleg nem volt hosszú, de ötletes, rémisztő és szórakoztató egyszerre. Magyarországon is van ugyan hasonló típusú szabadulós játék, ám az színvonalban messze elmarad krakkói társától. És még csak véletlenül se menjünk el a dolgok anyagi része mellett: amíg Magyarországon 2-3-4000 forintot is elkérnek személyenként egy ilyen játékért, addig az itteni 19 zlotyis (1400 forint) ár aprópénznek mondható.
Fixxerx: Egy játék, ami meg tudja ijeszteni a Cinegore sokat tapasztalt szerkesztőségét – ez csak mond valamit, nem? A bevezetést és az első egy-két szobát kicsit sztoikusan vártam, ugyanis mind Londonban, mint Budapesten volt hasonló játékban részem – és egyik sem tudta átugrani az ingerküszöböt. A Lost Souls Alley azonban mesterien alkalmazza a horror legfontosabb elemeit: az atmoszféra, a fények, a hangok és az egyre fogyó idő/siettetés mind-mind dobtak a hangulaton. Az 5. perc végére (ami sokkal többnek érződött) kis csoportunk egy halomban tömörülve próbálta keresni a kiutat egy jóleső “para” keretében, és ez a játék végéig ki is tartott. Percenként hangzott el a “van ott valaki, oda fordítsd a lámpát”, és hasonló kiáltások….csak annyit tudok mondani, hogy ezt az élményt minden horror rajongónak meg kell tapasztalnia. Nálam az Elveszett Lelkek Átjárója 10/10-et érdemel.
Kele-man:A Krakkó főterének tövében fekvő Florianska utcában egy félreeső sikátorban nyíló Lost Souls Alley az egyik legijesztőbb dolog, amivel horroros pályafutásom alatt találkoztam. Már belépve a helységbe érezhetjük a nyomasztó légkört, ami a játék megkezdése után egyre csak fokozódik. A játék során változatos helyszíneken át barangolhatva oldhatunk meg feladványokat, majd menekülhetünk a ránk törő szörnyek elől, akik nem egyszer a frászt hozták a már igencsak sokat látott kollégákra, és persze rám. Habár maga a játék nem túl hosszú, mindössze körülbelül 25 perc, mégis egyszerre repül az idő, hiszen figyelni kell a feladatokra és az újra és újra megjelenő rémségekre, másfelől pedig olyan, mintha már órák óta bent lennénk a szobában. A teljesítéséhez pedig csapatmunkára és kitartásra van szükség, e nélkül ugyanis órákig bolyonghatunk egyedül a sötétben. A játék rengeteg, horrorral kapcsolatos tematikát dolgoz fel, így percig sem tudunk unatkozni. Összességében, rendkívül pozitív élmény volt végigmenni a Lost Souls Alley-n és bátran tudom ajánlani mindazoknak, akik éppen a lengyel nagyvárosban járnak.
Be the first to comment on "Élménybeszámoló: Lost Souls Alley (PL)"