Az első évad alaposan felkavarta a kedélyeket és eléggé félbehagyta a sztorizást, viszont ennek ellenére rengeteg információt megtudhattunk a küldetésben résztvevőkről, a BUGS 2 előzményeiről, az erőkről, melyet a zsoldosok birtokolhatnak. Azzal is tisztába kerültünk, hogy a terraformarok alaposan megváltoztak és erősen evolválódtak, adaptálódtak a környezethez és támadóikhoz is. Viszont a szándékok még nem teljesen egyértelműek, főleg a különböző divízióknál nem tudjuk meg pontosan, hogy hányadán állnak egymással.

Hizamaru továbbra is a legerősebb ütőkártyája a különítménynek, ahogyan Michelle is kulcsfigura. Ezért Liu meg akarja kaparintani az erejüket, hogy az országa hozzájusson a technológiához. Bizony, elindul a versengés, hogy megszerezzék egymás fejlesztéseit, mert aki elsőként lesz képes szintetizálni a vakcinát, annak lesz a döntő szava a továbbiakban. A földi politikai így beleszólni látszik a Marson vívott harcokba is. Ez az évad éppen ezért az árulásról fog szólni, illetve a terraformarok szándékait is megismerhetjük. Hiszen annyi már bizonyossá vált, hogy nem csak önmaguktól sikerült kifejlődniük, hanem valószínűleg már előbb is járt valaki a bolygón, és lehetséges, hogy segítséget, vagy irányítást is leltek.

Az összecsapások ezért elsősorban az Annex 1 körül folytatódnak, hiszen ők találták meg a piramisra hasonlító építményeket, és bennük a terraformarok örökségét, technológiáját, valamit talán még a szentélyüket is. Lévén már az előzőekben is jeleztem, hogy ez nem az a típusú sorozat, ahol érdemes megkedvelni a szereplők bármelyikét – bár erősen apellálnak az érzelmeinkre a visszatekintő háttér információkkal –, mert már a legelején láthattuk, hogy folyamatosan hullani fognak. Nyilván megvan az erősségi és a hierarchiális rangsor minden divízión belül, illetve a 100 ember között is, de a harcok során ezek nem minden esetben fognak valamit is jelenteni. Attól, hogy egyiküknek valamilyen típusú képessége van, mely a másik fölé emeli, az nem biztosan eredményezi az illető győzelmét a másik felett. Nagyon sokat számít a tapasztalat, az elszántság, a kitartás, a technika, illetve a bajtársak is. Akik képesek jobban összedolgozni, illetve kevesebb vesztenivalójuk van, azok maguk alá gyűrhetik a legerősebbeket is.

Persze a legnagyobb probléma lehet, hogy pont ez lesz, hogy egymást kezdik el irtani, egymás ellen fordulnak, nem figyelnek oda az igazi ellenfélre, hagyják elszenderedni a saját éberségüket, illetve elveszthetik a legerősebb ütőkártyáikat is. Ha ezen nem képesek felülemelkedni és lefoglalja őket a hatalmi, politikai párharc, akkor a terraformarok könnyedén kipusztíthatják őket, meg sem kell erőltetniük magukat, csak hátradőlve várják, hogy végezzenek egymással, és a legyengült egyedekkel könnyen elboldogulhatnak. Ráadásul az is egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a csótányok is szeretnék megszerezni az emberek olyan technológiáját, amely például a bolygók közti közlekedést is lehetővé teszi. Márpedig, ha megkaparintanak egy űrhajót, vagy képesek elsajátítani az űrutazást, akkor a Föld nagyobb veszélybe is kerülhet, mint amit a vírus okoz, ami ellen vakcinát keresnek.

Az intrikák mellett rá kell, hogy ébredjenek, hogy a négyes divízió árulása nem a legnagyobb problémájuk. Hiszen elméletileg úton van a segítség, de rengeteg idő lesz még, amíg ki kell tartaniuk. A csótányok pedig látszólag egyre többen vannak, egyre gyorsabban fejlődnek és egyre jobban adaptálódnak hozzájuk. Így elképzelhető, hogy legerősebbnek hitt fegyvereiket hamarosan ellenük tudják fordítani. A terraformarok vezetői nagy valószínűséggel, magas intelligenciával és kiemelkedő karizmatikus tulajdonságokkal is rendelkeznek feromonjaikon túl. Tehát egyre emberibbek, ami sajnos azt jelentheti, hogy képtelenség lesz őket legyőzniük.

A második évadot Michio Fukuda rendezte, a karakterdizájn pedig Atsushi Ikariya (Fate/Zero, Fate/stay night: Unlimited Blade Works) és Cagetzu Aizawa (Orphen & Orphen Revenge) kezébe került. Érezhető egyébként a váltás, habár nem annyira élesen. A zenéjét Takafumi Wada (High School of the Dead, The Seven Deadly Sins) szerezte, a részek elején Seikima II csap a húrok közé, az első epizódoknál Kōryōtaru Shin Sekai, majd később PLANET / THE HELL című dalaival. A vége főcímeknél vegyesebb a felhozatal: zwei Red Zone-ja, Fuki Strength-je, illetve közép tájt nao Revolution-je hallható.

A mondanivaló a második évadban válik egyértelművé, így mindenképpen érdemes megnézni a folytatást. Remélhetőleg a harmadik sorozat sem fog sokat váratni magára, mert a cliffhangert azt a Terraformars Revenge esetén meglepően jól eltalálták. Azt nem mondom, hogy az alapművek közé sorolható a Terraformars, de mint jelenség figyelemre méltónak tartom, továbbra is.

 

Értékelés: 8/10

Smaragd Sárkány