Fekete mágia, ősi rúnák és eltorzult pentagrammok, gyertyák sokasága… Istentelen kántálások és rettegett démonok megidézése – az okkultizmus állandó favorit a horrortörténetek tárházában, és nem alaptalanul. Hányszor láttuk már, hogy ismeretlen kriksz-krakszok díszítenek egy ősi bőrkötésű könyvet, és a Gonosz Halottak óta tudjuk, hogy nem szabad csak úgy beleolvasgatni ezekbe a szövegekbe.

Vajon tényleg léteznek ezek a varázskönyvek, vagy csak bevett hollywoodi fogás? Van igazság a mondásban, hogy “eladhatjuk a lelkünket az Ördögnek”? Vajon tényleg a Vatikán titkos archívumában porosodnak ezek az ősi kötetek, melyek megnyitját előttünk a poklok poklát?

Új rovatunkban elkalandozunk az okkultizmus világába, és szemügyre veszünk néhány híres, illetve hírhedt “szakirodalmat”. Belelapozunk Salamon király ősi varázskönyveibe, kitérünk a modern Wicca alapjaira és megtanulunk rendesen démonidéző köröket is rajzolni. Super jó lesz, de azért ne rohanjatok haza néhány fekete gyertyával a hónotok alatt, nem valószínű, hogy túl sok jót tenne az egészségeteknek, ha mégis valamit/valakit ideidéztek…

Csapjunk is bele a kecskekoponyás lecsó közepébe, hiszen nem egyébbel kezdjük csodás körutazásunkat, mint a hírhedt Necronomiconnal! Ez az a kötet, amiről anyukáitok is csak hallottak, miközben apukáitokkal nézták az Evil Dead-et az autósmoziban, és valljuk be, nincs Lovecraft rajongó, aki azért titkon ne remélte volna, hogy valahol mégis létezik egy Miskatonic Egyetem, ahol valóban fellelhető a könyv.

Howard Phillips Lovecraft a 20. század egyik legismertebb és legfontosabb regényírója volt, aki a horror/misztikum/science fiction világában alkotott maradandót. Számos története hivatkozik okkult forrásokra, melyek közül vannak kitaláltak és valódiak, és ott a Necronomicon, a híres “őrült arab”, Abdul Alhazred munkája. Egy könyv, aminek puszta léte is oly irtózatos, hogy egy halandó garantáltan megőrül, ha a kezei közé veszi. Halottak idézése, a Nagy Öregek behívása a világunkba – csak két dolog a számos iszonyat közül, melyek ékesítik a Necronomicont. A varázskönyv legelőször Lovecraft 1922-es A kutya c. novellájában jelenik meg.

Biztos voltak, akik komoly erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy felkutassák az eredeti példányt, de sajnos el kell, hogy keserítsek bárkit, aki már megvette a Vatikánba, vagy New Englandbe tartó repjegyet, hogy az egész Cthulhu mítosz és vele együtt a Necronomicon csak kitaláció. Ugyanis Lovecraft zseniális húzása, hogy a történetei köré kiépített egy sok rétegből egymásra rakódó és gondosan megalkotott misztikus fantazmagóriát, amire különböző szálakon keresztül utalgatott az évek során. A Cthulhu mítosz és a Necronomicon az idők során beitta magát a popkultúrába, és számos filmet ihletett meg. Körülbelül egy tucatnyi film, vagy rajzfilm említi meg a könyvet, élükön persze a már említett Gonosz Halottak franchise-zal, ahol a könyv központi eleme a filmeknek.

Persze a könyv megvehető nálunk is, és számos díszített példányra is akadhatunk a neten, melyek tartalmaznak kabbalista idézeteket és képi anyagot, de maga a Necronomicon nem tekinthető valós okkult irodalomnak. Ha nem vagyunk gyűjtők, akkor nem érdemes díszíteni vele a könyvespolcunkat.

A következő részben még mindig Lovecraft koponyája körül folytatjuk utazásunkat, Robert Bloch De Vermis Mysteriis kötetét vesszük elő. Ha még csak most ismerkedtek a Cthulhu világával, akkor a második rész kötelező olvasmány lesz!

levyathan